„Mi, egyetemi diákok, oktatók, kutatók és a tudást és tanulást nagyra tartó állampolgárok, magyarországi egyetemek, intézetek, karok, tanszékek és laborok elrettenve és kétségbeesve látjuk a Magyar Tudományos Akadémia intézeteinek anyagi eszközökön keresztül történő ellehetetlenítését” – így kezdődik a szerdán nyilvánosságra hozott levél, melynek a folytatása sem kevésbé erős:

Az összes magyarországi egyetem és kutatóhely kutatási teljesítménye és potenciálja kívülállók számára meglepően rövid távon fog helyrehozhatatlanul széthullani.

A  teljes egészében itt olvasható levelet  több mint ezren írták már alá.  Szerintük „Magyarország évszázados távlatban csúszhat le a harmadik világ szintjére – miközben évszázadok magyar tudományos és szellemi fejlődése válik füstté a „szakértő” politikus kezei között.”

Egyértelműen ki szeretnénk mondani: az MTA működésének anyagi ellehetetlenítése, illetve a tudomány ideológiai alapú állami irányítás alá vonása teljes mértékben elfogadhatatlan, és így nem képezheti alku tárgyát.

A kutatók és a többi aláíró nem az óvatos fogalmazást választották, ami az MTA elleni támadások, a kutatók közötti frusztráció és a most már a kutatóintézetek MTA alóli teljes elvételéről szóló tárgyalások kapcsán nem is annyira meglepő. Azt kérik, hogy a magyar kormány, ha „bármilyen jelentőséget tulajdonít a magas tudományos és kutatási teljesítménynek”,

azonnali hatállyal állítsa meg a központosított állami tudomány kiépítését, mert a hozzá nem értő politikusok által létrehozott szellemi korlátok sehol sem vezettek értékelhető szellemi teljesítményekhez – és Magyarországon sem fognak.

A levél szerint „a hatékonyság Palkovics miniszter úr által javasolt növelése álságos és átlátszó érv (...), a nemzetközi versenyben a politikai akaratból működő kutatás látványos és csúfos kudarcot fog vallani”.

Tisztelettel kérjük, hogy az állam vonuljon ki a tudományos kutatást övező döntések területéről és bízza azt a terület szakértőire: a tudósokra, és az általuk működtetett, hazánkban a legnagyobb tudományos szakértelemmel rendelkező szervezetre, a Magyar Tudományos Akadémiára.

Palkovics László akadémiai átalakítási terveinek egyik jellemző járulékos következménye, hogy ismét virágzik a nyílt levelek inkább a kilencvenes években dívó műfaja. Ennek biztosan oka az is, hogy a kutatói szféra elmúlt hónapokban szerzett tapasztalatai alapján nem nagyon lát más érdemi cselekvési teret: miközben a magyar értelmiség jelentős része drámai fordulópontként, a tudomány szabadságának súlyos veszélyeztetéseként éli meg, hogy a választás után Palkovics irányításával a kormány nekiment az akadémiai szférának, az eddigi tiltakozásokkal, tüntetésekkel, kommunikációs nyomásgyakorlással lényegében nem ért el semmit, és a tervek mintha csak egyre radikálisabbak lennének.

Palkovics még valamit már biztosan elért. Miközben a miniszter stratégiájának láthatóan fontos része, hogy egymással szemben próbálja kijátszani a szféra különböző érdekekkel bíró szereplőit, a kutatók között mégis érezhető egyfajta egységfront, ahol sok jobboldali és korábbi Fidesz-szimpatizáns is élesen kiállt az átalakítási tervekkel szemben.

Ezt jelzi az a másik, néhány nappal ezelőtt a Válasz Online-on elindult, idáig 1360 kutató által aláírt nyilatkozat is, melyet a volt Fidesz-miniszter Pálinkás József, a katolikus püspök Beer Miklós, az egykori Orbán-tanácsadó Csaba László, a létező magyar pártbaloldal iránti szimpátiákkal nehezen vádolható Lányi András és a Professzorok Batthyány Köréből éppen az MTA-balhé miatt kilépő Szathmáry Eörs indított. Annak a kezdeményezésnek az aláírói közösen ítélik el a „kormánynak nem tetsző ágazatok” vagy nézetek „elsorvasztására” irányuló törekvéseket. Mint írják:

Meggyőződésünk szerint a mindenkori kormánynak nem feladata, hogy irányt szabjon az állampolgárok ízlésének és gondolkodásának, vagy a tudományos kutatás céljait egymaga jelölje ki. Kötelessége ellenben, hogy az adófizetők pénzéből megfelelő munkafeltételeket biztosítson a tudósok és művészek számára.