A nagyobb zsákmánnyal mindenki jóllakik, és ez bőven elég a koralloknak ahhoz, hogy közös munkával ejtsenek el méretesebb medúzákat. A csapatban dolgozó földközi-tengeri korallokat most először figyelték meg medúzafogyasztás közben az Edinburgh-i Egyetem szakemberei és olaszországi kollégáik.
A Szicíliához közeli szigeteknél figyeltek fel a kutatók a korallok különös gyakorlatára, miután észrevették a tengerfenéki sziklákhoz és barlangokhoz tapadt medúzákat. A megfigyeléseik során kiderült, hogy a korallok, amelyek egyébként döntően planktonokkal, vagyis apró tengeri teremtményekkel táplálkoznak, képesek nagyobb zsákmányok elejtésére.
Amikor az óceáni áramlatok a korallokhoz sodorják a medúzákat, és azok megpróbálnak elúszni, a virágállatok egymás után belecsimpaszkodnak a zsákmányba.
Az Ecology című folyóiratban publikált tanulmány szerint a közös erőfeszítésből nagyot profitálnak az Astroides calycularis korallfaj egyedei, mivel ezáltal mindnyájan bőséges táplálékhoz jutnak.
A korallok zsákmányai világító medúzák (Pelagia noctiluca) voltak, amely elsősorban a Földközi-tengerben elterjedt. A világító medúzák csak néhány centiméter nagyságúak, ezért nehéz észrevenni őket. Érintésük azonban erős, égő fájdalommal jár.
„Noha mindkét fajt évek óta ismerjük, fogalmunk sem volt arról, hogy a korallok képesek elkapni és megenni ezeket a medúzákat” - mondta Fabio Badalementi, az olasz Nemzeti Kutatótanács vezető munkatársa, az Edinburgh-i Egyetem tiszteletbeli professzora.
(MTI)