Az olajipar fő nemzetközi érdekeltjei együttes erővel akadályozzák az ENSZ klímaügyi konferenciáján, hogy bármi következménye legyen a klímakutatók bolygómentő tervének.
Az ENSZ Katowicében, a lengyel szénipar levegőszennyezettségéről is ismert városában tartja nagy klímakonferenciáját, melyen a tagállamoknak meg kellene egyezniük valamiféle tervről. Az egész klímakatasztrófa végtelenül ellentmondásos kezelését is szimbolizálja, hogy a konferenciát szénipari vállalatok szponzorálják. De a szénhidrogén-lobbi tartalmilag is blokkolni tudja az erőfeszítéseket.
Mint kiderült, Szaúd-Arábia, Kuvait, Oroszország és nem utolsósorban az Egyesült Államok a fő akadályozói annak, hogy az ENSZ hivatalosan is elfogadja, célkitűzései alapjává tegye az IPCC nagy visszhangot keltő októberi átfogó jelentését, mely a távoli jövővel szemben már néhány évtizedes távlatban is drámai következményekkel számol, ha nem történik alapvető változás a gazdaságban.
Az IPCC (Kormányközi Panel a Klímaváltozásról) nagyjából a legfontosabb, nemzetközi reprezentatív klímakutató testület, az előrejelzéseik elég konzervatívok, nem riogatnak indokolatlanul. Három éve az ENSZ bízta meg őket azzal, hogy készítsenek egy átfogó jelentést, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a klímaváltozást legalább valamennyire kordában tudjuk tartani. Ez az, ami most elkészült, és amit az ENSZ az olajosok ellenállása miatt mégsem akar elfogadni.
Több ezer kutatás adatainak összevetésével az IPCC is arra jutott, hogy most rögtön nagyon fel kell gyorsítani az átállást a szénalapú gazdaságról, különben nagyjából végünk. Azt nézték meg, mi történne abban az egyébként irreálisan optimista esetben, ha a földi átlaghőmérséklet csak 2 fokkal nőne az évszázad végéig: eltűnhetnek a beporzásért felelős rovarok, a hőség kipusztíthatja a növények természetes élőhelyeinek a felét; eltűnne a korallzátonyok 99 százaléka eltűnne, brutálisan csökkenne a halállomány az elsavasodó óceánokban, a tengerszint emelkedés sok tízmillió ember életét tenné tönkre, ha a sarki jég olvadása visszafordíthatatlanná válna; és így tovább, és így tovább.
Az IPCC jelentése ráadásul sokak szerint túl optimista, nem számolnak az ökológiai láncreakciókkal, azzal, hogy bizonyos fordulópontok után a folyamat felgyorsul és visszafordíthatatlanná válik. És ugye ők azzal a két fokkal számolnak, amit a párizsi klímaegyezményben rögzítettek, de a deklaráción túl semmi nem történik, hogy egyáltalán ezen a határon belül tartsuk a felmelegedést, a jelenlegi trendek alapján ennél sokkal nagyobb hőmérséklet-emelkedés a reális. Hogy akkor mi történne, azzal igazán már riogatni sem érdemes.
Az IPCC megvizsgálta, hogy mi kellene ahhoz, hogy másfél fokon belül maradjunk: azonnali érdemi lépések, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése legalább 45 százalékkal már 2030-ig, különben már a következő 10-30 évben túllépjük az 1,5 fokot. Ez az, amihez a világnak, az ENSZ tagállamoknak és a politikusoknak valamit gyorsan lépnie kellene.
A katowicei beszámolók szerint a fő ellenállók az amerikaiak, oroszok, a szaúdiak és a kuvaitiak voltak, miközben a legtöbb tagállam kifejezetten az IPCC-jelentés elfogadása mellett volt. Az ellenlobbi miatt lényegében egyes szavakon vitatkoztak, amivel sikerült blokkolni az egész jelentés elfogadását.
Mint az IPCC-jelentés egyik készítője írta:
Szégyen.
(Borítókép: Tüntetés a klímaváltozás elleni fellépésért Katowicében 2018 december 8-án - fotó: Martyn Aim / Getty Images Hungary)