Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói feltették a kérdést: mi történik akkor, ha egy zebrapintyet fióka korában csak az egyik szülője nevel? 

Vajon odafigyelnek arra, hogy melyik szülőjüktől mennyi gondozásra számíthatnak, és felnövekedve maguk is követik a megtapasztalt családmodellt?

– kérdezte Pogány Ákos adjunktus, a kutatás vezetője.

A kutatás során szaporodó zebrapintypárokat alakítottak ki középen szétválasztható ketrecekben. A fiókák kikeléséig a pár mindkét tagja rendesen együtt dolgozott: közösen raktak fészket, és közösen kotlottak a tojásokon. A fiókák kikelése után a ketrecet egy ráccsal kettéválasztották úgy, hogy a fiókák egyik felét csak az anya, a másik felét csak az apa etette, míg önállóvá nem váltak. A fiókák mindkét szülőhöz közel voltak, de csak az egyiktől látták a gondoskodást – mondta Morvai Boglárka, az egyik kutató.

A kikelés után a fiókák kezdő kollégista egyetemistához hasonlóan még egy hétig hazajártak enni, és a kutatók azt figyelték meg, hogy a kicsik az őket nevelő szülővel töltöttek több időt, csak ahhoz jártak kéregetni.

Ez arra utal, hogy a kísérletünknek rövid távon volt hatása. Minket azonban leginkább az érdekelt, vajon eltanulták-e a fiókák a megtapasztalt utódgondozó nemi szerepeket szüleiktől?

Ha igen, akkor az a hím fióka, akit az apja etetett, gondoskodóbb lesz, mint egy olyan hím fióka, akit az anyja nevelt (mivel utóbbi arra fog emlékezni, hogy az apja sose etette, ő minek tenné).

Mikor a fiókák felnőttek, Pogányék párba állították őket, majd megfigyelték, hogy szülőként hogyan viselkedtek. Azt figyelték meg, hogy a madarak első szaporodása során, a kotlás alatt nem a fajra jellemző munkamegosztásban dolgoztak, de miután másik egyeddel pároztatták őket, a második kotláskor már minden madár nemének megfelelően viselkedett.

A megtapasztalt szülői szerepeknek a saját szülői viselkedésükre is hatása van, azonban ez csak átmeneti

– vonta le a következtetést Pogány. A korai hatások felülírhatók, és így könnyen visszaállhat a fajra jellemző szülői viselkedés.