Tizenhét nap és 1600 kilométernyi megtett út után végül elengedte halott borját a J35 vagy Tahlequah nevű kardszárnyú delfin, írja a Seattle Times a Bálnakutató Központ igazgatója, az állatot megfigyelő Ken Balcomb közlése alapján.

Ahogy azt mi is megírtuk, július végén, röviddel a születése után, elpusztult egy kardszárnyú delfin a kanadai Brit Columbia partjainál, de az őt világra hozó anya eddig nem engedte elsüllyedni az élettelen testet. A nőstény gyilkos bálna a fejével tartotta a víz felszínén az elhullott állatot. A szívszorító eset hatalmas médiafigyelmet kapott.

J35/Tahlequah egy súlyosan veszélyeztetett kardszárnyúdelfin-populáció tagja, és már két másik utódja is elpusztult azóta, hogy utoljára 2010-ben hím borjúnak adott életet. Kutatók szerint a gyilkos bálnáknál és delfineknél általában szoros kapocs van az anya és az utódja között, és bár többször tapasztaltak már hasonló gyászoló magatartást, egy sem tartott ilyen sokáig.

A kutatók megfigyelése alapján az anyaállat nem mutatja semmilyen betegség jelét, noha félni lehetett, hogy a hosszú gyász megviseli a szervezetét, a kardszárnyú delfineknél ugyanis az éhezés méreganyagok felszabadulásával jár a szervezetben, és nem lehetett tudni, táplálkozik-e egyáltalán az állat, amíg a tetemet hurcolta.

Ugyanennek a populációnak egy másik tagja, a négy és fél éves J50 viszont súlyosan alultáplált és beteg. Aktivisták tervezik, hogy megetetik élő lazaccal az állatot. Gyanítható, hogy az alultápláltság lehet az oka annak is, hogy Tahlequah nem tud egészséges borjút világra hozni: a környező vizekben nincs elegendő lazac, amely pedig a kardszárnyú delfinek fő táplálékforrása lenne. 

A 20 éves Tahlequah akár még 20 éven keresztül szülhetne borjakat, aminek fontos szerepe lehetne a populáció fennmaradásában, de ennek feltétele a megfelelő mennyiségű táplálkozás is.