Rettenetes szörnyeteg dolgozik a lábamnál. A ventilátor üvölt félelmében.
Autós példa
Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam a többprocesszoros rendszerekre, hogy azoknak csak a meteorológiai jelentések készítésénél veszik hasznát, de hát azok meg sosem pontosak. Akkoriban még csak az órajelben láttuk a teljesítményt, ez határozta meg, hogy kik is vagyunk az ismerősök előtt. Ezer megahertzed van? Ecce homo!
Klikk a galériára!
Két évvel ezelőtt még a francot se érdekelte, hány processzor van a gépben, most meg az tölt el megnyugvással, hogy ebben van négy. Vagyis kétszer kettő. Vagyis egy.
Az már az ezredfordulón látszott, hogy az órajelet nem lehet a végtelenségig emelni, bár a Pentium 4 bevezetésével még az Intel is abban bízott, hogy a 10 gigahertz simán meglesz. Aztán a négy gigahertz felé közeledve olyan problémák léptek fel, amilyenekről korábban nem is tudtak a mérnökök. Új utat kellett keresni.
Ha nem tudjuk tovább növelni a motor teljesítményét, építsünk be kettőt. Pont, mint a Bugatti Veyronnál: ahelyett, hogy egy motor csiszolgatásával bíbelődtek volna, összeépítettek két V8-ast, és már kész is volt az 1001 lóerős W16, meg a világ leggyorsabb sorozatgyártású autója. Ennek megfelelően jöttek a kétmagos csipek, most meg, a hasonlatnál maradva, az Intel összegyúrt négy V8-ast, és piacra dobta a WW32-t.
Aki lemarad, megdöglik
A Quad bejelentése korántsem váratlan, a processzorgyártó egyik kelet-európai vezetője már tavaly százmagos csipekkel zsarolta hallgatóságát. Aztán az első körben inkább a hatékonyságot növelték, és a nyáron piacra dobták a kétmagos Core 2 Duo-sorozatot. Ezzel a cég lényegében halálra ítélte a roskatag, gusztustalan betegségektől szenvedő, ugyancsak kétmagos Pentium D-t.
Ezek az újdonságok feleannyit fogyasztanak, miközben hetven százalékkal gyorsabbak, mint az elődjük, szóval a teljesítményugrást fél évre kipipálták. Azt viszont már nyáron lehetett tudni, hogy a további növekedést nem a további javítgatásokban vagy az órajel emelésében, hanem a magok duplázásában látja az Intel.
Bár az Intel a Core 2-esekkel visszavette a vezetést az AMD-től, nem volt kétséges, hogy amelyik cég később dobja piacra a négymagos rendszert, az lesz a processzorgyártás Kiszel Tündéje. Az AMD a tökéletes megoldáson kezdett el dolgozni: négy mag egybecsomagolva, villámgyors kommunikációval. Jól el is késett, 2007 nyara előtt nem kerül a boltokba a K8L kódnevű processzor.
Az Intel nem húzta az időt, fogott két darab kétmagos Core 2 Duo csipet, és közös tokozásba pakolta őket. A Core 2 Quad két fele ennek megfelelően sokkal lassabban kommunikál egymással, mint egy valódi négymagos processzor részei tennék (négy ember könnyebben beszélget egy helyiségben, mintha párosával két szobába zárnánk őket, és valami vén lakájjal - legyen a neve Front Side Bus - üzengetnének egymásnak).
Sokak szerint buta megoldás, de kit érdekel? Az Intel megint győzött. És a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy a Core 2 Quad lassú vagy tétova lenne, vagy hogy a processzort zavarná, hogy a két félnek az 1333 megahertzes rendszerbuszon keresztül kellene kommunikálnia egymással. Engem sem érdekel.
Sokat fogyaszt
Nagyon fontos egy ilyen lépés üzenete. Egyik gyártó sem számít arra, hogy óriási bevételekhez jutna a négymagos processzorokból. Sőt az Intel számításai szerint 2007-ben a piac alig három százalékát adják majd a Quadok, a többi 97 marad az egy- és kétmagos rendszereknek. Akkor meg minek? Azért, amiért szívesen vennénk kétmillióért Bugattit, ha az semmivel sem lenne jobb, mint, mondjuk, Dél-Koreában vagy Romániában gyártott ellenfele. Mert a vásárlók szívesen csatlakoznak a győztesekhez.
Klikk a galériára!
Biztos, ami biztos, a Core 2 Quadot edzőterembe küldték, telenyomták tömegnövelőkkel és szteroidokkal. A részletek kifejtése nélkül: a processzor 65 nanométeres gyártástechnológiával készül, támogatja az MMX, az SSE1-2-3 és 4 utasításkészleteket, az EM64T-t; órajele 2666 megahertz, és 1333 megahertzes rendszerbuszt használ. Összesen nyolc megabájt gyorsítótárat zsúfoltak bele, ami kétszerese az első pc-m rendszermemóriájának (DX2-66, 4 megabájt RAM); a négy mag együtt négy feladatszálat képes kezelni.
Az már korábban kiderült, hogy a párhuzamos adatfeldolgozásért a szoftverek túlnyomó többsége nem lelkesedik, a papírforma szerint a legtöbb esetben a négymagos rendszernek pont olyan gyorsnak kellene lennie, mint nem létező egymagos társának. Viszont egy ilyen összetett processzor számos problémát vet fel.
Például négy mag értelemszerűen sokkal jobban melegszik, mint egy vagy kettő, amit az Intel be is vall: 120 wattos TDP-t határozott meg a 2,66 gigahertzes Quadhoz, míg a Core 2 Duónál ez a fogyasztással összefüggő érték 80 wattnál megállt. A mérések alapján teljes terhelésnél akár 260 wattot is elfűthet a Quad, ami a Tom's Hardware szerint már alulról nyaldossa a Pentium EE 840 275 wattos fogyasztását – ez volt minden idők legforróbb x86-os processzora. Cserébe a Quad elvileg 3-szor gyorsabb lehet annál, ami a mostanában gyakran emlegetett teljesítmény-watt hányadost tekintve dicséretes dolog.
A másik probléma a tuningolásnál jelentkezik. Régebben elég volt beletúrni a kosárba, kivenni egy csipet, kipróbálni, aztán ha szerencsések voltunk, ment másfélszeres órajelen a processzor. Most már négy magnak kéne bírnia a plusz megahertzeket, szóval jóval kisebb naz esély.
Csaltunk
Persze mindez csak elmélet. Hogy kiderüljön, a gyakorlatban mire képes ez a csip, összeállítottunk egy meglehetősen izmos konfigurációt. A HRP-től kapott Asus alaplap az egyik leggyorsabb a piacon, a tízezres fordulatszámú Raptor-merevlemez szintén, kértünk még egy gigabájt memóriát, valamint egy Ati X1950 XT grafikus kártyát. Aztán a megfelelő tuningoláshoz szereztünk vízhűtést is.
A 2,66 gigahertzes Core 2 Quad ellen a 2,66 gigahertzes Core 2 Duót küldtük: feleannyi mag, ugyanaz az órajel. Mivel az AMD jelenleg nem tud értékelhető harcost kiállítani, kimaradt a tesztből (az FX-62 már a Duókkal sem bírta az iramot).
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kicsit csaltunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ideális esetben mennyivel gyorsabb a négymagos gép a kétmagosnál. Éppen ezért jórészt diszkvalifikáltuk azokat a szoftvereket, amelyek nem támogatják a párhuzamos adatfeldolgozást. Pedig találhatunk ilyeneket bőven, sőt elsősorban ilyeneket találunk, csak azt nincs nagyon értelme mutogatni, hogy mennyivel nem gyorsabb az új gép. Azért a teljesség igénye nélkül: aki sokat játszik, kizárólag iTunesszal, Ogg-Vorbisszal, Pinnacle Studióval, Xviddel, Clone-nal tömörít médiafájlokat, vagy Maya 3D-vel renderel, sok előnyét nem látja majd a csipnek. A többiek nyugodtan olvassanak tovább.
Elméletileg gyorsabb
Elsőként a szintetikus tesztekkel kezdtük, mert ezek a legunalmasabbak. Sisoft Sandra alatt egyből kiderült, hogy vadállattal van dolgunk, a szoftver szerint a Quad 50 milliárd utasítást és 34 milliárd lebegőpontos utasítást tud végrehajtani másodpercenként, ez pont kétszer annyi, mint amire a Core 2 Duo képes.
Ezután a Super PI nevű programmal próbálkoztunk, ez ha lehet, még unalmasabb, grafikonok sincsenek, ráadásul azt sem tudja senki, hogy valójában mit csinál (egyébként de: a tizedesvessző utáni meghatározott számjegyig határozza meg a pi értékét). Mindenesetre a Super PI egymillió tizedesjegyig számoltatott tesztjével mindkét versenyző 19 másodperc alatt végzett. A legerősebb kétmagosnak, a Core 2 X6800-asnak korábbi tesztünk szerint 17 másodperc is elég volt.
Lefuttattuk a Cinebenchet is, na ez már egy sokkal szimpatikusabb program, szép kezelőfelület, ingergazdag környezet. A legjobb, hogy renderelésnél annyi helyen kezd bele a kép kiszámolásába a program, ahány processzor dolgozik alatta. Egymagos rendszernél fentről lefele fut végig a kép, most, négymagosnál mindegyik mag megkapja a kép negyedét, és azon dolgozik. A Quad hatvan százalékkal kapott több pontot, mint a Duo.
Utolsó, kevéssé éles tesztünket a 3DMark 06-tal végeztettük. A két gép összteljesítményében nem volt lényeges különbség, a Quad-rendszer 15 százalékkal kapott többet, de ha csak a processzorok teljesítményét nézzük, már 75 százalék az újdonság előnye. Életünkben nem láttunk még olyat, hogy a cpu-teszt sebessége másodpercenként egy képkocka fölé ugrana, most néha kettő is volt, ezek alapján a tesztprogramot legfeljebb egy 32 gigahertzes Quad vagy egy nyolcvanmagos processzor tudná megfelelő sebességgel mozgatni.
Nem mindig gyorsabb
Játékteszteket futtatni kötelező, de értelmetlen. Ha 2007-ben megérkeznek a párhuzamos adatfeldolgozásra optimalizált szoftverek, már örülhetünk. Állítólag jönnek is, most még semmi nyomuk. Azért kipróbáltuk a Feart és a Doom 3-at, 1024x768-as felbontásban előbbit a csipek átlagosan másodpercenként 110 képkockás sebességgel futtatták, utóbit 172-vel, de különbség nem volt a két rendszer között.
Ha valaki renderelni akar, és többmagos gépet vesz, akkor jobban teszi, ha a Maya 3D helyett a 3DS Maxet választja, utóbbi ugyanis örült a Quadnak. Nem bonyolítottuk túl a dolgot, egy viszonylag egyszerű képet számoltattunk 800x600-as felbontásban. A munkával a Quad 74 százalékkal gyorsabban végzett. Ez azért nem rossz.
A WinRar 3.61-es verzióját szintén felkészítették a feladatra, de átütő erőre azért ne számítson senki: a 126 megabájtos fájl tömörítésével 11 százalékkal végzett hamarabb a Quad. Aztán letöltöttük a Main Concept H.264 videotömörítőt, és nekiestünk az avinak. Aki éjjel-nappal csak tömörít, annak 25 százalékkal marad több alvásra, ha Quadot használ.
A Quad megpróbáltatásai itt nem értek véget, tuninggal is próbálkoztunk, ehhez azonban már kevés volt a léghűtés. A gép alapból is elviselhetetlenül hangos, persze csak teljes terhelés mellett, de féltünk, hogy nagyobb órajelen esetleg kiolvasztja magát a csip az alaplapból. Persze a biztonsági rendszernek hála ez ma már nem fordulhat elő, de azért nem kockáztattunk.
Kínzás
A vízhűtés azért is jó, mert végre kussol a gép. Aki kiad 250-300 ezer forintot egy processzorra, jobban teszi, ha vesz egy ilyen rendszert is, elegánsabb, jobban illik hozzá.
Tuningolni valamivel nehezebb a Quadot, mint a Duót: utóbbinál ugyanis még lehetett állítani a szorzót (a processzor valahány megahertzet szoroz valamennyivel). Így könnyű volt előállítani a 3,7 gigahertzet, a szorzót 11-ről 15-re állítottuk, és már kész is volt
A Quadnál viszont nem lehet állítani a szorzón, annak felső határa a tízszerezés, és 10-szer 266 az pont 2,66 gigahertz. Éppen ezért az órajelet dolgoztuk meg, ami sokkal bonyolultabb ügy, kevéssé szeretik az alkatrészek.
Három gigahertzen, a 667 megahertzes memóriákat kényszerűségből 600 megahertzen járatva remekül ment a gép, igaz, lassabb lett: 62 másodperc helyett 67 másodpercig dolgozott a rendereléssel 3DS Max alatt, a visszafogott DDR2-eseknek hála. Aztán kipróbáltuk a 750 megahertzesre húzott ramokkal, ekkor már 55 másodperc alatt befejezte a munkát a gép. Végül 3200-ig jutottunk, ennél nagyobb órajelen már nem működött stabilan a Quad, ráadásul vészesen melegedett: munka közben, vízhűtéssel is hatvan fok fölé ugrott a csip hőmérséklete, előfordult, hogy két másodperc alatt 10-15 fokot melegedett.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a CPU-Z szerint egyszer sikerült 76 ezer gigahertzig, azaz 75 terahertzig növelnünk a frekvenciát, de hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy ez az eredmény inkább a program hibájának, semmint valós eredménynek tekinthető. Persze az is lehet, hogy háromezerszeresre növeltük az órajelet, ez esetben számítunk valamilyen díjra.
Amúgy
Nehéz ügy. Amikor kijött a Core 2-széria, sokkal könnyebb dolgunk volt. Az X6800-asról ugyanis kiderült, hogy a leggyorsabb x86-os processzor a piacon, lényegében vetélytárs nélkül. Most nem lehet egyértelműen bajnokot hirdetni, ahogy trónfosztani sem. A 2,93 gigahertzes Core 2 Duo még mindig a leggyorsabb processzor a piacon, ha játékokról vagy a szoftverek többségéről van szó. Ha viszont több magra optimalizált programokkal dolgozunk, a Core 2 Quadnak nincs ellenfele.
Ideális esetben kétszeres teljesítményről is beszélhetünk, és bár a valóságban ez az eredmény szinte elérhetetlen, a Core 2 Quadban komoly tartalékok vannak. Nem szabad elfelejteni, hogy a Quad elvileg ugyanúgy 999 dollárba kerül, mint a 2,93 gigahertzes Duo, miközben közel kétszer gyorsabb nála: csak a programozókon múlik, hogy mikor érzünk majd ebből valamit. Mivel minden fejlesztés ebbe az irányba mutat, könnyen lehet, hogy aki ma vásárol egy Quadot, annak két-három évig hozzá sem kell nyúlnia a processzorához. Kicsit olyan ez, mintha két évvel ezelőtt, a 3,2 gigahertzes Pentium 4-es mellett az Intel piacra dobott volna egy 6 gigahertzes verziót is. Aki azt megveszi, még ma is nyugodtan ülhetne a gépe előtt - persze ilyen processzor sosem volt.
Most viszont van.
A Core 2 Quadot/Duót az Mmd PR Hungary-től, a hardvereket a HRP Hungary Kft.-től, a vízhűtést a Subcoolingtól kaptuk.