A Földközi-tenger térségében már több mint hétezer éve készítettek sajtot. Erre utalnak Horvátország tengerpartján egy agyagedényben talált maradványok.
A Sarah McClure, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója által vezetett elemzés szerint a feldolgozott tejtermékek vezettek a csecsemőhalálozás visszaeséséhez. A tudósok eredményeikről a PLOS One című szaklapban számoltak be.
A dalmáciai tengerparton, két helységben talált agyagcserepeken bukkantak zsírsavmaradványokra. Radiokarbonos kormeghatározás szerint Pokrovnik helység már az időszámítás előtti 6. évezredben lakott volt, és már 7700 éves agyagedényeken is kimutathatók voltak tejmaradványok, 500 évvel később pedig a sajt is megjelent.
A technológia változása és a zsírsav-elemzések alapján arra lehet következtetni, hogy a tejet egy bizonyos időszakban kezdték el sajttá feldolgozni. McClure csapata azt feltételezi, hogy a vizsgált terület akkori lakói a különböző ételek elkészítéséhez és feldolgozásához különböző kerámiaedényeket használtak. Sajtmaradványokat többnyire úgynevezett rhütonban, egyfülű edényben és szűrőhöz hasonlatos kerámiában találtak.
A kutatók szerint a tej és a tejtermékek fogyasztása a csecsemőhalandóság visszaeséséhez vezetett.
A korábbi népesség a genetikai vizsgálatok szerint valószínűleg laktózérzékeny volt, a csecsemők azonban nem küzdöttek ezzel a problémával. A tej számukra stabil, kalóriában és tápanyagban gazdag élelemforrást jelentett.
A tej joghurttá vagy sajttá való feldolgozása csökkenti az élelmiszer laktóztartalmát, így a lakosság nagyobb része tudott profitálni az ilyen élelmiszerekből – olvasható a Plos One-ban megjelent tanulmányban. A tejnek egyébként is messzire ható következményei voltak: az állati tej elérhetősége által lehetővé vált a nők számára, hogy korábban abbahagyják a szoptatást és így hamar ismét teherbe essenek. A kisgyerekek magas túlélési aránya és a növekvő születési arány jótékony hatással volt a demográfiai változásra, amely a hűvös északi területek benépesítését is lehetővé tette.
(MTI)