A Google a legnagyobb magyar költő
Megkapóan groteszk, olykor meghökkentően mély értelműnek és művészinek tűnő, néha popslágerszerűen nyálas, máskor viszont egyenesen gyönyörű verssorokat produkál a Google Autocomplete funkciója, derül ki a néhány napja elindult, és gyorsan népszerűvé vált Google-költészet blog és Facebook-oldal posztjaiból, ami egy jó féléves angol nyelvű mémet, a Google Poeticset honosítja meg a net magyar nyelvű fertályán.
A dolog roppant egyszerű: csak el kell kezdeni írni valamit a Google keresőmezőjébe, és verssorokként összeolvasni az első néhány kifejezést, amit keresőjavaslatként kapunk.
Mivel ezek a javaslatok a többi felhasználó által leggyakrabban beírt keresések alapján születnek, ha ügyesen válogatjuk meg a keresési kezdeményeinket, a Google valódi versek, dalszövegek, híres idézetek mondatait fogja elénk dobálni, és azokból véletlenszerűen új művet alkot – ha nem is tudatosan, de pont úgy, ahogy a dadaisták alkalmazták a cut up technikát (Esterházy Péter műveiben is sokszor feltűnik hasonló intertextualitás). Az eredmény vicces, bizarr, és néha egészen elgondolkodtató, pont úgy, mint az igazi művészet.