Amikor az alaszkai Yakutat-gleccsert egy 1894-es felmérés során megvizsgálták, a terminális morénái – vagyis az általa szállított kőzettörmelék – egy tengerparti szakasz szárazföldi részén terült el. Egy évtizeden belül a gleccser visszahúzódott, és egy kis olvadékvizes tó, a Harlequin Lake alakult ki a torkolatánál. Azóta a tó területe óriásira nőtt, míg ezzel párhuzamosan a gleccser egészen összezsugorodott.
Az elmúlt néhány évtizedben a változások felgyorsultak. A Landsat8 műhold egyik szenzora, az Operational Land Imager (OLI) az itt látható képeket 2018. szeptember 21-én, illetve 2013. augusztus 13-án készítette. Mint látható, öt év alatt a gleccser területe több kilométernyivel megrövidült; a harmadik képen látható 1987-es állapotokhoz képest több mint 10 kilométerrel.
Az elmúlt években több mint 2 kilométernyi jéghegy töredezett le a gleccserről. A 2013-as felvételeken látható, amint több nagy jéghegy a tó közepén lebeg. 2018-ra ezek a jéghegyek is összezsugorodtak. A gleccser vége most viszonylag sekély vízbe torkollik, a tó északkeleti részén látható kiugró sziklafal pedig megnehezíti a nagyobb jéghegyek leszakadását.
A Yakutat-gleccsert figyelő tudósok szerint a visszahúzódás mértéke a következő években lelassulhat. Ugyanakkor úgy látják, hogy csak idő kérdése, hogy a gleccser végleg eltűnjön. A gleccsert tápláló jégmező nagy része még a kis jégkorszak idején alakult ki, amikor a földi átlaghőmérséklet jelentősen alacsonyabb volt. Idővel a jégmező összezsugorodott, és elveszítette a kapcsolatot a magasabb régiókkal, ahonnan friss hóval és jéggel telítődhetett volna.
Egy 2013-as tanulmányban az Alaszkai Egyetem kutatói, Barbara Trüssel és Marin Truffer úgy becsülték, hogy a Yakutat-gleccser nem éli túl a 2100-as évet, ha a mai klímaviszonyok nem változnak. Ha a felmelegedés a klímakutatók által jósolt ütemben folytatódik, lehetséges, hogy a gleccser még 2070 előtt eltűnik.