A Kínából előkerült, 600 millió éves kőzetben megőrződött fosszíliák primitív szervezetek emlékét rejtik. Jelenleg nem ismerünk ezen, a mai is létező bordásmedúzákra megszólalásig hasonló organizmusoknál régebbi állatokat.
558 millió évvel ezelőtt élt a világ legősibb állata – írtuk tavaly szeptemberben. Az ausztrál kutatók által Oroszország fehér-tengeri partvidékén felfedezett Dickinsonia valóban az akkor ismert legkorábban élt állati szervezetnek számított. De a Dickinsonia elsősége tiszavirág-életűnek bizonyult, hiszen máris felfedeztek egy nála is öregebb állatot. Az új csúcstartónak még neve sincs, reméljük, legalább addig megtarthatja megtisztelő címét, amíg felfedezői méltó nevet találnak neki.
Az új felfedezés több mint 40 millió évvel előzi meg a Dickinsoniát, hiszen 600 millió éves kőzetben találták. Morfológiája alapján pedig valószínűleg a ma is létező bordásmedúzák közé sorolják majd. A felfedezője, Zhenbing She, a wuhani Kínai Földtudományi Egyetem kutatója így nyilatkozott, miközben a Londoni Zoológiai Társaság konferenciáján bemutatta az eredményeket:
Az állatok eredete és evolúciójuk kezdeti időszaka olyan lebilincselő kérdés, amely évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat. A mintákban még számos organizmus maradványai fedezhetők fel, de egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan mik is ezek.
A fosszíliák a Dél-Kínában található úgynevezett Doushantuo-formációból kerültek elő, és a kőzetből kiemelt furat hozta őket a napvilágra. E kőzetek már korábban is kivételesen jó állapotban megőrződött őskövületeket hoztak a felszínre, némelyek 631 millió évesek közülük. Ezek mikroszkopikus méretűek, és vélhetően algasejtektől származnak, bár más elméletek szerint lehetnek akár állati embriók is.
E kőzetmintákban talált rá She kutatócsoportja a szabad szemmel is látható maradványokra, amelyek nagyjából 0,7 milliméter átmérőjűek, alakjuk pedig egyértelműen a medúzákat idézi. A mikroszkópos vizsgálat aztán tapogatókra, izomrostokra, idegsejtekre, ivarszervekre, valamint fallal elválasztott rekeszekre és szőrszálszerű csillókra emlékeztető struktúrákat tárt fel. A vékony szálak különösen hasonlítanak a bordásmedúzák úszáshoz használt csillóira. A lelet a paleontológus szerint leginkább a ma is élő tengeri egres elnevezésű medúzafajjal állhat rokonságban.
A bordásmedúzák számos jellegzetességüket tekintve fejletlenebbek a többi medúzacsoportnál, az életciklusuk is egyszerűbb, és a felépítésük is kevésbé komplex. Ugyanakkor a
600 millió évvel ezelőtti vízi ökoszisztémában ők elképesztően fejlett élőlényeknek számíthattak,
hiszen olyan modern jellegzetességekkel büszkélkedhettek, mint az elkülönült száj és végbélnyílás, amelyet összefüggő bél köt össze.
Ha bebizonyosodik, hogy a talált maradványok valóban ősi bordásmedúzáktól származnak, akkor joggal számíthatunk újabb felfedezésekre a közeljövőben. A ma élő leszármazottjaik ugyanis szinte mindannyian ragadozók. Ebből arra következtethetünk, hogy vele egy időben, vagy inkább még előtte kialakultak a prédaállatai is. Feltételezhetjük, hogy az ősi bordásmedúza egy meghökkentően bonyolult táplálkozási hálózat részese lehetett, amelyben rengeteg olyan állatfaj élt, amelyeket jelenleg még nem ismerünk
Forrás: New Scientist