Agykutatóknak sikerült az, ami korábban nem: összekötötték három ember agyát úgy, hogy azok képesek voltak kommunikáció nélkül megosztani a gondolataikat egymással, írja a Science Alert.
A teszt során a három összekötött elméjű ember együtt, koordináltan játszott egy tetriszhez hasonló játékkal, az eddig ismert kommunikációs technikák használata nélkül.
Ketten egy olyan szobában ültek, ahol látták a pályát, a harmadik társuk meg egy olyanban, ahol a kontroller volt, mégis sikerült a gondolataik továbbításával teljesíteni a játékot.
A kutatók szerint ez az első lépés afelé, hogy a jövőben sikerüljön nagyobb közösségek agyát hálózatszerűen összekötni. Emiatt a technológiát BrainNetnek, magyarul agyhálózatnak nevezték el.
A dolog úgy működik, hogy az agy elektronjainak mozgását rögzítik egy géppel, majd ezeket a jeleket közvetítik a többi agynak. Emiatt nem is kell egy helyen lenniük azoknak az embereknek, akik összekötik az agyukat – elég, ha van náluk egy gép, ami a saját agyuk információit felveszi, és továbbítja azokat egy másik agynak, valamint ennek fordítottját is elvégzi, feldolgozza, közvetíti a távoli agy információit. A kutatók emiatt elképzelhetőnek tartják, hogy a jövőben az interneten keresztül is képesek lesznek az emberek gondolatokat megosztani egymással, anélkül hogy kommunikálniuk kellene.
A kísérletben két „küldő” és egy „fogadó” agy volt. Előbbiek fején elektródákat helyeztek el, majd megkérték őket, hogy tetriszezzenek. El kellett dönteniük, hogy az előttük lévő képernyőn lehulló, különböző formájú egységeket hogyan forgassák el úgy, hogy földet érve helykihagyás nélkül kiadjanak egy sort. Ők azonban nem kaptak lehetőséget a forgatásra, erre csak a másik szobában ülő társuk volt képes. Ő viszont a játék képernyőjének az alját nem látta, így nem tudta, merre forgasson, kénytelen volt a két távoli társa döntésére hagyatkozni.
Amint a küldő agy szerepét játszó kísérleti alanyok döntöttek a forgási irányról, megkérték őket, hogy nézzenek rá az előttük lévő, két darab villódzó lámpára valamelyikére. Ha balra forgatnának egy blokkot, akkor az egyikre, ha jobbra, akkor a másikra. Az egyik lámpa gyorsabban (17 Hz), a másik lassabban villogott (15 Hz), emiatt az agyuk máshogy érzékelte őket, és ezt az érzékelési különbséget sikerült a kutatóknak rögzíteni és információvá alakítani az elektródákkal.
Miután ez megtörtént, a jelet a gép elküldte a harmadik kísérleti alanynak. A fogadó agyban ezután elektromos impulzusokkal különböző „fantomfényeket" villantottak fel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy valódi, észlelhető fényhatás nélkül kiváltották az emberi agyból ugyanazt a hatást, mint amit egy felvillanó lámpa okozna. Attól függően, hogy a két küldő jobb oldalra vagy bal oldalra csavarta volna a tetriszben a lehulló formákat, a küldő agynak másfajta fantomfényeket sugároztak be géppel. A fogadó így aszerint forgatta jobbra-balra a kockákat, hogy mit „tanácsoltak neki” az elszigetelt másik szobából. A három résztvevőnek sikerült így teljesítenie a játékot.
Jelenleg még messze vagyunk a technológia széles körű használatától, nagyon lassú az adatátvitel, és nem is eléggé megbízható, írták a kísérletről készült publikációban a kutatók. De jelezték azt is, hogy szerintük hatalmas lehetőségek állnak az emberiség előtt, és ma már nem elképzelhetetlen az, hogy a jelenlegi közösségi oldalak egyszer majd egy hatalmas, valódi közösségi hálózatként működjenek, az emberek agyának összekapcsolásával.