Index Vakbarát Hírportál

Lehet, hogy Trumpnak térdig ér a farka, de az altrightos követőinek biztos nem

2018. november 30., péntek 17:41

A törékeny férfiasság hipotézise szerint a magát szupermacsónak beállító Donald Trumpot nem a hasonszőrű, magabiztos férfiak támogatják, hanem azok, akik nagyon is bizonytalanul állnak hozzá a saját férfiasságukhoz. A Washington Postban megjelent kutatás azt támasztja alá, hogy a férfiak identitásproblémái és a szavazási hajlandósága között nagy átfedés van, még ha az okozati összefüggés nem is bizonyítható.

„If I ran for election / would you support my erection?”

(Turbonegro: Blow Me)

Donald Trump imád a férfiasságával hencegni. Nem tisztázott, hogy volt-e már olyan amerikai elnök, aki a CNN élő adásában büszkélkedett a péniszméretével vagy a magas tesztoszteronszintjével , de ha volt is ilyen, Trump macsósága megkérdőjelezhetetlen. Ez ugyan nem sokat árul el az államigazgatási képességeiről, de a szakértelem és a péniszkultusz nem zárják ki egymást: a norvég deathpunk együttes, a Turbonegro munkásságában is központi elemek volt az álló hímtagokról írt rockslágerek, de azt is tudták, hogy hogyan kell megfogni egy basszusgitárt.

Ez a viselkedés – mármint Trump macsósága – szemmel láthatóan imponál azoknak a férfiaknak, akik rettegnek attól, hogy férfiatlannak nézik őket. (Más kérdés, hogy a BDE-teória, vagyis a nagyfasz-energia elmélete épp azt írja le, hogy vannak, akikből úgy sugárzik a magabiztosság, mintha 25 centis péniszük lenne. Holott ehhez egyáltalán nem szükséges egy 25 centi – ezt jól illusztrálja, hogy a BDE illusztris képviselője épp az a Rihanna, akinek nemhogy 25 centis, hanem semmilyen pénisze nincs, de a kisugárzása alapján akár lehetne is.)

De térjünk vissza azokhoz a Trump-szavazókhoz, akik előszeretettel hordanak a tüntetéseken „Donald Trump: Finally Someone With Balls” (Donald Trump: végre egy elnök, akinek van töke!) feliratú pólókat, ahogy az ezenezen , illetve ezen a képen is látható. Egyértelmű az azonosulási igény: ha az elnöknek – az én elnökömnek! – van töke, akkor nekem is van! „Oh Captain, my Captain!” – idézhetnénk Walt Whitmant, ha a költészetet akarnánk kontextusba hozni a Trump-szavazók ivarszerveinek fejlettségével, de inkább ne akarjuk. Már csak azért se, mert

egy kutatás szerint Trump szuperférfias kijelentései jellemzően nem a hasonszőrű macsókat vonzzák, hanem azokat, akik bizonytalanok a saját férfiasságukkal kapcsolatban.

Ezt törékeny férfiasság hipotézisnek (fragile masculinity hypothesis) hívják.

A kutatás szerint sok férfi érzi úgy, hogy sztereotíp, férfias módon kell viselkednie, mert attól tart, hogy ha nem így tesz, mások férfiatlannak fogják tartani. A maszkulinitással kapcsolatos elvárások még a gyerekkorban alakulnak ki, főleg a környezet hatására; ez a környezet arra bátorítja a fiúkat, hogy viselkedjenek férfiasan, és még a látszatát is kerüljék a nőies jellemvonásoknak. (Művészeti referenciaként a Billy Elliot című darabot ajánlanánk, ha nem tiltották volna be, részben a félkegyelmű hazai trumpisták hőbörgése miatt.)

A férfiakkal kapcsolatos elvárások miatt sok férfi úgy érzi, hogy ő nem elég férfias – ezt hívják törékeny maszkulinitásnak. A politikai szerepvállalással viszont ezek a porcelánegójú férfiak úgy érezhetik, hogy Trump támogatásával megtámogathatják roskadozó férfiasságukat. A kemény politikusok és a kemény döntések melletti kiállás saját férfiasságtudatukat erősíti. A szociológus Robb Willer szerint azok a férfiak, akik fenyegetve érzik a saját férfiasságukat, általában hajlanak rá, hogy támogassák az agresszív külpolitikai döntéseket.

A Washington Post cikke azt vizsgálta, hogy a törékeny férfiasság milyen összefüggésben van az amerikaiak választási szokásaival – pontosabban a 2016-os amerikai elnökválasztás, illetve a 2018-as félidei választás eredményeivel.

A mérés nem volt egyszerű. A Post újságírói nyilván nem mehettek oda minden szavazóhoz, hogy elnézést, uram, nem valami republikánusbőrbe bújt látens LGBTQ maga? Erre körülbelül annyira őszinte válaszokat kapnának, mintha megkérdeznék az utca emberét, hogy milyen tévéműsort néz; senki nem vallaná be, hogy realitisókat, és nem a Mezzót. Ehelyett a Google Trends adataira támaszkodtak, ami a Google keresőkifejezéseit vizsgálja.

Ahogy arra Seth Stephens-Davidowitz is rámutatott, az emberekről gyakran akkor tudhatjuk meg a legtöbbet, ha megismerjük, mire szoktak rákeresni az interneten. A Google keresési eredményeit már használták arra, hogy Amerika-szerte vizsgálják vele a faji előítéleteket; a Post szerzői úgy gondolták, hogy ez a törékeny maszkulinitás analíziséhez is megteszi.

A kutatók először is rászűrtek azokra a témákra, amikről azt gondolták, hogy gyakoriak lehetnek a férfiasságukkal küszködők körében. Ilyen témák voltak például

a merevedési zavar, a hajhullás, a hogyan kell csajozni, a pénisznagyobbítás, a péniszméret, a szteroidok, a tesztoszteron és a Viagra.

(A „hogyan kell csajozni” kivételével ezek nem konkrét keresőkifejezések, inkább a Google topikjai voltak. A különbség abban áll, hogy a „merevedési zavar”, mint topik, magába foglalja a „merevedési zavar„, az „ED” – az erectyle disfunction, az előbbi kifejezés angol rövidítése –, illetve az „impotencia” keresőkifejezéseket is.)

Hogy megerősítsék a keresési találatokat, a Post megkereste az Amazon Mechanical Turk platformját is, és egy 300 fős mintát kért tőlük, azt firtatva, hogy rákerestek vagy rákeresnének-e ezekre a kifejezésekre. Azt állapították meg, hogy akik magas pontszámot értek el a kérdőíven, ami azt vizsgálta, hogy aggasztja-e őket, hogy nem olyan férfiasak, mint a férfi barátaik (“masculine gender-role discrepancy stress”, azoknál nagyobb volt a fent említett keresőkifejezések iránti fogékonyság.

Bár a kutatás nem reprezentatív az egész amerikai férfilakosságra nézve, a válaszok szerint a keresőkifejezések viszonylag pontosan képezik le a törékeny férfiasságuk miatt aggódókat.

De hogy függ össze mindez a szavazási hajlandósággal?

Az egyes témák népszerűségét a kutatók az ország minden médiapiacán megvizsgálták az előző három amerikai elnökválasztás előtt. Az összevetés azt az eredményt hozta, hogy Trump 2016-os megválasztása előtt

Trump támogatottsága nagyobb volt azokban a körzetekben, ahol nagyobb volt a merevedési zavarral kapcsolatos keresőkifejezések aránya. És ez az összefüggés azután is fennállt, hogy a kutatók kiszűrték az olyan befolyásoló tényezőket is a vizsgált médiapiacokon, mint az iskolázottság szintje vagy a faji megoszlás aránya, valamint a törékeny férfiassággal nem összefüggő keresésési eredményeket, mint a menopauza vagy a mellnagyobbítás.

De ez nem arra utal, hogy a republikánusok mind komplexusos férfiak lennének. Az összefüggés jóval alacsonyabb volt, 2012-ben, amikor Mitt Romney volt a republikánus elnökjelölt, és alacsonyabb volt 2008-ban is, amikor John McCain volt Barack Obama kihívója.

Ez a jelenség kifejezetten 2016 után jelentkezett, és a 2018-as választási eredmények vizsgálata is hasonló eredményt hozott. A kutatók a választás előtt a keresési témák gyakorisága alapján megbecsülték a törékeny férfiasság szintjét minden kongresszusi körzetben. A vizsgált 390 körzetben mindig az az eredmény jött ki, hogy

a republikánusok támogatottsága magasabb volt azokban a körzetekben, ahol többen kerestek rá a törékeny férfiassággal kapcsolatos témákra,

míg a 2014-es és 2016-os kongresszusi szavazásnál ez az összefüggés még nem állt fönn. Mindez arra utal, hogy Trump hivatalba lépése óta a törékeny maszkulinitás és a szavazási szokások közötti összefüggés egyre erősebben rajzolódik ki.

De mi lesz Trump után?

A kutatók megjegyezték, hogy az eredményeket érdemes fenntartásokkal kezelni, mivel az átfedés ugyan kimutatható, de nem bizonyítható, hogy ok-okozati összefüggés állna mögötte. Nem lehetünk biztosak benne, hogy a törékeny férfiasság miatt szavaznak így vagy úgy az emberek. Azt viszont kísérletek bizonyítják, hogy a férfiassággal kapcsolatos aggodalmak és a politikai nézetek között van okozati összefüggés. Ezt figyelembe véve már érdemes számításba venni az okozati összefüggés nélküli átfedéseket is.

Az csak a jövőben fog kiderülni, hogy a szavazási szokások és a törékeny férfiasság közti összefüggés Trump távozása után is megmarad-e. A kutatók ugyanakkor azt gyanítják, hogy az identitással kapcsolatos kérdések továbbra is komoly hajtóerők maradhatnak az amerikai politikában.

(A cikk Eric Knowles, a New York-i Egyetem társadalompszichológusának kutatása alapján készült, aki azt tanulmányozza, hogy a csoportidentitás milyen befolyást gyakorol a viselkedésre és a politikai döntéshozatalra. A cikk társszerzője Sarah DiMuccio volt, aki a férfiasság szerepét vizsgálja a társadalmi-politikai viselkedésben.)

(Borítókép: Chip Somodevilla / Getty Images Hungary)

Rovatok