Nem feltétlenül kell kapálni, elég csak heti két alkalommal csak úgy sétálgatni is a természetben, hogy jobb legyen az ember közérzete és egészsége. A Nagy-Britanniához tartozó Shetland szigeteken például azt figyelték meg, hogy rohamos tempóban javult azok állapota, akik depressziótól vagy szorongástól szenvedtek, aztán orvosuk tanácsára elkezdtek kertészkedni vagy csak olyan tevékenységeket folytatni, aminek köze van a természethez. 

Angliában egyébként eddig sem volt ritka, hogy az orvosok nem gyógyszert, hanem például társaságot írnak fel arra, ha valaki magányos, depressziós vagy szorong, ezért önkénteskedést jabasolnak, de egyre többször javasolják megoldásként a közösségi kerteket is.  Ráadásul egy friss kutatás is alátámasztja, hogy ezek a tevékenységek sokszor jobb hatásfokkal segítenek kezelni mentális eredetű betegségeket, mint a gyógyszeres kezelések. 

A kutatók szerint a kertészkedés közvetlenül hatással van a jobb közérzetre, és sokszor az életmódváltás előszelét is jelentik, hiszen a közösségi kertek sok esetben nem feltétlenül egyszerűen közelíthetők meg tömegközlekedéssel, így marad a séta vagy a biciklizés. Ha pedig egyre több saját zöldséget és gyümölcsöt termel valaki, akkor egészségesebben is kezd el táplálkozni, ennyivel is több friss, helyi zöldséget fogyaszt. A mentális hatások közül pedig kiemelték, hogy javítja az együttműködőkészséget, megnyugtat, a közösségi kertek pedig a szociális képességekben segítenek. 

A Hull Egyetem munkatársai azt mondják, hogy bár nincs olyan, hogy egy módszer mindenkinek tökéletes lenne, mégis a kutatásaik alapján azt állítják, hogy az interjúikból az derült ki, hogy a kertészkedés, és a közösségi kertek sokat javítanak az emberek egészségén, és nagyon különböző emberek közössége is jól tud együttműködni, ha a cél a közös növénytermesztés. Egyedül azt emelik ki, hogy a bizonytalanságérzetet azonban növeli, hogy a legtöbbször a közösségi kertek jövője nem feltétlenül biztos.