Egy indonéz celeb-énekes, noha az országon kívül a kutya se ismerte eddig, egy csapásra híressé vált világszerte, miután az Instagramon büszkén újságolta el, hogy leragasztott szájjal alszik, és kisgyerekét is erre kényszeríti. Mindezt a Butejko-módszer terjesztőinek javaslatára teszi. A szovjet feltaláló szerint minden légzéshez köthető (és attól teljesen független) betegség forrása az, hogy az ember néha a száján át lélegzik. Ettől a rossz szokástól minden áron meg kell szabadulnunk. A megszabadulást világszerte tanfolyamokon lehet elsajátítani, ez nálunk 85 ezer forintba kerül.
Andini Aisyah Hariadi (művésznevén Andien) indonéz énekesnő. Nemrégiben hosszas Instagram-történetben osztotta meg rajongóival, hogy már hónapok óta leragasztott szájjal alszanak, ő, a férje, sőt, a kétéves gyerekük is. A történet azóta eltűnt az Instagram-fiókjából, de persze a képeket sokan lementették belőle. A furcsa és első hallásra is veszélyes szokás magyarázatául Andien leírta, hogy az úgynevezett Butejko-módszert követik, amelynek lényege, hogy az orron át történő légzés az egyedüli üdvözítő levegővételi mód.
Az énekes hite szerint a módszer miatt jobban alszik, nem szárad ki a torka alvás közben, és a lehelete is jobb szagú lett.
Amikor az ember ébren van, tudatosan tudja elfojtani a szájon keresztüli sóhajtást, lihegést és ásítást (miután lélegzetelállítóan sok pénzt fizetett az erre szakosodott oktatócégeknek). Alvás közben azonban senki nem tud figyelni a légzésére, így megelőzendő a bűnbe esést, a követők lefekvéskor ragtapasszal leragasztják a szájukat.
Mielőtt megvizsgálnánk, hogy ki is volt Butejko, akiről a módszer a nevét kapta, illetve van-e bármi értelme a szájat kizárni a légzésből, fontos néhány dolgot előrebocsátanunk. Nagyon nem ajánljuk senkinek, hogy alvás közben elzárja bármelyik légútját. Az pedig különösen veszélyes, ha ezt egy gyerekkel tesszük. Az ember azért tud a száján és az orrán is levegőt venni, mert a légzés olyan alapvető és létfontosságú életfeltétel, hogy az evolúció nem kockáztathatta meg, hogy ne legyen B terv, ha az egyik légút elzáródik.
Emellett a szájon keresztül nemcsak lélegezni szoktunk, hanem ez a tápcsatorna felső nyílása is. Persze alvás közben nem szoktunk enni, de hányni például bármikor hányhatunk. Ha le van ragasztva a szánk, a gyomortartalom nem tud kiürülni a szájnyíláson keresztül, ehelyett a légcsőbe jut, és megfulladunk.
Szóval ez tipikusan a „ne próbáld ki otthon” típusú dolgok egyike.
De miért is ragasztanánk le a szánkat, mire jó mindez? A módszer terjesztői szerint egy sor betegséget gyógyít, amelyeket szerintük mind a hiperventilláció (túllégzés) okoz. A névadó Butejko főként az asztmát gondolta így gyógyítani, de azóta a követői a legkülönfélébb betegségekre ajánlják (nyilván nem ingyen) a helyes légzés elsajátítását. A teljesség igénye nélkül: az összes allergia, ekcéma, pánikbetegség, figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD), alacsony és magas vérnyomás, szívritmuszavar, pajzsmirigy-túl- és -alulműködés, Parkinson-kór, diabétesz, menstruációs zavarok, vesekő, szürke- és zöldhályog, sclerosis muliplex, epilepszia, szkizofrénia, impotencia, frigiditás és így tovább.
Hogy mindezt mi bizonyítja? Nagyjából semmi. A néhány komolyan vehető vizsgálat szinte kizárólag az asztmát érintette, és az eredményeik enyhén szólva is vegyesek.
Olyan vizsgálatokat találni, amelyek a szájon át történő légzés és különféle légzési betegségek (például apnoé vagy asztma) összefüggését mutatják ki. Vagyis azt, hogy a betegek körében többen vannak a szájon sokat légzők (illetve fordítva). Csakhogy ez nem bizonyítja, hogy a szájon keresztüli légzés okozza e betegségeket. Sokkal valószínűbb, hogy tünetről van szó. Ha valaki nem kap rendesen levegőt az orrán, nem meglepő, hogy hajlamos a száján keresztül lélegezni. De nem fog meggyógyulni, ha leragasztjuk azt a légutat, ami gond nélkül átjárható. Sőt, ezzel még nagyobb bajt okozhatunk.
De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen érdemes megismerkednünk a feltaláló, Konsztantyin Butejko egészen lenyűgöző élettörténetével. Munkássága ugyanis az amerikai Breathing Center szerint csak Einstein tudományos jelentőségével mérhető össze. Butejko a húszas évek elején született Ukrajnában, a második világháborúban szerelőként szolgált. Minthogy már kisgyerekkora óta érdekelte a biológia, a háború után orvosnak kezdett tanulni. Az ötvenes évek elején olyan súlyos magas vérnyomást diagnosztizáltak nála, hogy az orvosok szerint már csak hónapjai lehettek hátra. Itt jogosan ráncolhatja a szemöldökét az olvasó az egyre inkább meseszerű történet hallatán: halálos magas vérnyomás egy húszas éveiben járó fiatalembernél? De a java csak most jön.
Amint egyszer egyedül merengett betegségén, illetve a krónikus zihálásán, egy csapásra összeállt benne a kép: a zihálás nem tünet, hanem ez minden baj okozója. Szándékosan lelassította a légzését, és máris jobban lett. A megvilágosodott prófétákhoz illően azonnal elkezdte terjeszteni az igét, rögtön ott a kórházban. Minden beteget arra biztatott, hogy lélegezzenek lassabban, és mind jobban lettek.
Ezzel megszületett a Butejko-féle légzéstechnika.
Az orvos arra jutott, hogy valamiért nem szabad („természetellenes”) a szánkon át lélegezni, és mindig hasból kell levegőt venni, tehát a rekeszizom mozgatásával tágítsuk tüdőnket, ne a bordaközi izmok segítségével. Hogy minek van légút a szánkon keresztül is, illetve miért vannak izmok a mellkas tágítására, ha mindez természetellenes, az azóta is rejtély.
Természetesen semmi sem bizonyítja, hogy mindez valóban így történt, de eredetmítosznak tökéletes. Könnyen lehet, hogy Butejko a saját tüneteit tekintve teljesen őszintén adta elő a történetet. Hiperventillált, a szíve zakatolt, a légzés lassításával viszont megnyugodott, újra kezében érezte a gyeplőt, és jobban lett. Elképzelhető az is, hogy pánikrohama volt, legalábbis ez sokkal egyszerűbb magyarázat, mint az, hogy a betegségek nagy részét a zihálás és a szájon át való légzés okozza.
Butejko mindenesetre elkezdett betegeket kezelni a módszerrel, és ahogy a népszerűsége nőtt, úgy találta szembe magát a Szovjetunió elnyomó gépezetével. Folyamatosan fenyegették, ellehetetlenítették, munkáját szabotálták, a bebörtönzés réme lebegett a feje felett, mint mindenkinek, aki nem illett bele a rendszer által megkövetelt középszerűségbe. Az orvos súlyos támadásokat volt kénytelen elviselni nézetei miatt, azonban ez a tény nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek a nézetek helyesek voltak, vagy egyáltalán volt bármi értelmük.
Mindenesetre kitartott, és a nyolcvanas évek végére kijárta a szovjet egészségügyi minisztériumnál, hogy a légzési módszere kanonizált gyógyító terápiává vált – anélkül, hogy hatásosságát modern értelemben vett klinikai teszt bizonyította volna. Lehetőséget kapott saját klinikát alapítani, ahol aztán egyre többféle betegségben szenvedő pácienst kezeltek. Voltak közöttük vese- és szívbetegek, asztmások, immunhiányosak, emésztési bajokkal küzdők, sőt AIDS-betegek is.
Mi, magyarok is büszkék lehetünk, hiszen a végre révbe ért Butejko, egykori igazságtalan üldöztetését felidézve, Semmelweis Ignáchoz hasonlította magát. Hiszen először Semmelweisnek sem hitt senki, sőt őrültnek tartották, kiközösítették, pedig lám, neki (is) igaza volt.
Ugyanakkor még mindig nem mondtunk semmit arról, hogy a szovjet tudós, illetve követői szerint hogyan okoz a rossz légzéstechnika ezerféle betegséget, és hogyan gyógyítja meg ugyanezeket a jó.
Nos, az amerikai Butejko-központ szerint az egész alapja az, hogy amikor az ember hiperventillál, leesik vérében a szén-dioxid koncentrációja, az pedig emeli a vér pH-ját, vagyis lúgosítja azt. Ettől a hemoglobin erősebben fogja kötni az oxigént, amit a vér nem tud leadni a szöveteknek, ezért hipoxia alakul ki. Közben a vese próbálja helyrehozni az ellúgosodott vér következményeit, és dominószerűen felborul egy csomó fontos vegyület koncentrációja a szervezetben. Vagyis ebben az elméletben a lúgosság gonosz, ellentétben a másik, jóval ismertebb fantazmagóriával, miszerint lúgosítani kell, mert az a jó.
Ebben az elméletben az a jó, hogy egy sor olyan koncentrációt feltételez, amelyet a rutin labortesztekkel könnyedén lehet mérni. Így secperc alatt kiderül, hogy az egyes betegségek esetén, amelyeket Butejko követői a túllégzés következményének tulajdonítanak, tényleg felborul-e az egészséges koncentráció. Vajon a mérések igazolják az elméletet?
Dehogy.
Persze előfordult már, hogy véletlenül valóban működőképes terápiát fedeztek fel, de a hátterében folyó mechanizmusokat kezdetben nem értették, félremagyarázták. Így elképzelhető lenne, hogy a magyarázat jól látható tarthatatlansága ellenére is működik a dolog. Ennek eldöntésére vannak a klinikai kísérletek. Ezekből nincs sok, és szinte mindegyik az asztmával foglalkozik – a többi száz betegségről, amelyet a módszer elvileg ugyancsak gyógyít, semmilyen komolyan vehető adat nem áll rendelkezésre.
A módszer újkori sikerét beindító tízéves New York Times-cikk (amely nem tekinthető a tekintélyes újság legdicsőségesebb pillanatának, értékelhetetlen anekdotákra, ellenőrizetlen egyéni esetekre alapozva azt a címet adták neki, hogy Egy légzéstechnika segítséget ajánl az asztmásoknak) említ egy 384 alany részvételével lezajlott, pozitív eredményt hozó brit vizsgálatot is. Sajnos a link ma már nem él, de a Science Based Medicine oldal szakértői kiderítették, hogy nem lektorált folyóiratcikkről van szó, csak egy konferencia-előadásról. Általában az előadások alapjául szolgáló cikkeket utána lektorált folyóiratban is megjelentetik. Nos,
ez a vizsgálat valamiért eltűnt időközben a süllyesztőben, nem akadtak nyomára.
A valóban értékelhető, Butejko-módszert vizsgáló tanulmányok többsége nem talált semmiféle hatást, ha pedig igen, az általában abban merült ki, hogy az ezzel próbálkozó asztmás betegek kevesebb gyógyszer alkalmazásával is szinten tudták tartani tüneteiket. Azt nem tudni, hogy ez miért van, és mekkora szerepe van benne a placebóhatásnak.
Nem lehet kizárni, hogy a tudatos légzés az asztma enyhébb tüneteit csökkentheti. Ébren ezt viszonylag kockázatmentesen próbálgathatjuk, ha épp ehhez van kedvünk. Ugyanakkor a módszer működőképessége messze nem bizonyított, így semmi sem indokolja, hogy szánk éjjeli leragasztásával veszélybe soroljuk magunkat és pláne a gyerekeinket.
A módszer szerte a világon jelen van, és bárki elsajátíthatja tanfolyamokon, aki befizeti az árát. Természetesen nálunk is van ilyen, a Buteyko Légzés Központ a honlapja szerint a módszer kizárólagos jogú magyarországi oktatója. A tanfolyam díja 85 ezer forint, amely elméleti és gyakorlati légzésoktatásból áll. A központ három oktatója van feltüntetve a honlapon, van közöttük „homeopata és tüdőgyógyász szakorvos”, illetve „életmódterápia, akupunktúra, addiktológia, kiropraktika, akupresszúra, mozgásterápia, masszázsterápia, valamint Waitan Kung, Nordic Walking, Gerinctréning edző” is.
Mint írják, a módszer hatására „javul a szervezet vér- és oxigénellátása. Ettől ellenállóbb lesz, és szinte minden betegséget könnyebben legyőz. Megszűnik a köhögés, a fulladás, nehéz légzés, a szervezet átáll egy egészségesebb működésre. Javulnak a belső folyamatok, a keringés, az anyagcsere, normalizálódik a vérnyomás, a pulzus, a vér pH-értéke, a testsúly stb. Csökken a stressz, javul a koncentráció, a közérzet, a terhelhetőség, jobb lesz az alvás, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz felnőtt, gyerek egyaránt.”
A magyar Butejko Légzés Központ honlapján is központi szerepet játszó Varga-Szilágyi Gyula társszerzőként szerepel annak a gyerekkönyvnek a borítóján, amelynek egyértelmű célja, hogy a légzésmódszert a legkisebbek körében népszerűsítse (külön jó pont jár a Comic Sans betűtípusért). A Varázslégzés című könyv ismertetője szerint
Az asztmás Péter, Csillagapó, a jóságos varázsló segítségével megtanulja a Dr. Buteyko-féle légzéstechnika alapjait. A Buteyko-módszer segítségével meggyógyul, és megnyeri a mezei futóversenyt Bukfencvárosban.
A tanfolyamoknak a honlap állítása szerint egyetemek is helyszínt biztosítanak, így helyet lehet foglalni a Debreceni, a Szegedi, a Miskolci, az Óbudai, a Pécsi Tudományegyetem, illetve a kaposvári egészségügyi főiskola épületében tartott kurzusokra is. Minden említett felsőoktatási intézményt megkerestük, és megkérdeztük tőlük, hogy csak helyszínként szolgálnak a tanfolyamokhoz, vagy más módon is közreműködnek, illetve hogy mi az álláspontjuk a Butejko-módszer tudományos megalapozottságáról.
A válaszok alapján teljesen más helyzet sejlik fel. A kérdéseinkre cikkünk megjelenéséig válaszoló négy intézmény közül ugyanis
egyik sem adta valójában bérbe a helyiségeit hasonló tanfolyamra. Vagyis a meghirdetett tanfolyamok egy része biztosan nem valós.
A Miskolci Egyetem kancellárja, Deák Csaba ezt írta:
Az Ön által is hivatkozott weblapot megtekintve – számunkra is meglepő módon – valóban szerepel hat olyan időpont, amelyet a szervezők a Miskolci Egyetemre hirdettek meg. Ezen időpontokkal összefüggésben megkerestem a vagyongazdálkodásért felelős referenst, aki tájékoztatott arról, hogy ezen időpontokra vonatkozóan nincs ilyen regisztrált esemény és nincs hozzá kapcsolódó szerződés sem.
A Debreceni Egyetemen hasonló a helyzet:
A 2019. július 23-i adatok szerint a megkeresés tárgyában szereplő programokra senki nem kezdeményezett teremfoglalást a Debreceni Egyetem rendezvénybejelentő-honlapján, és más módon sem.
Ezek után nem meglepő, hogy a Pécsi Tudományegyetemen sem tudnak az egészről:
Az Általános Orvostudományi Kar és az Egészségtudományi Kar tájékoztatása szerint még nem érkezett teremfoglalási igény az említett tanfolyamra. Mivel novemberre és jövő évre láttam a szervezők honlapján meghirdetve a tanfolyam indulását, feltételezem, hogy a jelentkezők függvényében terveznek majd termet foglalni az elkövetkezendő időszakra.
Szegeden dettó:
A Szegedi Tudományegyetem nem szervez tanfolyamot az Ön levelében említett »Buteyko-légzésmódszerről«. Más tanfolyamszervezőnek e célra az SZTE nem ad bérbe helyiséget, ilyen jellegű bérleti igény nem érkezett intézményünkhöz
– írta az egyetem illetékese. Mindezek után erősen kérdéses, hogy bármelyik meghirdetett tanfolyam megvalósul-e. A fontosabb kérdés persze az, hogy a cég miért hirdet olyan helyszínekre tanfolyamokat (85 ezer forintos részvételi díj fejében), amelyeket nem is foglalt le, és így nem is lehet megtartani őket. A honlapon erről mindenesetre nem tájékoztatják a levegőt venni tanulni vágyó embereket.
Persze levegőt venni máshol is lehet. Talán még olcsóbb is.
(Borítókép: Andini Aisyah Hariadi (művésznevén Andien) indonéz énekesnő. Fotó: Oeday Abdullah / AFP)