Az MTA kutatói csaknem 400 csillag spektrumadatait vizsgálva statisztikai adatokat gyűjtöttek a Nap esetében jól ismert koronaanyag-kidobódásokról. Eredményeik alapján elképzelhető, hogy az eddig véltnél nagyobb az élet kialakulásának esélye az exobolygókon.
Az Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Csillagászati Intézetének kutatói Vida Krisztián vezetésével és külföldi kollégáik közreműködésével a legnagyobb nyilvánosan elérhető adatbázisban, a Virtuális Obszervatóriumban található adatokban kerestek úgynevezett koronaanyag-kidobódásokra utaló nyomokat (a koronaanyag itt töltött részecskékből álló plazmafelhőt takar).
Csaknem 400 hideg, közeli csillagról vizsgáltak meg mintegy 5500 spektrumot – ez 1200 órányi, vagyis 50 napnyi mérést jelent. A mérések és a keresett jel tulajdonságai miatt ez a vizsgálat nehezen automatizálható, ezért a keresést kézzel kellett elvégezni. A kutatók 25 csillagon 478 mérésen találtak olyan jelenségeket, amelyek koronakidobódásokra utalhatnak. Ezek alapján megbecsülték a kidobódott anyag sebességét és tömegét is.
A statisztikai elemzés arra utalt, hogy ezek az események gyakoribbak azokon a hidegebb csillagokon, amelyek erősebb aktivitást mutatnak. Viszont a kutatás fontos tanulsága, hogy még az igen aktív csillagok esetében is viszonylag ritkák azok a sikeres koronakidobódások, amelyek a bolygóközi térbe juthatnak. Ez utalhat arra, hogy a csillag erős mágneses tere segíthet megvédeni a körülötte keringő exobolygókat azáltal, hogy nem hagyja „kiszabadulni” a kidobódásokat.
Így reménykedhetünk abban, hogy még a fiatalabb, aktívabb csillagok is a korábban feltételezettnél stabilabb, biztonságosabb környezetet kínálhatnak a körülöttük keringő bolygók számára.
E bolygók légköre ezáltal nagyobb eséllyel élheti túl a csillag fiatalkori aktív életszakaszát, lehetőséget nyújtva így az élet kialakulására.
További részletek az MTA.hu-n.