Máté 20:16 - Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.
Egyetlen mobil sem járt még olyan közel az iPhone X-hez, mint a Mate 20 Pro, de mondhatnám azt is, hogy a Samsung Galaxy S9-hez sem járt még ilyen közel senki. A Huawei mindkét előtte járó riválisától ellesett pár trükköt a telefon megalkotásához, ám éppen elég saját értéket adott hozzá a telefonhoz, hogy a Mate 20 Pro az év egyik legnagyobb fejlesztése, és egyben a legjobb androidos telefonja legyen.
A Huawei Mate 20 Pro lenyűgöző telefon, és csípőből fel tudok sorolni öt olyan dolgot, ami miatt érdemes elgondolkodni a beszerzésén, már amennyiben az árkategória megfelel:
Oké, ez hat pozitívum volt az ígért öt helyett, és még bőven lehetne sorolni, de azért mondanék pár hátrányt is. A 300 ezer forintot közelítő teljes ára ilyen, hiszen mostanra a szeptemberben piacra dobott Galaxy Note 9 ára lejjebb kúszott, és abban egy-két dolog kifinomultabban működik. Ráadásul a Note 9 kijelzőjére tollal is lehet rajzolni, ami izgalmas használati módokat tesz lehetővé (ezt a Huaweinél a Mate X fogja tudni, de az állítólag nem hozzák be Magyarországra). Továbbá a Mate 20-ban a microSD helyett bevezettek egy Nano Memory nevű bővítőkártyát, ami akkora, mint egy nanoSIM, és ez igencsak megnehezíti a felhasználók dolgát, hiszen nem lehet többféle beszállítótól (Kingston, Sandisk stb.) válogatni ár és minőség alapján, a kártyát a Huaweitől kell beszerezni. Az Androidra települt EMUI kezelőfelület és a Huawei saját appjai közt is van néhány, amit jobb félretenni, bár ez részben ízlések és szokások kérdése.
A Mate 20 Pro hátrahajló kijelzője és vékony teste alapján alig lehet elhinni, hogy egy 4200 mAh-s aksit bele tudtak préselni. Ez még az androidos táborban is kimagasló, az Apple még szűkebben méri a milliamperórákat, a hasonló méretű iPhone XS Maxban például csak 3174 mAh van. Ezzel az energiamennyiséggel a Mate 20 Pro bőven kibír egy napot.
Egyik este 44 százalékon állt a mutató, amikor töltőre dugtam, és ezt is csak rutinból tettem, simán otthagyhattam volna egész éjszakára.
Persze akkor se lenne gond, ha reggelre mégis lemerülés közelébe kerülne, mert a telefonhoz mellékelt 40 wattos töltővel a szemünk előtt pörög felfelé a mutató, készülődés közben bőven megtölthetjük egész napra elegendő energiával. A Mate 20 Pro vezeték nélkül is tölthető, sőt, akár hiperdrága külső aksiként is működik, ilyenkor a Mate 20 Pro ad le áramot egy másik, vezeték nélkül tölthető mobilnak. A befogadó fél lehet példáiul iPhone X vagy újabb, Sony XZ3, vagy valamilyen Samsung Galaxy.
Eközben a telefon teljesítménye is nagyon rendben van. Szoftveres mérések (Antutu) a Galaxy Note 9-cel helyezik egy szintre, szóval az OnePlus 6 még mindig jóval erősebb, de így is benne van a Mate 20 Pro az aktuális top 10-ben. Ami pedig a használatot illeti, arra nincs panasz, a menük és az appok pillanatok alatt elindulnak, az érintésre azonnal reagálnak, és az irányításhoz használt gesztusok is gyorsan, hibátlanul működnek.
A Mate 20 Pro az idén véglegesített Android 9 Pie operációs rendszerre épül, és ez nemcsak a kijelző bevágását kezeli jól, hanem a teljes kijelzős használat érdekében a három vezérlőgombot szoftveres gesztusokkal helyettesíti. A főmenübe a kijelző aljáról fölfelé suhintó ujjal tudunk kilépni, míg a korábban megnyitott appok listáját a fölfelé húzott és a kijelző közepén hagyott ujjunk nyitja meg. Akárcsak az iPhone-on. Az appok listája hasonlóan jelenik meg, mint az Apple iOS 11-12-ben, egymás mellé téve az applikációk előnézeti képét, ám ez nem a Huawei műve, hanem az Android tervezői másoltak, a OnePlus 6-ra telepített Android 9-en ugyanígy jelenik meg a lista.
A visszalépés gombot a Huawei az oldalról befelé suhintó mozdulattal kötötte össze, amit kényelmessé tesz a hátrafelé ívelt kijelző. Ennek a mozdulatnak elvileg mindkét oldalon működnie kell, ám ez bizonyos appokban nem megoldható, mert ugyanez a mozdulat valamilyen menüt hív elő a visszalépés helyett. Érdemes a telefon jobb oldalán húzkodni az ujjunkat, mert a bal oldal nem mindig célravezető.
Szintén egy iOS 12-es rendszerből átemelt újítás, hogy nyomon tudjuk követni a mobilozással eltöltött időt. A legördülő értesítési területen is megjelenő Digitális Egyenleg megmondja, hogy az elmúlt napon és az adott héten melyik applikácóval összesen mennyi időt töltöttünk el. Nálam az elmúlt hat napban (azóta tesztelem a mobilt) toronymagasan a Chrome vezet, a Messenger követi, majd a Netflix és az Instagram és a Flipboard jön, de ott van még a Fortnite is, mert muszáj volt valamivel megdolgoztatni a processzort.
A rendszerhez hozzátartozik a kijelzőzár feloldása, bár ebben most elég jó hardveres fejlesztések vannak: a Huawei lemásolta az iPhone X fejlett arcfelismerő rendszerét, és az arcunk 30 ezer pontjának lézeres 3D letapogatásával azonosít minket, nem csak a szelfikamera képét használja. Ez olyan gyorsan működik, hogy általában esélyt sem ad nekünk a kijelzőbe épített ujjlenyomat-leolvasóval menőzni, pedig azt elég látványos képi effektekkel optikaituningolták: egy erősen fénylő világoskék pötty jelenik meg, és körülötte hullámok fodrozódnak, mintha egy feszített tükrű akváriumba dugnánk bele az ujjunkat.
Az WQHD+ felbontású AMOLED kijelző is tud pár izgalmas trükköt, például természetes tónust állíthatunk be, ami mindig a külső fényviszonyokhoz állítja a színhőmérsékletet, és automatikusan állítja a felbontást, kicsit visszavesz belőle, amikor semmilyen előnnyel nem jár a magas felbontás, és ezzel is megtakarít némi energiát. Az utóbbi alapból be volt kapcsolva a telefonon, és egyszer sem tűnt fel, hogy rossz minőségű lenne a kép. Több órán át néztem rajta Netflixet, és ez a 6,4 colos monstrum kiválóan bevált.
Az audiorendszer máshogyan trükkös: nincs jackdugó. Ez ma már annyira nem meglepő, az viszont igen, hogy a Huawei nemcsak a fülhallgató portjaként használja az usb-c töltőaljzatot, hanem ugyanitt rejtette el az alsó hangszórót. Erre azért volt szükség, mert a kijelző tetején lévő profibb szelfikamera nagy helyet igényel, nem fért el ott a SIM-kártya tálcája, ami a készülék aljára került. Oda, ahol a legtöbb mobilon a hangszóró nyílása van. A Huawei gyári fülhallgatója egészen középszerű, de a célnak tökéletesen megfelel, és adapterrel bármilyen más jackdugós füles a telefonra köthető. Opció még a bluetooth is, ami a normál módon kívül a nagyobb felbontású AptX és LDAC kapcsolatot támogatja. Az utóbbinál viszont azt vettem észre, hogy amikor a lehető legjobb minőségre állítom a kapcsolat optimalizálása helyett, akkor valóban nagyon könnyen szaggatni kezd a lejátszás. Ez viszont csak a vájtfülűeket érinti.
A multimédia előállítói oldalán is komoly fegyvereket vet be a Huawe Mate 20 Pro, bár a tavaszi P20 Pro után aligha meglepő, hogy ez is három kamerával van felszerelve. Annyi változás történt, hogy P20 monokróm szenzora helyére egy színes, ultraszéles látószögű lencséjű érzékelő került, amivel újfajta kamerás trükköket próbálhatunk ki. Kevésbé művészi, de még mindig nagyon Instagram-kompatibilis, mert olyan fotóink lehetnek termésekről, állatokról és más kis izékről, amilyeneket a legtöbb mobil csak lencsefeltéttel tud készíteni (e tekintetben kíváncsian várom a négykamerás Samsung Galaxy A9 érkezését, amiben 12 mm gyújtótávolságú lencse van).
Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent tudnak még a Mate 20 Pro kamerái:
A felsorolás tovább folytatódhatna, ám most még nem elérhető a londoni bemutató sztárja, az előlapi kamerával 3D objektumokat beszkennelő app, amivel majd mozgó animációk készíthetők a gyerek kedvenc plüssállatával. Ugyanígy csak november végén jelenik meg az AI Color, amellyel a felvételeken egyetlen általunk kiválasztott objektum marad színesen, miközben minden más a környezetében fekete-fehér lesz. Ezeknek az appoknak a minőségéről egyelőre nem tudunk nyilatkozni, hiszen még tesztverziót sem adtak belőlük.
Videózásban a Mate 20 Pro szinte csak a kötelezőt hozza, van rajta 4K felbontás 30 fps sebességgel, 1080p full HD felbontás vagy 60 fps-sel, vagy stabilizációval, és készíthetünk pár másodperces, 960 fps-re lelassított felvételeket 720p felbontásban.
A kamerában dolgozó AI néha túl aktív, amikor megpróbálja kitalálni, hogy milyen témát fotózunk éppen, ami nem szerencsés, ha két automatikusan felismerhető téma keveredik a kompozíciónkban. Előfordulhat, hogy rossz lesz a kép, ha növény előtt próbálunk tárgyat fotózni, vagy túl sok a kék ég a városképen, portrén. Ha viszont kikapcsoljuk a AI-t, akkor bukhatjuk a zajszűrést.
A szelfikamera úgy is túlhúzza az arckép finomítását, ha kikapcsolunk rajta minden szépítő funkciót, és legalább tíz évvel megfiatalítja az embert, olyan szépen eltűnnek a ráncok. Mintha műanyagból lenne az ember feje, ami lehet, hogy bizonyos körökben menő, én jobban értékelném, ha a kamera a valóságot tükrözné.
Egy telefonnál fontos lehet még a kapcsolatok minősége, és ebben a Huawei nagyon erős. Mobilneten akár 1,4 gigabit per másodperces sebességet is el tudnánk érni, ha létezne ilyen gyorsa netszolgáltatás, wifin pedig 1,7 Gbps a maximum, szóval a legjobb routerekből ki lehet hozni a maximumot. Arra is odafigyelt a Huawei, hogy az usb-c csatlakozó 3.1-es szabványú legyen, így a fájlokat kábelen villámgyorsan lementhetjük a számítógépre vagy egy külső merevlemezre.
Egy hét intenzív használat után az látható, hogy a Mate 20 Pro az egyik legmenőbb mobil idén. Villámyors, erős, könnyen használható, és korábban nem látott extrákat vonultat fel. Ennek megvan az ára, de így van ez a csúcsmobilokkal, és szolgáltatói kedvezménnyel és/vagy pár hónappal később olcsóbban is megszerezhető lesz. Zárásként azt viszont fontos megjegyezni, hogy a Huawei nagyon galád módon nevezi el a készülékeit. Az még talán megbocsátható, hogy a Mate 20 Pro mellett van egy sima Mate 20, amelyből csak a legmenőbb fejlesztések hiányoznak, viszont a Mate 20 Lite már súlyos inzultus a vevőkkel szemben, egy megtévesztő elnevezés. Kábé mintha a házimacskát oroszlánnak neveznénk, azzal az apró betűs megjegyzéssel, hogy nincs annyira feltuningolva. Nagyon lényeges, hogy a hasonló nevű bénább modelleknek az égvilágon semmi közük nincs ahhoz a felhasználói élményhez, amit csak a Mate 20 Pro képes nyújtani.