Nagy-Britanniából az elmúlt években sorozatosan érkeznek az IT-biztonsági incidensekről szóló hírek, ami jelentheti azt, hogy a brit állami és magánszektorban dolgozók felelőtlenebbek, mint az átlag, de azt is, hogy olyan országról van szó, ahol hagyománya van a hibák, balesetek nyilvánosságra hozásának, és a brit sajtó ezt kiemelt feladatának tartja.

A napokban mindenesetre újabb botrány tépázta meg az állami intézmények tekintélyét: a nyilvánosságért nem mindig törvényes eszközökkel küzdő Wikileaks oldalán megjelent egy hosszú, „Szigorúan bizalmas!” jelzéssel ellátott, 2400 oldalas dokumentum. A kézikönyv a brit védelmi minisztériumból származik, és a hivatal arra ad benne tanácsokat, hogy miképp lehet megelőzni a bizalmas, védett adatok kiszivárgását az internetre.

A bizalmas anyagban kifejtik az érintetteknek, hogy a külföldi – főképp orosz és kínai – titkosszolgálatok, ipari kémek, a terroristák, valamint az oknyomozó újságírók milyen módszereket alkalmaznak, hogy hozzájussanak titkos dokumentumokhoz. A dokumentum protokoll-leírásokat is tartalmaz.

A minisztérium tagadja a biztonsági kockázatot, mivel a kézikönyv 2001-es, vagyis már rég elavult. Ennek némiképp ellentmond, hogy olyan részek is szerepelnek a segédletben, amelyek az egyes fontos helyeken dolgozó alkalmazottak zsarolhatóságáról, vagy a szállodákban készített videofelvételekről beszélnek, vagyis olyan területekről, melyek kevéssé válnak elavulttá. Szintén érdekes, hogy a hiavtal az oknyomozó újságírókat elhárítási szempontból a kémekkel és a terroristákkal egy szinten kezeli.