Talán a képregényekből készült szuperhősös filmek hatása, vagy az oktatásé, esetleg valami modern punkmozgalom része, de úgy tűnik, hogy ez a mai fiatalság kitalálta magának, hogy megmenti a világot. Vagy legalább jobb helyet csinál belőle. Ha nem is érzi ezt még senki a bőrén, majd fogja, legalábbis Redmondban a Microsoftnál már elkezdtük mindezt megtapasztalni.
Mióta 2014 februárjában Satya Nadella átvette Bill Gates szerepét, és a Microsoft első embere lett, azóta a szervezet ha nem is alapjaiban, de nagy változásokon ment keresztül. Megújult a jelmondatuk is, eszerint minden embert, szervezetet arra ösztönöznek, hogy többet érjenek el. Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy a belépőkártyára is rákerült, ottjártunkkor pedig már-már szektavezérhez hasonló imádat lengte körül Satya Nadella személyét, akinek néhány mondatát minden előadó beleszőtte a beszédébe. Aztán egyértelművé vált, hogy ha a Microsoftnál dolgozni valóban olyan, mintha egy szektába került volna az ember, akkor ez egy olyan vallás, ahol mindenkinek az az eltökélt szándéka, hogy jobbá tegye a világot. Legyen szó azokról, akik valamilyen mozgásszervi betegséggel rendelkeznek, gyengénlátók, vagy akik hallássérültek vagy szimplán csak arról, hogyan lehet megmenteni a bolygót.
Például azzal, hogy a tenger mélyére telepítenek szerverközpontot. Globális szinten azért okoznak gondot a szerverfarmok, mert elképesztő energiafelhasználás kell a hűtésükhöz. Ez még rosszabb például a Közel-Keleten, ahol az extrém hőmérséklet miatt még nehezebb a szerverparkok hűtése. A mérnökök gondoltak egyet, és kitalálták, hogy mennyire kézenfekvő lenne, ha a tengerekben a hullámenergia és az árapály energia hűtené. Az egyértelmű, hogy ez nem váltaná ki teljesen a hagyományos adatfarmokat, de mindenképpen érdemes nem csak elméleti síkon, de a gyakorlatban is kipróbálni, megvalósítható-e az elképzelés. Akkor ugyanis egyszerre több probléma is megoldódna, ugyanis nem kellene földeket vásárolni, hogy ott adatfarmokat telepítsenek. Mivel egyszerűbb a hűtése, ezért sűrűbben lehet egymás mellé tenni őket, azaz ugyanaz a kapacitás kisebb helyen is elfér. Itt sikerült ezt olyan hatékonyan megoldani, hogy egy komplett adatfarmot bele tudtak szuszakolni egy olyan csőbe, ami ráfér egy teherautóra, és hajón valamint repülőgépen is lehet szállítani.
Az első ilyen tengeralattjáróra hajazó adatcentert a skóciai Stormness partjainál próbálták ki, és a tesztek nagyon jól sikerültek. Folyamatos 17 fokos hőmérséklet mellett nem használnak a hűtéshez semmilyen ivóvizet, meg tudják óvni a rozsdától, és a tartály mellett káros elektromágneses vagy más sugarakat sem lehet mérni és a tengert sem melegíti, azaz a környezetre sincs káros hatással. Eddig egy darab készült, amit már nagy erőkkel tesztelnek, de nem kell aggódni, senki személyes adata körül nem sertepertélnek halak a tenger mélyén, a Microsoft saját belső adatokkal teszteli a rendszert, amihez az első öt évben egyáltalán nem szeretnének hozzányúlni.
Az AI for Earth egy olyan kezdeményezés, ami szintén nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy megmenti a bolygót, vagy legalábbis mindent megtesz, hogy megóvja a környezetet. Ehhez a pénzbeli hozzájárulások mellett a technológiát is biztosítanak szervezeteknek. Ott van például a Wild Me, ami a mesterséges intelligencia és a Microsoft Azure az emberek hathatós segítségével járul hozzá a tudományos élethez. Adott egy állat a vadonban, ha szerencsénk van, akkor egyedi mintázata is van, erről valaki fotót vagy videót készít, és vagy közvetlenül az alkalmazásba tölti ezt fel, vagy valamelyik közösségi oldalra, amit aztán a vadon élő állatokra specializálódott intelligens kereső megtalál. A kapott képi anyagot a mesterséges intelligencia elemzi, és nem csak a fajt tudja beazonosítani, hanem az egyedi mintázat alapján magát az egyedet is, ráadásul tanul is a program, tehát ha egy új egyedet talál, akkor legközelebb azt már újra felismeri.
A begyűjtött adatok hatalmas segítséget nyújtanak a szakembereknek, ugyanis legjobb esetben az egyedeket tudják követni, de magáról a fajról is rengeteg új adatot kapnak arra vonatkozóan, hogy hány egyeddel lehet találkozni, milyen területeken tűnnek fel, merre mozognak, és még rengeteg apró részlet. A mesterséges intelligencia a lehető legtöbb adatot próbálja kinyerni a képekből és a videókból, és arra is képes, hogy kérdezzen a felhasználótól, például, hogy hol készítette a felvételeket, ha hiányzik vagy nem egyértelmű a földrajzi adat.
De hasonlóan izgalmas a Naturalist alkalmazás is, ami olyan embereknek tökéletes, akik nem tudják, hova nyúljanak, mikor a kertben hirtelen feltűnik egy állat, és nem tudják, hogy szalamandrát látnak vagy a szomszéd hüllője szökött ki a terráriumból.
Két olyan ingyenes alkalmazást is le lehet tölteni, ami a vakoknak és gyengén látóknak segít, mindkettőnek a legnagyobb hibája az, hogy globálisan nem feltétlenül érhető el. Pedig a Seeing AI vagy a Soundscape mind olyan alkalmazás, ami itthon is nagy segítségére lehetne az érintetteknek. A Soundscape egy olyan alkalmazás, ami úgy vezeti használóját a kiválasztott helyszínre, hogy a hagyományos lépésszámlálós navigáció helyett hangokkal igyekszik segíteni. Például mikor elkezdődik a navigáció, elmondja, hogy hol mi található, és jelez, amikor arccal a cél felé fordulunk. A helyes irányt is kis jelzőhangokkal mutatja, és az egész módszer rengeteget segít abban, hogy a használói agyban építsenek maguknak térképet a környezetükről, akkor is ha új területre tévednek.
Az egész úgy kezdődik, hogy kiválasztjuk a helyet, ahova menni szeretnénk, és egy virtuális jeladót teszünk rá, azaz megjelöljük. A hagyományos GPS-szel szemben, itt egy állandó hang mutatja, merre kell menni, erősödik, ahogyan közeledünk, és olyan terep pontokra is felhívja a figyelmet, ami segít abban, hol lehet gyalogosként átkelni. Nem váltja ki a vakvezető kutyát, viszont a kettő együtt sokkal magabiztosabb közlekedést tesz lehetővé a felhasználóknak.
A Seeing AI is egy olyan alkalmazás, ami a látássérülteknek segít, csak éppen egy kicsit csavar a dolgon, és a mesterséges intelligencia segítségével ismer fel termékeket, vagy éppen a kamera elé tartott szöveget olvassa fel még akkor is ha kézírásról van szó, és képes arra is, hogy a barátokat felismerje. Sőt vadidegen embereket is jellemezni tud, igaz ezt érdemes diszkréten intézni, mert a hivatali ügyintézés közben elég rossz pozícióból lehet indulni, ha a mesterséges intelligencia először megsértegeti az ügyintézőt, és idősebbnek saccolja, vagy nem túl kedvesen nyilatkozik róla, és az érzelemfelismerés még le is leplezi, hogy éppen unott vagy ideges. Felismeri a pénzjegyeket, és a felhasználó környezetéről is tud mesélni, sőt más alkalmazások képeiről és videóiról is tud mesélni, így például végre a gép elmesélheti a vicces macskás videókat.
Mindkét alkalmazás legnagyobb gyengéje, hogy csak IOS-en működik, de nem azért mert a technika nem tenné lehetővé, hogy androidon is fusson, hanem mert a felmérések szerint a látássérültek jelentős többsége iPhone felhasználó, egészen egyszerűen azért, mert ott jobbak az őket segítő funkciók. A segítőfunkciók egyébként nem állnak meg a telefonoknál, és annál, hogy a hétköznapi élet egyszerűbb legyen, a szórakozásban is az esélyegyenlőségen dolgoznak. Az Xbox Adaptive kontrollerével a mozgásukban korlátozottak is játszhatnak. A kontroller lényege, hogy tanítható, és szabadon programozható, pedálokkal, joystickkal úgy bővíthető, hogy az minden felhasználó állapotához tökéletesen passzoljon. Igaz kritikusai szerint lehetne olcsóbb a szerkezet, és a hozzá kapcsolódó kiegészítők.
És ha valaki közvetlenül nem is azért dolgozik naponta, hogy jobb hely legyen a világ, még így is arról szólnak az itt dolgozók mindennapjai, hogyan tudnak segíteni. Amíg néhány éve a béren felüli juttatásokért irigyelte mindenki a tech szektorban dolgozókat, úgy most kiderült, hogy itt nem kapnak a dolgozók ingyen ételt, így veszik fel a harcot az élelmiszerpazarlás ellen. Nem az a fő kérdés, hogy milyen a nyugisarok, és hogy van-e vízágy meg friss virág a tárgyalókban. A jövő munkahelye panelbeszélgetésen azt is megtudtuk, hogy az olyan béren felüli juttatások mint az ingyen nasi meg irodai masszőr már lassan kifejezetten cikinek számítanak egy modern gondolkodású vállalatnál, mert a fő hívószó mára a fenntarthatóság lett.
Ingyen Starbucks kávé és üdítők járnak persze, de a konyhában gyakorlatilag minden újrahasznosítható, még az átlátszó műanyagnak tűnő poharak és az evőeszközök is komposztálhatóak. Mint kiderült, ez már a műanyagnak tűnő nem műanyag 2.0 verziója, az 1.0 nem bírta a meleget és beleolvadt a kanál a levesbe, vagy elolvadt a pohár a teától. Béren felüli juttatások és ruhapénz helyett itt az a kérdés, hogyan lehet adakozni, ugyanis minden dolgozónak van egy éves kerete, amit jótékonyságra fordíthat, és van olyan hét, amikor különféle eseményeken lehet pénzt gyűjteni szervezeteknek. Például meg lehet vásárolni azt, hogy valamelyik vezető lemossa az egyik alkalmazott autóját, vagy reggel kávét vigyen neki, mindenki szeme láttára.
(Munkatársunk a Microsoft meghívására és költségén látogatta meg a cég redmondi központját, de a cikk tartalmába a cégnek semmilyen beleszólása nem volt)