A szélerőművek közeléből, hogy ne kaszabolják le őket a lapátok, eltűntek a ragadozó madarak.  Ha pedig nincs otthon a macska, cincognak az egerek, illetve ebben az esetben a toroklebenyes gyíkok, akik önfeledten lebegtetik a lebenyüket, hiszen az erőműveknek köszönhetően legfőbb ellenségeiktől szabadultak meg – az agámafélék közé tartozó hüllők annyira felbátorodtak, hogy azóta már az embert is közelebb engedik magukhoz.

Ez egy, a The Independentben ismertetett indiai példa bangalorei kutatóktól, de a jelenség máshol is megfigyelhető. Hogy a zöld alternatívaként egyébként környezetbarátnak minősülő szélenergia hasznosítása a madarak szempontjából életveszélyes, ismert tény, ennek a tágabb ökoszisztémára gyakorolt áttételes hatása  azonban   kevésbé. A mostani megfigyelés azt támasztja alá, hogy a lapátok miatt elpusztuló madarakon kívül az erőműveknek nem elhanyagolható szerepe van a többi egyed magatartásváltozásában is: a madarak egy idő után elköltözhetnek az erőművek közeléből, és akár a migrációs útvonalak is megváltozhatnak.

A kutatók a jelenséget úgy írják le, mintha a levegő eddigi urai fölött megjelent volna egy új csúcsragadozó – mégpedig a szélerőművek. Az új hierarchia hatása az egész táplálékláncon végiggyűrűzik, ennek köszönhető a gyíkok elszaporodása is az erőművek környékén Indiában.

A fejlemény dilemmát jelent a környezetvédőknek és az elkötelezett kutatóknak: miközben a szélerőművek a fosszilis energia egyik legfontosabb alternatíváját jelentik, maguk is bírnak káros környezeti hatásokkal. A szakemberek többsége leginkább az új szélparkok elhelyezésénél szeretne komolyabb ökológiai hatásvizsgálatokat, többek között azt kívánják elérni, hogy fokozottan figyeljenek a vándormadarak útvonalaira.