2011-gyel két új határozatot vezetett be Olaszországban a helyi médiahatóság, amelyek a nyugati világban egészen egyedülálló módon állnak hozzá az online mozgóképes tartalomhoz, és próbálták szabályozni azokat.
A törvénybe az utolsó pillanatban bekerült módosítások szerint minden online mozgóképes tartalom, ami szerkesztett formában jelenik meg (jelentse a szerkesztést akár egy algoritmus, ami kiszűri a jogsértő videókat), audiovizuális szolgáltatásnak minősül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a videomegosztó oldalakra ugyanazok a szabályozások lesznek érvényesek, mint a tévéadókra.
Ez egyrészt egy kisebb adófizetési kötelezettséget takar, másrészt arra kötelezi a szolgáltatót, hogy 48 órán belül távolítson el minden olyan tartalmat az oldalról, amivel kapcsolatban panasz merül fel. Az online szempontból legfurább, és leginkább betarthatatlan szabály pedig az, hogy, ahogyan a tévéknél, úgy a videomegosztóknál is a nap bizonyos szakaszaira kellene korlátozni a gyermekek számára nem ajánlott tartalmak sugárzását.
Ez egy videomegosztónál elég problémásan oldható csak meg, minden feltöltött videót korhatár szerint osztályozni kellene, majd ip-cím és a közép-európai helyi idő alapján szűrni, hogy olasz gépre éppen kiszolgálható-e az adott videó. Ez ráadásul nagyon egyszerűen kijátszható egy proxyszerver segítségével, plusz minden alap nélkül elzárja a nagykorúaktól is a korhatáros tartalmakat, a gyermekek védelme érdekében.
A határozat kimondja azt is, hogy a szolgáltató felelős minden tartalomért, amit a felhasználók feltöltöttek a rendszerébe, ami szintén aggályos jogilag.
A nagy videomegosztók, így a legnagyobb forgalmú YouTube sem kommentálta egyelőre az új olasz szabályozást, szakértők szerint azonban jó eséllyel bíróságon fogják megtámadni a törvényt jogvédők, ugyanis az nemcsak technikailag betarthatatlan (illetve a betartása gyakorlatilag az összes videomegosztó ellehetetlenítését jelenti) és abszurd, de szembemegy az EU irányelveivel is.