Eljött az idő, hogy ne az ember legyen az épületekért, hanem az épületek legyenek az emberekért - hangzott el a Bosch Connected World kiállításon a mondat, ami elsőre elég nagy hülyeségnek tűnik, de aztán bemutatták, hogyan is kellene működni például egy normális irodaháznak 2019-ben. Egyértelművé vált, hogy a legtöbb épület valóban teljesen ostoba és tohonya, amivel csak a gond van - de nem csak az ingatlankezelésben lehet haszna annak, ha valóban összekapcsolódik minden mindennel.
Mindenki gondolja végig, hogyan is zajlott, amikor legutóbb egy megbeszélésre hívták egy olyan helyre, ahol eddig még nem járt, vagy vendégségbe hívták egy társasházba. Elindult a helyszínre, majd parkolót keresett a közelben mert a mélygarázsba nem volt engedélye behajtani, vagy a mélygarázsban körözött, mert nem volt hely vagy nem tudta, hol érdemes parkolni. Persze ha tett a környezetért, és tömegközlekedéssel ment, akkor ezt legalább megúszta. Aztán ha irodaházról van szó, elért a recepcióig, ahol kártyát kellett kérnie, hogy eljusson a liftig, majd jobb esetben tudta, hogy melyik emeletre kell menni, rosszabb esetben ezt is meg kellett kérdezni, aztán a liftből kiszállva próbált tájékozódni, hogy vajon merre induljon.
Ugyanez a modern és összekapcsolt épületekben úgy néz ki, hogy már a találkozó megbeszélése után parkolóhelyet foglalhat, ahova behajtás után elirányítja a navigáció, a telefonjára érkezett QR-kód vagy NFC kapcsolat segítségével minden útba eső kapu kinyílik, majd a liftből kilépve az épületen belüli útvonalat is pontosan mutatja a telefonja.
Az okos bicikli vagy mondjuk inkább azt, hogy a mindenhez kapcsolódó bicikli nem feltétlenül az, amire mindenképpen nagy szüksége van az emberiségnek, mégis itt van, és nem is rossz. Mióta a Bosch megvette a Cobi-t, azóta egyértelmű, hogy ők igenis hisznek abban, hogy nem kell megállni az autók felokosításánál. A biciklizés okosítása nem áll meg ott, hogy kifejezetten biciklis útvonalakat tervezzen, és úgy segítsen közlekedni, hogy közben biztonságosan lehessen a forgalomra is figyelni. De lehetőség van a közösségi élményekre is, például biciklis túrákat lehet ajánlgatni túristáknak, és persze az sem lényegtelen, hogy a különböző egységeinek köszönhetően riaszthat ha el akarják lopni, vagy azonnal érkezik a segítség ha azt érzi a rendszer, hogy elesett vagy balesetet szenvedett a biciklista. A jó hír az, hogy ehhez nem kell új biciklit is feltétlenül beszerezni, a rossz viszont az, hogy ha nem elégszik meg valaki a navigációs applikációval, akkor bizony a biciklijét is töltenie kell mostantól.
Az nem újdonság, hogy a mezőgazdaság már egy ideje aktívan használja a létező okostechnikákat, azonban ha minden kapcsolódik mindenhez, akkor még kényelmesebbé és hatékonyabbá válhat az egész. A szenzorok nem csak azt tudják távolra is elküldeni, hogy milyen a talaj nedvességtartalma, milyen a hőmérséklet vagy a páratartalom, hanem ennek megfelelően tudja a gazda irányítani az öntözést a távolból. Azaz ki sem kell mennie a földekre, hogy meglocsolja a gyümölcsöst, ráadásul pont annyira és pont akkor, amikor szükség van rá, nem pedig előre programozottan, ezt pedig meghálálják a növények, de a Föld vízkészlete, és a gazda pénztárcája is.
Arról nem is beszélve, hogy már az előtt tudomást szerezhet a talajerózióról vagy valamilyen tápanyag hiányáról, hogy annak jelei megmutatkoznának a növényeken is, de az intelligens gyomirtás és permetezés is itt van már, mikor a kameraszenzorok meg tudják különböztetni a termőnövényeket és a gyomokat, és arra is van lehetőség, hogy a tejtartályokat ellenőrizzék távolról anélkül, hogy személyesen találkozni kellene a tehenekkel.
Már most sokan úgy gondolják, hogy az adatok és információk azok, amik például az üzletben a legnagyobb értéket jelentik. De a sok adattal senki nem ér semmit, amíg nem tudnak belőle információkat kinyerni. Többek között ezen is segíthet az, ha minden összekapcsolódik mindennel, és persze az adatok is legálisan kerülnek a cégekhez. Aries Liu a Didi Global vezetője arról beszélt, hogy ők különböző közlekedési megoldásokat, platformokat működtetnek és szolgálnak ki, többek között az Uber-t vagy a Lyftet is, és hatalmas saját flottájuk is van. Naponta 100+ TB adatot dolgoznak fel, és nem csak azt tudják több mint 80 százalékos pontossággal megmondani, hogy milyen napon, milyen napszakban hova küldjenek sofőröket a taxis cégek, hogy tartani tudják az ígért néhány percen belüli kiállásokat, hanem az autógyártást is tudják segíteni azzal, hogy arról is van rengeteg adatuk, hogy milyen meghibásodások a leggyakoribbak
Ez tulajdonképpen egybevág azzal, amiről Carolin Reichert beszélt a Bosch-tól arról, hogy a sok adat segít nekik abban hogy előre jelezzenek meghibásodásokat, és jövőbeni rendellenességeket, legyen szó arról, hogy túlmelegszik a lift motorjában valami, és hamarosan el fog romlani ha nem avatkoznak közbe, vagy arról, hogy tanácsokkal lássák el az autósokat arra vonatkozóan, hogyan töltsék az akkumulátort és hogyan vezessenek, hogy minél tovább hiba mentesen bírja az autójuk a vezetési szokások és a többi hasonló autó adataiból rendelkezésre álló elemzések alapján.
Az egymáshoz kapcsolódó világhoz azonban egy valamire egészen biztosan szükség van, az pedig az összefogás, hogy az esetleg egymás konkurenciájaként működő cégek is hajlandóak legyenek némi adatcserére, hogy ezzel esetlegesen az ő költségeik csökkenjenek, ügyfélkörük növekedjen, vagy valamilyen előnyük származzon belőle, és valószínűleg ez jelent majd sokkal nagyobb kihívást, mint a technológia megalkotása.