Szomorú, de igaz: ha a porn szóra keres az ember, a kínai nyelvű Google.cn első találata a Vegan Porn nevű zöldségpornószájtra mutat, amelynek logójában egy tehén lovagol egy répán, és amelynek első híre, hogy az oroszok vodkával itatják a cirkuszi elefántokat a hideg ellen.

Hogyan történhetett? Úgy, hogy a kínai kormánnyal szerdán kötött kompromisszum eredményeképpen a Google mostantól komoly cenzorként működik, és letiltja nemcsak a pornót, hanem a tibeti függetlenségre, a tajvani szeparatizmusra, a Falun Gong szektára és a demokráciapárti disszidensek szájtjaira mutató linkeket a kínai nyelvű Google.cn-en. A kínai netezők ezentúl a Google ingyen levelezőjéhez, a Gmailhez és 2002-ben megvásárolt webnapló-szolgáltatásához, a Bloggerhez sem férnek hozzá.

A lépés, ami arra utal, hogy a Google a szabad információáramlásnál többre értékeli a profitot, felháborította az amerikai szólásszabadságügyi harcosokat: ők régóta szemére vetik a piacvezető cégnek, hogy többet ér neki százmillió kínai netező kattintása - vagyis az, hogy megvesse a lábát a világ legnagyobb piacán -, mint a szólásszabadság.

Kínába költözött a front

A kínai nyelvű Google.cn eddig is működött, de a Google nemzetközi szájtjára mutatott, amely cenzúrázatlan találatokat adott egy-egy keresésre. A kínai ISP-ken keresztül netezők azonban így is sokszor panaszkodtak arról, hogy a Google által szűretlen szájt sem jelenítette meg a tiltott tartalomra mutató linkeket, valószínűleg azért, mert a kormány a helyi netszolgáltatók közreműködésével cenzúrázta a tartalmat. Mostantól a Google önként blokkol, főképp mert időközben komoly vetélytársai akadtak Kínában: a cenzúrát önként vállaló helyi keresők, a Baidu, az Alibaba vagy a Sogou rengeteg netezőt elhódítottak a kínai szemmel lassúnak és megbízhatatlannak tűnő Google-től, ráadásul a kaliforniai székhelyű cég egyik legnagyobb vetélytársa, a Yahoo is betette a lábát a piacra.

Amikor a kínai netezők 48 százaléka által használt és 2005-ben a világ negyedik leglátogatottabb szájtjának nyilvánított Baidu tavaly augusztusban megjelent a tőzsdén, részvényeinek értéke egy nap alatt 353 százalékkal ugrott meg, amiben közrejátszott az is, hogy a Google 2,6 százalékos részesedéssel bír a kínai cégben. A Yahoo nem sokkal később bejelentette, hogy egymilliárd dollárt fektet a konkurens kínai keresőbe, az Alibabába, és ezzel a net kínai része a keresőóriások egyelőre végtelennek tetsző homokozójává változott.

Gonosz, gonosz, de nem a leggonoszabb

Rebecca MacKinnon, a CNN pekingi irodájának volt vezetője, a Harvard Egyetem internetes kutatóközpontjának munkatársa szerint a Google a látszat ellenére igyekszik legalább részben tartani magát jelmondatához: "Don't be evil" (ne légy gonosz).

Azzal például, hogy nem teszi elérhetővé a Gmailt és blogolni sem engedi a kínai netezőket, a cég eléri, hogy a felhasználók adatait ne kaparinthassa meg a kínai kormány, amely az ország törvényei szerint joggal kérhetné ki a Google-től a helytelenkedő netezők e-mailcímét vagy egyéb személyes adatait. Tavaly a Yahoo és a Microsoft is gonoszabbnak bizonyult, mint a Google, állítja MacKinnon. Az előbbi egy disszidens újságíró, Si Tao adatait szolgáltatta ki a kínai hatóságoknak, és feltételezhető, hogy ez vezetett a férfi letartóztatásához. A Microsoft egy az MSN-en Michael Anti néven blogoló pekingi New York Times-alkalmazott blogját szüntette meg, miután a kínai kormány politikailag kifogásolhatónak találta az ott megjelenő véleményeket.

Itthon is kihúzta a gyufát

A Google, amely szerény külalakjára rácáfolva 2005-re a világ száz legnagyobb vállalata közé küzdötte fel magát, folyamatosan kivívja nemcsak az információszabadságért küzdők, hanem a magánszféra sérthetetlensége miatt aggódók haragját is. A cég, amelynek apróbb hibái és megbocsáthatatlan bűneit a Google Watch gyűjti folyamatosan, tavaly még a magyar Nagy Testvér díjról döntő bizottságot is magára haragította. A zsűri a Google-nek ítélte az egyik díjat azért, mert - legalábbis saját adatvédelmi nyilatkozata szerint - soha nem törli a Gmail-postafiókok tartalmát, vagyis azután is megőrzi a leveleket, hogy a felhasználó megszünteti accountját. A Google gyorsan reagált, és idén januárban jól látható Delete gombbal kedveskedett a felhasználóknak, akiknek többsége nem is sejti, mit művelnek az adataival.

A Ponemon intézet ezerfős mintán végzett felmérése a múlt héten azt találta, hogy a Gmailezők 77 százaléka nem tud arról, hogy a levelezőrendszer olyan cookie-t használ, amely csak 2038-ban jár le, tárolja a felhasználók IP-címét, regisztrálja vásárlási szokásait és azt is megjegyzi, hogy kivel tart kapcsolatot.