Isten látja lelkemet, én annyira, de annyira szeretnék egy használható mobil eszközöt, annyira szeretnék szeretni végre egy kis lapos kis izét, amin lehet mobiltelefonálgatni (gatni, getni), menedzselgetni a kis tudúimat, ránézni időnként az én kis méljeimre, esemezgetnék is róla, módjával, persze, esetleg még helymeghatároznák, szinkronizálgatnák a vindózzal, ijesmi. (Csak fényképezni meg tévézni nem akarok vele/rajta, mert arra egy ilyen alkalmatlan. Aki mást állít, az mobilmarketinges vagy elmeháborodott. Fényképezni fényképezőgéppel kell, tévézni meg tévén. A mosógépen sem akarok zenét hallgatni, a fridzsiderrel meg nem akarok porszívózni, ugye.)
A mobilipar megérett a pusztulásra
Évek óta keresem ezt a mobil eszközt, és évről évre egyre idegesítőbb, rosszabb minőségű, megbízhatatlanabb, marketingileg okosnak nevezett telefonokat kapok. Meg idegösszeroppanást mindannyiszor. Egy ideje már meggyőződésem, hogy a mobilkommunikációs cégek, a készülékgyártók és a szolgáltatók határozottan lépdelnek a teljes szellemi és anyagi csőd felé. A mobilosok egymás után fejlesztik dollármilliárdokért a használhatatlanabbnál használhatatlanabb szolgáltatásokat, irdatlan marketinggépezeteikkel próbálják belenyomni az emberek agyába, de az emberek egyáltalán nem annyira hülyék, mint azt ők (a mobilosok) szeretnék: nem akartak wapolni, nem akarnak mms-ezni, nem akarnak mobilon tévézni sem. Az az iparág, amelynek egyik kulcs-tartalomszolgáltatása, hogy ötkilobájtos jpegeket töltessen le a panelproletariátussal darabonként nyolcszáz forintért, szerintem megérett a pusztulásra. (És akkor még az intenzív osztályra éppen betolt Antal Imre könyörgését csengőhangformátumban kínáló bravúrszolgáltatásokról nem beszéltünk.)
Ugyanez az iparág évek óta képtelen olyan készülékeket gyártani, amelyek adatai gyorsan és könnyen szinkronizálhatók pécével, amelyek megbízhatóan működnek akár három évig is, amelyek gyorsak és könnyen kezelhetők, a szolgáltatás pedig legfontosabb funkciójában, a hangátvitelben, hangminőségben képtelen javulni. (Önöknek az elmúlt félévben sikerül negyed óránál hosszabb mobilhívást bonyolítani anélkül, hogy megszakadt volna a vonal?)
Miért pont a Nokia?
Operációs rendszer:Symbian R9.1 Series 60
Processzor: Texas Instruments OMAP 1710 220 MHz
Memória: 32 MB ROM / 75 MB RAM (Mini SD kártyával bővíthető)
Kijelző: 352 x 416 TFT, 16 bit színmélység
Méretek: 117 x 69,7 x 14 mm
Súly: 144 gramm
Bluetooth, infra, WLAN, 3G.
Beépített GPS nincs, de bluetooth-szal a Nokia LD 3W külső GPS csatlakoztatható, navigációs szoftver van.
Túl vagyok már azon a koron, amikor érdekesnek találtam az oprendszerinstallálást, a regisztribogarászást, a pecselést, az apgrédelést meg a többit. Én már nem akarok amatőr-rendszergazdáskodni, működő eszköz kell, és kész. Már új felhasználófelületeket sem akarok tanulni, a memory full, bocs.
Talán ezért húz mindig a Nokiához a micsodám is? Hát, nem a szívem, az ziccer, mivel a legutóbbi három Nokiámat széjjelvertem végül, annyira kikészültem tőlük. De talán még az első, elpusztíthatatlan és szinte hibátlan 2110-es emléke dolgozik, de méginkább az, hogy megszoktam ezt a rendszert, ismerős interfész, és már nem akarok újat tanulni. (Nagyjából ugyanezért tart ki az ember a vindóz mellett is, a kékképernyők, dll-halálok, driverproblémák meg a többi botrányos, védhetetlen szar ellenére.) Meg aztán a finnek olyan szimpatikus emberek, például olyan gyönyörűen tudnak berúgni a reptereken.
Most is az volt, hogy egy HP-re pályáztam igazán, a hw6915-ös iPaq-re, abban van minden, ami kell: billentyűzet, telefon, 3G, wifi, blútúsz, infra, gps és vindóz. Aztán mégis Nokia lett belőle, mert valahogy odahúzott az a micsoda. Meg lebeszéltek a HP-ről, hogy a GPS-e nem nagyon jó, valami régebbi chip, a vindoz telefonszoftvere körülményes, lassú, böhöm nagy és bugos, satöbbi, satöbbi. Meg aztán ez a Nokia még az elfogatható árintervallumon belül volt (százas és vidéke), a HP meg már épp túl rajta. Mindegy, a lényeg a lényeg: lett ez a Nokia. Fizettem érte, sokat, százhúszezer forintot, küzdöttem vele, mert tényleg használni akartam, nem csak úgy tesztelgetni, tehát tudom, mit beszélek.
(A tesztelésen már túlestünk augusztusban. Akit érdekel, itt elolvashatja.)
Qwerty billentzuyet és idegösszeroppanás
Ezért itten nem lesz megszakírva, hogy milyen tűéles (miért is éles a tű?) a kijelző, mennyire fenszi a dezájn, milyen csuda kis alkalmazások futkorásznak az új Symbianon (van benne még valami Power Point-imitátor is, egyébként tök fölöslegesen). Itt az lesz megírva, hogyan omlik össze a felhasználó idegrendszere, ha komolyan akarja használni ezt a remek készüléket.
Akkor van tehát teljes billentyűzet, ami a PDA-knál a használhatóság sine qua nonja, engemet ne tessenek touch screenekkel etetni, a kézirásfelismerést meg már eltemettük egy évtizede az Apple Newtonnal együtt. Szóval qwerty billentyűzet, aprócska, de qwerty, nem magyar, persze, pedig hát ez egy magyarított gép volna, de a billentzuyet még egy y-z cseréig sem volt képes magyarosodni, ami nem vidám, de ezt még meg lehet szokni.
Mondom, talán az antivindózlobbira hallgattam, amikor a HP helyett a Nokia mellett döntöttem, ehhez képest elég kiábrándító volt, amikor az okos, szimpatikus, fejlett Symbian oprendszer rebootot kért, miután átállítottam a nyelvet a készüléken. (Ezen már a vindóz is túlvan legalább öt éve.)
A fenti néhány bekezdés még a kapcsolat első, boldog szakaszában készült, de ahogy telt-múlt az idő, úgy lett idegesebb a hangulat. Három nap múlva már kifejezetten gyűlöltem a helyes kis Nokiát. (Jó, egyáltalán nem kicsi, sőt rohadt nagy, de kell is rendes képernyő egy zsebkomputernek, és még így is sokkal kisebb, vékonyabb, könnyebb, mint a konkurens telefon-pda-k, a féltéglányi fajtársak, a communicatorok, vagy mint az eredetileg kinézett HP.)
A beállíthatatlan mailkliens
Az első nap végére jutottam oda, hogy megpróbáljam beállítani a mailklienst. Na, az meg már megint más kérdés, hogy mennyire mailkliens ez, mert mostanában minden nyomorult szoftvergyártó integrált kommunikációs megoldásokat varázsol rendes, becsületes emailkliens helyett. Ez is integrálna, mint bolond műegyetemista az analízis-szigorlaton: sms-t, mms-t, mailt, ami óriási baromság, persze, mert a kultúrember külön kezeli az sms-t, az mms-t meg az emailt, sőt az mms-t kultúrember nem kezeli sehogyse. Az integráció csak olyan idegesítő baromságokat szül, hogy ha egy beérkezett sms-t kiválasztva kattintok a válasz menün, akkor megkérdezi, hogy multimédiás vagy szöveges üzenetben akarok-e válaszolni. Anyádban, abban akarok válaszolni. Hát miben akarnék, te szerencsétlen köcsög?! (Nem ismerek élő embert, aki valaha három mms-nél többet elküldött volna. Tudom, az volna az üzleti érdek, hogy ezt a teljesen értelmetlen, genetikai hibás szolgáltatást ráerőltessék minden felhasználóra, de azért álljon már meg a fuck yous menet!)
Az integráció további idegrendszerroncsoló előnye: ha nézetet váltok, hogy az esemesekből lássak még egy sornyit, ne csak a feladót, akkor a mailek nézete is átvált kétsorosra. Külön beállítani meg nem lehet.
Mindegy, szóval egy imapos mailt akartam belőni az első nap végén, aztán még a második és a harmadik nap végén is azt akartam, meg a negyediken is, sőt a mai napig azt akarok. Ugyanezzel az oprendszerrel három különböző készüléken próbáltuk, ugyanazokkal a beállításokkal. (A mailszolgáltató is ugyanaz. Ugyanaz az exchange-szerver, ugyanaz a konfig, ugyanaz a vas, minden.) Az egyik jól működött, a másik sehogysem, ez meg így félig. Összefoglalva: az IMAP4-es levelezés vagy működik vagy nem.
Nincs új folder az imap alatt
Jöjjön ide valaki a Nokiától meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől, és mondja a szemembe, hogy piacképes terméknek nevezhető egy olyan személyes digitális asszisztens, amelynek a levelezését két rendszergazda, három programozó és két szakújságíró együttes erővel sem képes konfigurálni. (Nota bene: nem egy ilyen személyes digitális asszisztens forgalmazódik a világpiacon. Sőt. Nagyjából az összes ilyen. Az egész számítástechnika ilyen.)
Az E61 mailkliense a fent említett hét ember együttes erőfeszítései után is csak egyetlen levelezési mappámat hajlandó mutatni, a többiről tudomást sem vesz.
A Google Mail pop3-mas elérését sem sikerült összelőni, pedig az tényleg olyan egyszerűnek tűnt. Van egy kis varázsló a telefonban – persze olyan helyen, hogy véletlenül se találja meg a rendszer bugyrait hivatásszeren végig nem bolyongó egyszerű júzer – direkte Gmail-accountokat beállítandó, de hiába, mert baromira nem működik. Itt még csak elrontani sem lehet semmit, mert mindössze felhasználónevet és jelszót kér. Illetve ez a hiperintelligens Symbian megtesz mindent azért, hogy egy sima felhasználónév-password kombinációt is biztosan elrontsunk: hajlamos nagybetűvel kezdeni minden szót, a jelszót is, amikor írjuk, mert az neki új mondat, ugye, a nagybetűérzékeny rendszernek meg hiba. (Viszont nagyon ügyes kis fícsör, hogy jelszóbeírásnál egy másodpercig mindig mutatja a beírt betűt, csak aztán vált csillagra.)
De ezt végül nem nagyon erőltettem, mert a webes Gmail nagyon jól használható ilyen kis képernyőn is, és az flottul működik. A Gmail fölsimeri, hogy PDA-ról nézzük, hozzáigazítja magát. A Google okos ugyanis. A Nokia nem az. (Ráadásul a cikk befejezésének időpontjában már megjelent a Gmail for Mobile nevű apró kliens, meglepő módon szintén gmailes postaládák elérésére – fölraktam, gyönyörűen működik.)
"Nyugat-Európában hülyék az emberek/mindegyik fordítva írja a nevét"
Nokiáéknál mindig a legfájdalmasabb esemény a telefonváltás. Több mobilgeneráció átment már a kezemen, de sohasem sikerült megoldani, hogy az új telefonra zökkenőmentesen átvigyem a régiben deponálódott számokat (névjegyeket vagy business cardokat, ahogy az oprendszer fogalmaz). Nagy volt az én örömöm, amikor az új E61 simán, infrán áthúzta a teljes névadatbázist a 6021-ről. Igaz, ehhez a toolok között véletlenül meg kellett találni a Transfer nevű alkalmazást. Aztán nagy volt az én anyázásom, amikor láttam, hogy faszán megfordított minden nevet. Keresztnévből vezetéknév lett, vezetéknévből keresztnév. Mert az intelligens Symbian (lásd még: okostelefon, broáf) annyira nem okos azért, hogy tudja, hogyan kell magyar telefonból magyar telefonba neveket másolni.
Próbálkoztam outlookos export-importtal, mindenféle átrángatással, egyik sem tudta jól. Hol kifordult, hol befordult, de sosem bírta eltalálni a megfelelő névformátumot. Tehát írhatom újra az egész rohadt adatbázisomat, visszafordítgatni a neveket máshogyan nem lehet. Megaszopás.
Azt lehet kérni, hogy fordítva, tehát keresztnévvel előre jelenítse meg a neveket, de a kereséseknél ebből aztán káosz lesz: ha azt kérjük, hogy a B betűsöket sorolja föl, akkor a találatok között Bunkó Géza éppúgy ott lesz, mint Surmó Béla. Mert nem tudja szegény eldönteni hogy akkor most melyik név B betűjét kell figyelni.
Egyébként meg elgondolkozott már valaki azon az apróságon, hogy vajon mi az úristenért kell külön adatmezőben tárolni a vezetéknevet és a keresztnevet? Létezik valaki, aki mondjuk nem Kanifaszi Gusztit keresi a névjegyei között, hanem mondjuk a Gusztikat? Ugyan! Ez egy öles baromság, ami szépen iparági standard lett Microsofttól Nokiáig. Én most szívem szerint utcai megmozdulásokon követelném, hogy legyen egy string, egy adatmező minden név.
Névjegykártya érkezett
Azért van pozitív fejlemény a névjegymizériában: ha névjegyet, miszerint bizniszkárdot kapunk valakitől sms-ben, akkor az megjelenik rendesen a beérkezett sms-ek között, el is mentődik közéjük automatice, nem úgy mint a régi nem-symbianos Nokiáknál, aholis kijelezte a jó rendszer, hogy névjegykártya érkezett, fölkínálta a mentést, de ha az ember véletlenül a nemet vagy valami mást nyomott, mert mondjuk közben épp hívása volt, vagy éppen nem volt már hely a SIM-kártyáján és a telefonján egy újabb névjegynek, akkor a frissen érkezett névjegykártya eltűnt nyomtalanul, nem került be az érkezett esemesek közé, se máshova. De ennek most vége, éljen, a bizniszkárd rendes sms-ként viselkedik! Vajon hány mérnökórába kerülhetett?
A Nokia be van oltva pécés kapcsolat ellen
Régi, tapasztalt nokiásként mondhatom: a Nokia be van oltva pécés kapcsolat ellen. Nem volt még olyan telefonom, amelyik megbízhatóan képes lett volna 1-2 kilobájtos szöveges fájlokat megbízhatóan pécére exportálni vagy importálni onnét. A drágább telefonokhoz mellékelt Nokia-szoftverek iskolapéldái az ostoba, nehézkes, megbízhatatlan programoknak. Engem már a PC Suite szókapcsolat hallatán is ideges remegés fog el: mennyit szívtam ezzel a nyomorult programmal, hányszor hagyta el a kapcsolatot, hányszor volt képtelen végrehajtani a legalapvetőbb műveleteket. Cserébe viszont gigantikus, processzorzabáló Flash-animációk közepette telepítette magát a gyári cédéről, ha korábbi verziót talált nem volt hajlandó fölmenni, ha fölment valamivel összeakadt, satöbbi, tróger dolog volt, na. Volt olyan Nokiám, amelyik csak infrán volt hajlandó érintkezésbe lépni a PC Suite-tal, volt olyan is, amelyik pont infrán nem, meg olyan is, amelyik hol kábellel, hol infrán, hol egyikkel sem.
Most rögtön az USB-kábellel kezdtem, és a legnagyobb csodálkozásomra, elsőre rendben ment minden. Aztán később már nem annyira. Az első próbálkozások után két nappal egyszer csak nem ismerte föl a telefont. Illetve fölsimerte, csak új hardvereszközként, és újra telepítette hozzá a drivereket. Így lett például egy USB Modem #2-őm. Átdugtam a gép másik USB-portjára: akkor megint új hardverként csodálkozott rá a fékezhetetlen agyvelejű vindóz, és lett USB Modem #3 is a megfelelő helyen. (És mind a háromszor be köllött külön állítani egy kis varázslóban, hogy én a Pannon GSM-en keresztül akarok csatlakozni, nem egy ausztrál szolgáltatón keresztül. Ezt az apró információt képtelen volt magától kitalálni az okostelefon a pannonos SIM-kártyából, amelyet olvas és ír ő minduntalan.)
Aztán azóta működik, negyedszer még nem ismerte föl új hardverként. De lekopogom inkább.
Infrán is próbálkoztam, elsőre kapásból nem látta, másodszorra látta, de aztán lehagyta, harmadszorra nem tudom, de legközelebb csak akkor próbálom meg infráztatni PC-vel ha Bill Gates és Knut Fredrik Idestam szelleme együtt tart pisztolyt a halántékomhoz.
A PC Suite a szoftverek Kiszel Tündéje
Tehát kapcsolat van, ettől viszont a PC Suite nem lesz kevésbé primitív, buta szoftver, mint amilyen. Mert az. Minimális dolgok intézhetők vele, azok is piszok lassan. Egyébként valószínűleg direkt csinálják ezt, nem hiszem el, hogy több ezer mérnök képtelen volt összerakni valami normálisabb, okosabb programot. Ez valami stratégiai ügy: csak a legkitartóbb, legfelkészültebb júzerek érdemelhessék ki, hogy PC-n keresztül menedzseljenek ezt-azt, illetve tölthessenek föl-le onnan olyasmiket, amiket a mobilszolgáltatók és mindenféle tartalomaggregátorok vagy micsodák pofátlan árakon kínálnak.
De ha már fut az a PC Suite, és nem fagy le (szokott), akkor csináljunk vele valamit, gyorsan, mondjuk szinkronizáljunk, mert annyira szeretnénk, hogy Outlookunk (mint céges standard PIM) és telefonunk adatai, a naptárbejegyzések, jegyzetek, ilyesmik, összhangban lennének.
Minden második szinkronizálásnál találunk valami hibát: hol az outlookos naptárbejegyzés nem megy át a telefonra, hol az Outlook eredeti bejegyzéseit kuszálja össze a művelet reménytelenül, a jegyezteknél meg nem tud mit kezdeni a folderekkel: az Outlookban mappákba lehet rendezni a jegyzeteket, és e lehetőséggel élni is szoktunk, viszont a PC Suit és az E61 nem hajlandó elismerni a mappastruktúrák létjogosultságát a jegyzetek esetében, így csak a gyökérkönyvtárat hajlandó szinkronizálni.
Foglaljuk össze a szinkronizálási tanulságokat: a PC Suite az E61 és a számítógép között vagy szinkronizál vagy nem.
A 3G lassú és haszontalan
A mobilipar épp nagy küzdelmet folytatna azért, hogy találjon valami killer applicationt a 3G-nek nevezett megnövelt adatátviteli képességű, drága szolgáltatásra. Hogy a mobiltévézés mekkora baromság, azt nem bizonygatjuk, ezt a mobilosok kívül valószínűleg mindenki látja, viszont volna egy nagyon killer app., ezúton ajánlanám a kedves mobilcégek figyelmébe, hogy tudniillik 3G-vel, pláne a HSDPA-val (vajon hány meglepetést tartogatnak még a betűszavak szerelmeseinek?) lehetne internetezni, na nem mobiltelefonról, mert a mobiltelefon arra nem való, de mondjuk laptopról, a mobilt modemként használva. Persze ehhez például normális árú mobilinternet kéne, meg az is, hogy a 3G legalább annak a beígért sebességnek a felét hozza megbízhatóan. Mert most nem hozza. Jó két percbe telik, amíg telivér 3G-s kapcsolaton lejön egy 150 kilobájtos weboldal, ami a 14,4-es modemek korszakát idézi. És az ára is 1995-ös, az ember a gatyáját ráfizeti, ha rendesen akarja használni a 3G-t.
Lényeg a lényeg: ez is szempont volt a készülékvásárlásnál, hogy ti. 3G-s modemnek is tudjam használni. És tudom is. A PC Suite ezt a dolgot normálisan intézi egy kis varázslóval, már neten is vagyunk, de hiába 3G, pláne HSDPA (ezt a szabványt már maga a készülék sem tudja), maximum duplamodemes sebességgel, 118 kilobit/másodperces sebességgel internetezhetünk, többet ugyanis nem tud az USB-kábel. Püff. Pedig a többi között azért is vettem ezt a telefont, hogy ne kelljen majd kibányászni a SIM-kártyát, átrakni a kártyatelefonba. (Mert van egy kártyatelefonom internetezési célra, az nem okostelefon, hanem használható, becsületesen megcsinált eszköz. Pannonos beszerzés, Globetrotternek hívják, és tud HSDPA-t is – az utolsó mobil eszköz, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok.) Ezt a fícsört is buktam.
A kártyatelefon megbízhatóbb, gyorsabb, a szoftvere okosabb. Például jelzi és tárolja, mennyi adatforgalmat bonyolítottam rajta, ami a szörnyű mobilinternet-árak miatt fontos fícsör, mégse kelljen jelzáloghitelt fölvenni egy izgalmasabbnak tűnő Jenna Jameson-videó miatt. Loggolja a kapcsolat sebességét is, láthatom, hogy tényleg 3G-e a 3G vagy csak egy harmatos kis EDGE. Na, a PC Suite ezt sem tudja.
A Symbian elveszti a böngészőháborút önmagával szemben
Akkor hagyjuk az USB-kábelt, hagyjuk PC Suite-et, hagyjuk a laptopot, webezzünk az E61-ről magáról, hiszen egész nagy képernyője van, böngészője meg minden. Az oprendszerhez szerelt browser (jelzem, a Microsoftot emiatt perelték dollármilliárdokra annak idején) nehézkes, buta, körülményes. Aránylag kulturáltan oldja meg a kurzorkezelést (linkről linkre ugrik), és szépen, hibátlanul megjelenít mindent. Oldalt menteni nem lehet, szöveget másolni weboldalról nem lehet. Semmit sem lehet, amit normális browserben illik. Inkább letöltöttem és installáltam gyorsan egy Opera Mobile-t, az ugyan fizetős, de gyorsabb és jobban hasonlít egy normális böngészőhöz, viszont az meg berendezi az oldalakat képernyőszéles függőlegesbe.
Internetes bankot persze nem lehet használni az E61-ről, mert Java Virtual Machine nincsen, nyilván túl nagy lenne neki. Ezt sem gondolták végig a derék mobilosok. Kevés olyan internetes szolgáltatás van, amire menet közben, tényleg mobile lehet szüksége az embernek: az online bank ilyen. De mivel mindegyik online bank javás, ezért online bank mobilról nincs. Pont.
Summa summárum és ceterum censeo – 2x2 in 1
Akkor summázzunk így négyezer flekk után:
A Symbian OS 9.1 (Series 60) meglehetősen nehézkes, kusza oprendszer, ezen a hardveren ráadásul bosszantóan lassú. Néha tényleg megőrjített azzal, hogy teljesen kiszámíthatatlan helyekre dugdos olyan beállításokat, amik logikailag egy helyre tartoznak, vagy akár egy alkalmazáshoz. A Windows Pocket PC-hez képest stabil (legalábbis, ahogy a windowsosok panaszait hallom), de hát ez olyan, mint Győzikéhez képest visszafogottan intelligensnek lenni, ugye, tehát azért lefagyott egy héten kétszer legalább. Vagy például egyes billentyűket elfelejti időnként. Megnyomom mondjuk a mail gombot és semmi. Csak az újraindítás segít. Vagy gyakori, hogy belefagy a headsetbe. Csatlakoztatom a headsetet (fülhallgató, plusz mikrofon), akkor észreveszi, odairányítja a hangot, de amikor kihúzom a csatlakozót tízből egy esetben nem veszi észre, hogy már nincs head set, ezért a normál hangszóró és a mikrofon nem működik. Újra kell indítani. Szereti a rebootot, na.
Nagyon különbözni akar a Windowstól, nyilván, ennek az a vége, hogy teljesen követhetetlen az ablakkezelés. Melyek az aktív alkalmazások? Hogyan lehet váltani közöttük? Nem lehet váltani közöttük? Ez most be van zárva vagy fut a háttérben? Hogyan maradhat a háttérben aktív egy internetes – mondjuk wifis – kapcsolat? Megfejthetetlen dolgok. A böngésző például tud új ablakot nyitni, de hogy hogyan lehet ezek között váltogatni, arra nem jöttem rá. Valószínűleg sehogy. Be lehet zárni az éppen aktív ablakot, oszt ennyi.
RTFM – nem okos, nem kezelhető
A kezelhetőség arrafelé kezdődne, hogy egy olyan embernek, aki legalább ezerszer installált már vindózt és vindózos alkalmazást, kezelt már több tucat Nokia-telefont, legalább száz alkalommal állított be mindenféle típusú mailklienst, annak nem kell a users manual után nyúlnia, hogy egy telefon alapvető internetes beállításait összelője. Na, ezt az E61 bőven nem teljesíti. Sőt.
Az okostelefonoknak nevezett készülékek valójában egyre butábbak, egyre kevésbé használhatók, egyre több fölösleges és rosszul megvalósított funkcióval aggatják tele őket a gyártók. Nem bírják saját magukkal ezt az elcseszett innovációs versenyt, félkész vagy még félig sem kész termékeket dobnak piacra, megbízhatatlatlan szoft- és hardvereket.
Komoly, elfoglalt, mindig online üzletembereknek hirdetik ezeket, pedig mindenki, aki használt már ilyet, tudja, hogy alkalmatlanok bármilyen munkára. A szolgáltatók és a gyártók minden héten újabb technikai forradalomról számolnak be, és a hirdetéseikben egészen pofátlanul hazudják, hogy készülékeik sokoldalú kis munkaállomások, amin bármilyen hagyományos számítógépes feladat elvégezhető. A mobilipar morális válságba süllyedt, képtelen kitörni a hazugspirálból. Ezek a készülékek sosem voltak alkalmasak munkára, és nem is látszik, hogy a közeljövőben mitől lennének.
A jövő mobilja a spirálfüzet
A mobilosoknak nyilvánvalóan semmiféle ötletük sincs arra, hogy miképpen tegyék a készülékeiket versenyképessé egy spirálfüzet-toll kombóval. Nincs egyetlen olyan mobil eszköz sem, amely adatrögzítésben és adatfeldolgozásban hasonló teljesítményre lenne képes, mint a spirálfüzet és a toll.
Játszani, szórakozgatni, tesztelgetni jók ezek a kis gépek, elütni az időt valahogy. Egy ideig.
Néhány hét használat után azt vettem észre magamon, hogy már egyáltalán nem próbálom használni azokat az okostelefon-funkciókat, amikért valójában megvettem. Nem szinkronizálom a naptáramat (úgyis ott van a laptomon, ott van az irodai gépemen), nem töltöm le a leveleimet (úgyis csak egy mappát lát, és ritka az olyan sürgős ügy, ami nem várhat addig, amíg újra normális mailkliens közelébe jutok). Telefonálok rajta és kész. Ha valaki fölhív, hogy találkozót beszéljen meg, akkor nem kezdek el szerencsétlenkedni, navigálni a piszok lassú menüben, miközben a fülemtől el kell venni, ugye, szóval eszembe sem jut beleírni az E61 naptárába, inkább megkérem az illetőt, hogy hívjon vissza később, amikor számítógép előtt vagyok, majd akkor beírom az Outlookba. Vagy fölírom gyorsan a füzetembe. Egyébként sem tudom áttekinteni a naptáramat egy ilyen kis felületen rendesen. (Ez az egész mobilkatasztrófa oka, ezért nem alkalmasak munkára: nincs elég input felület és nincs elég output felület. Körülményes bevinni az adatot, de ha már benn van, nem lehet áttekinteni, feldolgozni, mert túl kicsi a képernyő. Az ember agya nem tud ilyen kicsiben dolgozni.)
Illetve néha webezek, de sosem munkaként. Egyetlen adekvát felhasználás: ha az ember egyedül üldögél valahol, és nincs nála semmi, se újság, se könyv, na, akkor webezhet vele egy picit. Pár percet. Hol adódik ilyen helyzet? Hát a vécén. Oda nagyszerű. De még mindig sokoldalúbb megoldás a hagyományos újság. Pláne, ha nincs papír.
Nem adom fel, gyűjtök a HP-ra.