Haston Blake Fishernek már akkor 112 ezer követője volt, amikor még meg sem született. Édesanyja influenszer, aki kétéves ikreiből is gyakorlatilag a születésük után azonnal online celebeket csinált, és még meg sem született a következő gyermeke, amikor már neki is készített egy Instagram-oldalt.
Az influenszer-marketing előtérbe kerülése nem újdonság, egyre több cég gondolja úgy, hogy ha internetszerte ismert vagy sok követővel rendelkező emberek pózolnak a termékeivel, annak nagyobb vásárlásösztönző hatása lehet, mintha a tévében találkoznának az emberek a reklámokkal. Ebben több dolog is közrejátszik, a legfontosabb egyértelműen az, hogy nagyobb bizalmat szavaznak kedvencüknek, vagyis ha ő mondja azt, hogy egy termék jó és neki is van olyan vagy azt használja, akkor a követők ezt a következő vásárlásuk alkalmával figyelembe veszik. Nem csak azért, mert a kedvencüknek lelkesebben elhiszik, hogy jobb az a termék, hanem mert így kicsit hasonlíthatnak arra, akinek az életét egyébként is nyomon követik.
Másrészt tévé helyett a videómegosztók csatornáit nézik egyre többen, ráadásul online a célközönség is sokkal jobban belőhető. A költségek viszont még mindig alacsonyabbak, mint egy hagyományos tévékampány esetében, ezért a cégek előszeretettel költenek az influenszerekre még akkor is, ha sokszor kifejezetten nehéz mérni egy-egy ilyen kampány valódi sikerét.
Hiba lenne azonban egy kalap alá venni minden olyan véleményvezért, akinek sok követője van az interneten. Ahogyan ismert emberek eddig is léteztek a világban, úgy nem meglepő, hogy a közösségi oldalakon is egyre nagyobb szerephez jutnak. Ráadásul sok esetben nincs is átfedés a klasszikus médiumokból ismert szereplők, és a Youtube vagy az Instagram sztárjai között. És ahogyan a sokak által jobban számon tartott celebek között vannak olyanok, akiknek a ténykedése megbotránkoztaó vagy túlságosan megosztó, az influenszerek között is vannak, akik leginkább a vásárolt lájkok és követők felduzzasztásával szeretnék megszerezni a reklámszerződéseket, és az egész oldaluk olyan, mint egy gigantikus, szépen komponált katalógus, amibe semmi sem kerülhet bele anélkül, hogy ne lenne megtámogatva leginkább pénzzel, de néha csak szimplán termékkel.
És vannak azok a véleményformálók, akik igyekeznek tartalmat előállítani, és nem csak szponzorált, de saját anyagaik is rendszeresen előfordulnak az oldalaikon. Hogy melyik a kifizetődőbb, azt nyilvánvalóan a nézők, követők és a megrendelők döntik el. De azért az elmondható, hogy bár sokan úgy gondolják, hogy az influenszerek klasszikusan nem tesznek semmit, csak pózolnak egy termékkel, a világszerte sikeres véleményformálók többsége komolyan felépített stratégia szerint halad, és valódi, informatív vagy szórakoztató tartalmakat állít elő rendszeresen.
Eddig még csak a felnőtt, saját döntés alapján saját sikerükön dolgozó véleményvezérekről beszéltünk, de a cikkünkben most azokra az influenszerekre fókuszálunk, akik nemhogy a nagykorúság határát, de még a tizedik életévüket sem töltötték be, sőt, sokszor újszülöttek – mégis rajtuk múlik a család megélhetése, magabiztosan mozognak a kamera előtt, rajongókkal találkoznak, és mindenféle sajtóeseményen tűrik mosolyogva, hogy órákon keresztül fotózzák vagy ide-oda irányítsák őket. Ahelyett, hogy azt csinálnák, amit minden átlagos kisgyerek, azaz játszanának.
Nagy általánosságban a véleményvezérek megosztják a követőikkel az életük legapróbb részleteit is. Egyesek szerint hülyeség, mások szerint bátorság, hogy még egy benőtt lábujjkörömről is értesülhetnek a vadidegen követők, az viszont úgy tűnik, egyértelmű, hogy amennyiben egy influenszer családja bővül, és ezt nyilvánvalóan nyomon követik a rajongók is, akkor a gyerek is automatikusan influenszer lesz.
„Samia születéséről a videó fent van a Youtube-on, úgyhogy szó szerint beleszületett az influenszerségbe”
– viccelődött Adam Ali, Samia édesapja a New York Timesnak. Az apa foglalkozását tekintve szintén influenszer, ahogyan felesége, LaToya is. Samia most 4 éves, 143 ezer követője van az Instagramon és 203 ezer feliratkozója a Youtube-on. A videóiban pózolgat és játszik, valamint olyan cégeket hirdet, mint a Crayola vagy a Home Style Chicken Nuggets. A szülők szerint azért nehéz ez a munka, mert sokszor a márka üzenete nem feltétlenül passzol egy négyéves gyerek nyelvezetéhez, vagy nem tudja megfelelően visszaadni azt, amit a megrendelő szeretne. Ilyenkor a szülők is szerepelnek a videókban, hogy ne legyen elégedetlenség a megrendelő részéről.
A gyerekeket nem csak gyerekeknek szóló márkák bízzák meg reklámokkal. Nem csak arról van szó, hogy kap egy új játékot vagy zsírkrétát és azzal játszik a videóban, ettől pedig majd más gyerekek is ezzel szeretnének, hanem gyakran olyan márkák is képbe kerülnek, amik igazából a szülőkre szeretnének hatni. Ebből is látszik, hogy jelenleg – külföldön legalábbis – az a trend, hogy a gyerekinfluenszerek előtt gyakran sokkal több hirdetési lehetőség nyílik, mint a szüleik előtt.
Általában először a szülők oldalán tűnnek fel a gyerekek, aztán idővel megkapják a saját oldalukat és csatornájukat is, ahogyan a saját hirdetéseiket is, és nem ritka, hogy később csomagban tudják eladni a szülők és a gyerekek csatornáit.
A Youtube, a Facebook vagy az Instagram regisztrációhoz, országtól függően eltérő életkorbeli szabályozások vannak érvényben, de 13 éves kor alattiak nem regisztrálhatnak, a törvények tiltják, hogy ennél fiatalabbakhoz korosztály szerint célzott hirdetések jussanak el. Ez valahol érthető is, hiszen ők azok, akik még nem tudnak különbséget tenni a reklámelhelyezéses posztok és a saját tartalmak között. (Igaz, ez gyakran felnőtteknek sem megy, és fogalmuk sincs, hogy a kedvenc hírességük nem azért tesz ki magáról profi fotókat a wellness-szállodából mert örül, hogy végre telik rá, hanem mert köti a szerződése.) A kisebb gyerekek pedig végképp nem jönnek rá, hogy meddig tart a rajzfilm, és mikor kezdődik a reklám, ami például arra ösztökél, hogy kérjék szüleiktől a rajzfilmben látható szereplők plüssfiguráit.
Arra viszont egyik nagy oldalnak sincs módszere és bevett gyakorlata, hogy valóban távol is tartsák a gyerekeket a közösségi oldalaktól akár nézőként, akár aktív felhasználóként, vagy tartalom-előállítóként. A jogi hézagok elkerülésére a legtöbb gyerek adatlapján szerepel, hogy az oldalt a szülő felügyeli és kezeli, ami persze egyértelmű, hiszen a gyerekekinfluenszerek jelentős része korából adódóan írni és olvasni sem tud, de már komoly szerződések kötik őket. A legtöbb cég elsősorban a gyerekeknek hirdet, de nem elhanyagolható a szülő sem, azaz ha egy boldog kislány csirkefalatokat majszolgat, nemcsak a gyerek, de a szülő is elgondolkozhat azon, hogy legközelebb ha olyat vesz a boltban, talán az ő válogatós gyereke is megeszi - és ezzel máris célba ért a reklám.
Abban az összes közösségi oldal egyetért, hogy hatalmas felelősség ez a szülők részéről. Nemrég a Youtube a kommentelési lehetőségek letiltásával válaszolt arra a botrányra, amikor ártatlan gyerekvideók alatt jelentek meg pedofil kommentek. Ez viszont hosszú távon nem lehet megoldás, hiszen az influenszerek egyik fő erőssége, hogy válaszolnak a feltett kérdésekre vagy észrevételekre a kommentszekcióban, azaz megközelíthetőek a virtuális térben. Ezért ha nincs komment, nem érzik magukhoz olyan közel a videók szereplőit a rajongók. Az persze újabb kérdéseket vet fel, hogy a kommentek moderálása mennyire a szülő feladata vagy inkább a platformé.
A kamaszoknál egyre népszerűbb TikTok február végén kapott másfél milliárd forintnak megfelelő összegű bírságot a nem megfelelő adatvédelem miatt. A videómegosztóra rövid videókat lehet feltölteni, ahol a felhasználók általában ismert dalokra tátognak, vagy koreográfiát mutatnak. A botrányt az okozta, hogy kiderült, a kínai hátterű TikTok elődje, a Musical.ly mindenfajta érzékeny személyes adatot gyűjt a felhasználókról. Tárolták a gyerekek nevét, e-mail-címét, fényképeket, és az alapbeállítások szerint bárki láthatta ezeket, sőt kapcsolatba is tudott velük lépni privát üzenetben. A cég most azt ígéri, jobban odafigyel az adatvédelmi szabályokra, és folyamatosan ellenőrzi a felhasználók valódi életkorát.
Kyler Fischer ikrei most kétévesek, 2,6 millió követőjük van az Instagramon. Egy fizetett poszt az oldalukon 10-20 ezer dollárba, azaz akár 5 millió forintba is kerülhet, a család Youtube-oldalán egy videó pedig ennek a többszörösét is hozhatja a konyhára. Egészen változatos, hogy mi mindent reklámoznak a lányok, az autós gyereküléstől a családi hajóútig mindent meg lehet találni az oldalukon.
„Ha nem lennének a lányok, sosem jutottunk volna el idáig” – mondja az apa, aki szerint így tudnak egy komplett csomagot nyújtani a hirdetőknek. Ott vannak a szülők, akik vállalják a felnőtt rétegnek szánt együttműködéseket, a gyerekeké a kifejezetten ennek a korosztálynak vagy szülőknek szánt hirdetések, és családoknak szánt márkákkal is együtt tudnak működni, akár mindannyiuk sok követővel rendelkező oldalán. És akkor itt térjünk vissza a harmadik gyerekükre akit már említettünk a cikk elején: a március 6-án született Halston Blake ma már 346 ezer követővel várja a reklámajánlatokat. Amiben nincs is hiány, 5 naposan már rugdalózót és fejpántot, alig néhány hetesen pedig mózeskosarat hirdetett.
Aki még nem ennyire keresett influenszer, annak is összejöhet egy-egy kisebb megkeresés, a Melissa&Doug nevű cég például büszkén hirdette, hogy 1000 gyerekinfluenszerrel kötött olyan megállapodást, hogy posztonként 10 dollárt és játékokat kap az, aki vállalja, hogy bejegyzéseiben a gyerekek boldogan játszanak a tőlük kapott termékekkel. Ez a fajta hirdetési mód persze számtalan etikai és gyermekjogi kérdést felvet, hiszen a gyerekmunka tiltott, a méltányos juttatást pedig nehéz megállapítani egy tiltott munka esetében. Főleg úgy, hogy a munka ugyanaz, mint az ismertebb véleményvezér gyerekek esetében, a díjazás viszont szabad szemmel alig látható összeg.
Kérdés az is, hogy ezek a gyerekek színésznek számítanak-e, vagy milyen besorolás alapján lehet őket foglalkoztatni, már ha egyáltalán eljutnak addig, hogy bármilyen szerződéskötés történik. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy külföldön sok cég nem ijed meg attól, hogy nem feltétlenül a hivatalos úton keresse meg az influenszereket.
A gyerekek esetében segítséget jelenthet, ha a szülő észnél van, ráadásul egy megbízható menedzser is segíti a munkát, viszont a tinédzser korosztály sokkal kiszolgáltatottabb.
2018 nyarán az Atlantic írta meg, hogy egyre több cég keresi meg direktben a tinédzser vagy annál is fiatalabb korosztályt, hogy velük reklámozzon ruházati vagy szépségápolási termékeket. Ez lehet egy pulóver, egy cipő vagy egy szempillaspirál és néhány körömlakk is – és ezért magával a termékkel, valamint posztonként 5–20 dollárral, azaz 1500–6000 forint közötti összeggel fizetnek. Ez az apró töredéke annak, amit az ismertebb véleményvezérek kérnének hasonló bejegyzésért, pedig a legtöbb esetben ezek a fiatalok is több ezres követőbázissal rendelkeznek.
A cégek ezzel a gyakorlattal ugyanabból az összegből több fiatalt is be tudnak cserkészni, így összességében talán több emberhez is elér az üzenetük. Ez hamarosan az egész influenszer társadalmat érintheti, mert az ismert véleményvezérek helyett a kisebbekhez kerülhetnek át megkeresések, akik nem úgy tekintenek a közösségi oldalra, mint a megélhetésüket biztosító platformra, hanem örülnek, ha esetleg hoz valami mellékest, és nem kell költeniük termékekre. A Wired nemrég a mikroinfluenszerek hatalomátvételeként írt a jelenségről.
Ugyanakkor ez a gyakorlat is felveti azt a kérdést, hogy az összeg, amit a márkák fizetnek a 18 év alattiaknak, mennyire számít etikusnak, és mennyire feszegeti a kizsákmányolás témakörét, hiszen maga a munka része és az elvárások ugyanazok, mint a busásan megfizetett társaiknál. Ráadásul a beszámolók szerint szerződéskötés sem történik az esetek többségében, így egyik felet sem védi semmi.
Michelle Foley hatéves lánya a barátnőjével tölt fel a videókat a Youtube-ra, több mint egymillió követőjük van. Viszont ha szemügyre veszik a statisztikákat, kiderül, hogy
a nézőik többsége a 25–44 év közötti korosztályból kerül ki.
Ez elég ijesztőnek hangzik, de Foley szerint a rajongók kemény magja mégis a 8–18 évesek közül kerül ki, a statisztika csak azt bizonyítja, hogy a gyerekek a szülők felügyelete mellett, az ő felhasználói fiókukkal nézik a videókat. Mivel ezt valóban nem lehet mérni, így elképzelhető, hogy az anyukának igaza van, de az is, hogy tudtán és akaratán kívül olyannak teszi ki a gyermekeit, amit egészen biztosan nem szeretne. Ő mindenesetre arra alapozza az elméletét, hogy az utcán a gyerekeit általában más gyerekek ismerik fel és nem a felnőttek. Hogy ez valóban így van-e, vagy egyszerűen egy felnőtt nem megy oda csak úgy az utcán egy másik ember gyerekéhez, azt nem lehet tudni, de a gyerekinfluenszerekkel foglalkozó ügynökségek is magabiztosan állítják, hogy a statisztikákban megjelenő felnőtt korosztályra a legkézenfekvőbb bizonyíték, hogy a szülők regisztrációjával nézik a gyerekek a videókat.
A legmenőbb gyermekinfluenszer által működtetett Ryan ToysReview a Forbes szerint egy év alatt 22 millió dollárt (6,3 milliárd forint!) keresett azzal, hogy játékokról mondott véleményt. Az egyik legsikeresebb főzős csatorna a CharliesCraftyKitchen havonta átlagosan 128 ezer dollárt termel, azaz több mint 36 millió forintot kap egy hónapban a 11 éves kislány és a családja a videókért, amiken főznek és süteményeket sütnek.
Hogy miért lesz egy gyerek influenszer, és milyen videókat készít szülői felügyelet mellett, az kifejezetten változatos. Van, aki játszik, vannak gyerek-divatdiktátorok, az élet nagy dolgairól őszintén és viccesen valló gyerekszájcsatornák, és vannak azok, mikor a család úgy viselkedik, mintha egy reality műsoruk lenne, amibe az is belefér, hogy a szülők szívatják a gyerekeket és fordítva.
A szülők elmondása szerint a legnagyobb türelmet sokszor az igényli, hogy ki kell várniuk, amíg a gyerekek elkezdenek beszélni és csak utána tudnak a Youtube-on pénzt keresni.
Ráadásul nem ritka az sem, hogy a szülőket és családtagokat a már befutott gyerekek teszik híressé.
A márkák azért szeretnek gyerekekkel hirdetni, amiért más ismert emberekkel is, azaz mert a nézők és követők nem feltétlenül úgy reagálnak rá, mint egy klasszikus reklámra, hanem sokkal inkább úgy, mint egy baráti ajánlatra. A megkereséstől a konkrét posztig sokkal gyorsabb a folyamat, ráadásul sokszor több potenciális ügyfelet el lehet érni, mint egy TV-reklámmal. Viszont a szakértők szerint óriási probléma, hogy a gyerekek nem ismerik fel, hogy egy reklámot látnak, sőt ki sem alakul bennük az a fajta kritikus szemlélet, ami alapján a felnőttek tudják, hogy a celeb nem szimpla lelkesedésből pózol kipeckelt szájjal fogfehérítés közben, hanem mert pénzt kap érte.
A tévében megvan az a fajta szabályozás, hogy hogyan kell a gyerekcsatornáknál jól érezhetően elválasztani a reklámot és a tartalmat, milyen és mennyi termékelhelyezés lehet egy-egy műsorban, és azt hogyan kell a nézők tudomására hozni. Az interneten ez nincs meg, és nyilvánvalóan az sem segít semmit, ha egy poszt mellé odaírják, hogy szponzorált tartalom, ettől még a gyerek nem fogja tudni, hogy reklámot lát. A Youtube Kids például olyan platform lenne a 12 éven aluliaknak, ahol nem futhatnak reklámba a gyerekek, ám mivel nagyon nehéz ezt ellenőrizni, sok esetben gond nélkül átcsúsznak a szűrőn gyerekinfluenszerek együttműködései nagyobb márkákkal.
A megrendelők azt mondják, ők folyamatosan egyeztetnek a gyerekeket képviselő szülőkkel vagy ügynökségekkel, és igyekeznek olyan videókat és bejegyzéseket kérni, ami mindenkinek jó. A gyerekinfluenszerek így lesznek hirtelen színészek, akiknek azt kell játszani, hogy a többi kis influenszer barátjukat hívják át ottalvós buliba, és ajándékokat bontogatnak. Amik persze mind egy cégtől jönnek, és mindannyian ezekre vágytak már régóta. Vagy ezért kell eljátszaniuk azt, hogy alig várják már iskolát, mert előtte elmehetnek nagybevásárlásra valamelyik üzletbe, ahol akciósan vehetik meg a jobbnál jobb termékeket. Ez csak két egyszerű példa az együttműködésről, amik akár életszerűek is lehetnének, de valójában az első perctől az utolsóig megrendezettek, és ez nem feltétlenül egyértelmű minden néző számára.
Nyilvánvalóan a szülők szerint ez az egész influenszerkedés olyan dolog, amit az óvodáskorú gyerek is élvez, sőt, szeretné csinálni. Nem erőltetnek rá semmit, és ha nem akarja, bármikor szólhat, abbahagyják a forgatást, vagy nem készül új videó. Ez valószínűleg így is van sok szülőnél, bár kérdés, hogy mennyire toleránsak azok a cégek, akikhez szerződés köti őket, és mennyire értik meg, hogy néhány napot csúszni fog a videó, mert a gyerek inkább a kertben játszana, és nincs kedve az egészhez. Azért az látszik, hogy sokszor olyan pénzösszegekről esik szó, ami nyilvánvalóan fáj, ha kiesik a családi kasszából, főleg, ha a szülők a megélhetésüket a gyerek szerepléseire alapozzák, és bíznak a hosszabb távú együttműködésben is.
A FamilyOfFive nevű csatorna kifejezetten népszerű volt, a két szülő mellett a gyerekek is ismertek lettek, és sorra töltötték fel a vicces-szívatós családi videókat. A siker egészen addig tartott, amíg meg nem jelentek az első olyan hangok, hogy a közzétett videók nem annyira szórakoztatóak, inkább a gyerekbántalmazás klasszikus esetei. Néhány videóban a szülők arra biztatták gyerekeiket, hogy verjék meg a másikat, de volt olyan is, hogy a legnagyobb gyerek átdobta a folyosón a legkisebbet. Több videón is látható, hogy sérüléseket szereztek a gyerekek, vagy leszidták őket a szülők valamiért, amit nem követtek el, és videóra vették, hogyan bizonygatják sírva az ártatlanságukat. A párt a bíróság is bűnösnek találta, próbaidőre bocsátották őket, de a Twitch-en és fizetős honlapjukon azóta is töltenek fel videókat.
Tavaly a SevenAwsomeKids csatorna került hasonló helyzetbe. A különböző mellékcsatornákkal együtt nagyjából 17 millió követővel rendelkező Ian Rylett az egyik rá bízott lányt levetkőztette, majd ráparancsolt, hogy szorítsa le valamivel a melleit. Bár a videókon nem látszik nyoma gyerekbántalmazásnak, a vádak után mégis intézkedéseket tett a Youtube. Ahogyan például Austin Jones szexuális bántalmazó videói sem sértették meg a videómegosztó irányelveit, de miután kiderült, hogy a férfi a hírnevét használja arra, hogy kiskorúakat hálózzon be, a csatorna letiltotta.
Néhány napja pedig a Fantastic Adventures nevű csatornát készítő Machelle Hackney ellen merültek fel olyan vádak, hogy verte és éheztette gyerekeit. Több mint 800 ezer követője volt, a videókban a hét adoptált gyereke szerepelt, akik a rendőrségnek azt mondták, hogy kemény büntetéseket kaptak, ha nem megfelelően végezték a munkájukat, azaz nem ment gördülékenyen a felvétel. A videókon boldog gyerekeknek tűntek, de ha a verés és az éheztetés nem volt elég, anyjuk olyan változatos büntetési módszereket alkalmazott, mint a fürdőszoba használatának megvonása. Egyes források szerint olyan is előfordult, hogy paprikasprayt fújt a lánya nemi szervére, fiát pedig véresre csipkedte ugyanott. A gyerekek iskolába sem jártak, és amikor a rendőrök kimentek a családhoz, az alultáplált, karikás szemű gyerekek ételt és vizet kértek tőlük.
A Youtube képviselői elmondták, hogy nagyon komolyan veszik a gyerekek biztonságát, együttműködnek gyermekjogi szervezetekkel, és azonnal demonetizálták a csatornát, azaz a család nem kapott pénzt például a videók elején futó reklámokból és nem hirdetőbaráttá nyilvánították az oldalt, azaz nem futhatnak rajta reklámok. Az anya két felnőtt fiának is bíróság elé kell állni, amiért nem jelentették a gyerekbántalmazást.
Magyarországon ilyen bántalmazásról nem érkeztek hírek – a hazai gyerek- és fiatalkorú véleményvezérek helyzetére cikkünk következő részében térünk ki.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)