A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) az elmúlt hónapokban átalakította a doktori iskolák engedélyezési eljárásrendjét, illetve az egyetemi tanári kinevezések feltételeit. A reform kritikusai szerint a változtatások egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a tudományos teljesítmény ne legyen a jövőben hangsúlyos szempont. Így azok a gyengébb képességű intézmények és emberek is labdába rúghatnak, akiknek jó kapcsolataik vannak, de eddig alkalmatlannak minősültek volna.
Az egyik forrásunk, aki mélységében lát rá a magyar felsőoktatás egészére, illetve az akkreditáció menetére, azt mondta, hogy amikor másfél éve lezajlott a MAB tagjainak szinte teljes cseréje, már akkor sejteni lehetett, hogy megkérdőjelezhető folyamatok vették kezdetüket. A bizottságból kikerült a szakterületükön elismert személyek nagy része, a felszabaduló helyeket pedig a tudományos közösségben kevéssé központi szerepet játszó emberekkel töltötték föl.
A mából visszatekintve a kutató igazolva látja a korábbi félelmeket. A tudományos életben meghatározó szerepet játszó doktori iskolák, illetve azok vezetői, valamint a professzorok kinevezése elé támasztott követelmények lazítása utat enged a tudományos közösség vezető rétegének felhígulásához.
Egyik forrásunk szerint visszatér a Kádár-korszak urambátyám-világa, amikor ha valaki semmit sem ért el szakmailag, viszont egész életében jól helyezkedett, végül elnyerte méltó jutalmát. Egy másik nyilatkozó tudós szerint a mostani állapot még a rendszerváltás előtti időszaknál is rosszabb: akkor ugyan voltak politikai kinevezettek, de a nagy többségnek mégis csak eredményeket kellett felmutatnia az előmenetelhez.
Ehhez képest most olyan feltételek vannak kialakulóban, amelyek nemcsak, hogy a kevéssé sikeres, idős embereknek kedveznek, de a kutatásban sikeres,
fiatal kutatókat kifejezetten hátrányosan érintik.
Mik ezek az új MAB-szabályok? Érdemes az egyetemi tanári cím odaítélésének feltételeivel kezdeni, mivel ez erősen összefügg a doktori iskolák vezetőinek kinevezésével. Hiszen a lazított feltételekkel kinevezett professzorok a doktori iskolák új szabályrendszerét kihasználva könnyűszerrel alapíthatnak doktori iskolát akár olyan egyetemen is, ahol érdemi munkát sohasem végeztek. De ne szaladjunk ennyire előre!
Az egyetemi tanári cím elnyeréséhez szükséges kiemelkedő tudományos munkásság korábbi ismérve „az MTA doktora cím, illetve az MTA doktora címmel azonos értékű külföldi fokozat/cím; bizonyított teljesítmény” volt (a művészetek terület kivételével).
Ehelyett most ez szerepel általános elvárásként:
A publikációs tevékenység hatásának értékelésénél a MAB az MTA doktora cím elnyerésére benyújtott pályázatok habitusvizsgálatánál alkalmazott numerikus tudományterületi mutatók közül a lineáris paraméterek részleges teljesülését tekinti megfeleltnek (minimum 61%).
Tehát míg eddig előírás volt az MTA doktora címnek megfelelő szint elérése, mostantól annak feltételeit sem kell maradéktalanul teljesíteni, sőt, elég mindössze a publikációs követelmények 61 százalékát. Bár a publikációs tevékenység értékelése helyenként kiegészül további, a MAB szakbizottságok által meghatározott speciális feltételekkel (és egy-két területen a 61%-ot felemelik 75%-ra), ezekkel együtt is messze elmaradnak a korábbi elvárásoktól.
A professzorjelöltek oktatási tevékenységére korábban nem volt részletesen leírt elvárás, hiszen feltétel volt a habilitáció, ami elsősorban az oktatói képességeket és teljesítményt méri. Most a habilitáció jogszabályi elvárásain túlmutató olyan mennyiségi követelmények jelentek meg, amelyek
erősen korlátozzák a fiatalok, és ezen belül különösen a külföldről hazatérők vagy kutatóintézetből pályázók lehetőségeit.
Az új mennyiségi követelmények olyan sok kontaktórát, diploma-, szakdolgozat-, illetve tudományos diákköri témavezetést írnak elő, ami egy 20-25 éves oktatói múlttal rendelkezőtől elvárható, ugyanakkor fiatalon vagy külföldről hazatérve extrém nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető.
Ennek a szabályváltozásnak várhatóan két hatása lesz: az a külföldre távozott magyar kutató, akinek megfordult a fejében, hogy valaha hazatérjen, most még tízszer megfogja ezt gondolni; illetve a tehetséges fiatal kutatók, akik még az országban tartózkodnak, az előmenetel ellehetetlenülését látva az első jobb külföldi állásajánlatot el fogják fogadni. De kizárja annak a lehetőségét is, hogy egy versenyszférában sikeres szakember professzori pályára váltson, és egyetemen oktassa innovációs tapasztalatait.
A doktori iskolák az egyetemek azon egységei, amelyek lebonyolítják a doktori cím (PhD, DLA) elnyeréséhez szükséges eljárást, doktoranduszokat képeznek és doktorokat avatnak. A doktori iskolák alapító tagjai, majd az iskola színvonalát felügyelő és személyükkel is garantáló oktatók-kutatók az úgynevezett törzstagok, és ők választják maguk közül (új iskolánál még az akkreditáció előtt) az iskola vezetőjét.
Értelemszerűen minden felsőoktatási intézménynek érdeke, hogy joga legyen doktori fokozatot odaítélni. Ez nemcsak az intézmény presztízsét növeli, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a saját oktatói előmenetelét az általa meghatározott követelmények szerint segítse elő. Erre nem minden magyar egyetemnek van (volt eddig) lehetősége, amit forrásaink helyesnek tartanak.
Nem titok, hogy vannak nagy múltú, erős tudományos háttérrel rendelkező egyetemek, és vannak gagyi egyetemek is. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy a rossz hírű intézmények gyenge képességű embereknek osztogatnának doktori címeket, ha lehetőségük lenne rá.
Márpedig a félelmek szerint most nagyon is lesz lehetőségük erre.
A szeptember 1-ig érvényes, illetve az azóta hatályos szabályozás a MAB honlapján olvasható. Mint írják,
A MAB 2019 szeptemberétől új eljárásrendet vezetett be, mely alapját az Európai Felsőoktatási Térség részes államaiban irányadó minőségbiztosítási irányelvek és sztenderdek képezik. Az ezen minőségértékelési alapelvek mentén kialakított akkreditációs eljárás a doktori iskolákat a minőség iránt elkötelezett képzési helyként kívánja kezelni. A minőség biztosításáért az intézmény, a doktori iskola felel; a MAB feladata annak vizsgálata, hogy a doktori iskola a saját maga által meghatározott célok elérésének érdekében milyen minőségbiztosítási rendszert működtet, s e tevékenység értékelése.
Az új eljárásrend értelmében a MAB megfelelőség-vizsgálata lényegében a doktori képzésről szóló kormányrendelet betartásának ellenőrzésére szorítkozik, míg korábban ahhoz képest szigorúbb feltételeket szabtak mind a működő mind pedig a leendő doktori iskoláknak. Így sok olyan objektív feltételt megszüntettek (és ezek az új szabályozásban már nem lelhetők föl), amelyek a megfelelőség tényszerű vizsgálatát tették eddig lehetővé.
Azt a kitételt, hogy a „saját maga által meghatározott célok elérésének érdekében milyen minőségbiztosítási rendszert működtet”, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Szó sincs itt már kötelező MTA doktora címről, kötelezően előírt publikációs teljesítményről és hasonló mérhető jellemzőkről.
A doktori iskola törzstagjára vonatkozó korhatárt 65 évről egységesen felemelték 70 évre, ami korábban csak egyetemi tanárokra és MTA doktorokra vonatkozott. Megszűntek a publikációs elvárások - vagyis már az sem feltétel, hogy az illetőnek legyen legalább öt publikációja az utóbbi öt évből (ami egyébként sem volt nagyon szigorú elvárás). A korábbi szabályozásban a publikációk jelentőségéről még így írtak:
Az elvárt példamutatás, a doktori képzés hatékony szervezése és vezetése nem garantált, ha a tudományos pályafutása során egy adott időszakban elismert publikációkkal rendelkező törzstag publikációs aktivitása az ellenőrzést megelőző öt évben jelentősen lecsökken.
Úgy tűnik, ez már nem szempont. Megszűntek az egyes tudományterületeken az MTA doktori szint habitusvizsgálatához viszonyított százalékos követelmények (tehát, hogy a habitusvizsgálat feltételeinek 70-80-100 százalékát kell-e teljesíteni).
Megszűnt az a feltétel, hogy a doktori iskola törzstagjának a doktori képzéssel kapcsolatos tevékenysége haladja meg a 70 százalékot abban a doktori iskolában, amelynek törzstagja. Ez elméletileg lehetőséget biztosít arra, hogy valaki több doktori iskolában is törzstag lehessen. Ez azonban a gyakorlatban nem lehetséges, mert a doktori kormányrendelet értelmében egy ember csak egy doktori iskolában lehet törzstag.
A doktori iskolabeli témavezetők mostantól úgy halmozhatják a doktoranduszaikat, mintha nem lenne holnap. Megszűnt ugyanis az a feltétel, hogy egy időben hatnál több doktorandusza ne legyen egy embernek; mostantól akárhány lehet.
Különösen fontos a doktori iskola megítélésében annak vezetője, sokszor vele azonosítják az egész doktori iskolát, és a vezető megítélése, ismertsége erőteljesen hat az ott végzettekkel szembeni érték- és előítéletekre is. Magyarul: ha kétes kvalitású embert tesznek meg vezetőnek, az az egész iskolára rossz fényt vet, a jó nevű emberek iránt viszont megnő a kereslet. Utóbbiak iránt úgy is kapkodni fognak az új doktori iskolák, ha az illető semmilyen módon nem kötődik az intézményhez, sőt nem is tervez ott valós munkát végezni (a fizetés felvételén túl).
a megváltoztatott szabályok mindezt meg is könnyítik.
A doktori iskola vezetője ezentúl nem kell, hogy az MTA doktora legyen (ez alól korábban csak a hittudományok területe volt kivétel). Megszűnt az a feltétel is, hogy más munkahelyen teljes munkaidős állást csak különlegesen indokolt esetben tölthet be. Forrásunk értékelése szerint ez utóbbi változtatás lehetővé teszi, hogy egy arra alkalmas személyt – korábbi munkahelye megtartása mellett – megvásároljanak dísz-doktoriiskolavezetőnek egy teljes munkaidős professzori állás felajánlásával. (A doktori kormányrendelet továbbra is előírja, hogy a doktori iskola vezetője olyan törzstag legyen, aki az adott felsőoktatási intézmény teljes munkaidőben foglalkoztatott egyetemi tanára).
Itt ér össze a két reformcsomag: a professzori kinevezés és a doktori iskola akkreditációs eljárása. Ha egy egyetem nagyon szeretne egy ismert, de más egyetemen vagy kutatóintézetben dolgozó személyt, egyszerűen (a végletekig leegyszerűsített feltételek segítségével) professzort csinálnak belőle, és máris kinevezhetik a doktori iskola vezetőjének.
Nyilvánvaló, hogy az új szabályozás csökkenti az MTA doktora cím, illetve általánosságban a tudományos kiválóság jelentőségét a tudományos előmenetel feltételei között. Az Indexnek nyilatkozó egyik akadémikus azt mondta, hogy vannak olyan egyetemek, tanszékek az országban, amelyek vezetése annyira a kormány oldalán áll az akadémiaellenes háborúban, hogy
az MTA doktori címét inkább titkolja, akinek van, mert ez kellemetlenséget okozhat neki a munkahelyén.
A változásokat értékelve egy másik forrásunk így fogalmazott:
Az új MAB-szabályok jelentős hátraugrást jelentenek a korábbi szabályozáshoz képest, hiszen nehezen lehet másként értékelni őket, minthogy a színvonal leépítése a céljuk. A MAB vezetése azt állítja, hogy a korábbi számszerű feltételeket előíró feltételek helyett új típusú minőségbiztosítási feltételeket fognak ezentúl figyelembe venni. Csakhogy minőségbiztosítás címén a tudománytól meglehetősen idegen fogalmakat használnak az indoklásukban, amelyek gumiszabályként bárhogy értelmezhetők. A korábbi rendszert, amely lehetővé tette a színvonal ellenőrzését, ezekkel a szabályokkal lényegében kikapcsolták.
Hogy mik lehetnek a mögöttes okok? Egy forrásunk szerint mindez beleillik a kormányzati erőfeszítések sorába, amelyek a veszélyesnek ítélt, gondolkodó értelmiségi elit ellehetetlenítését célozzák, egy másik nekünk nyilatkozó szerint viszont nincs emögött semmiféle végiggondolt stratégia. Nyomás viszont van, hiszen az elmúlt években nagyon sok főiskolából egyetem lett, és ezek nem mindig képesek teljesíteni a korábbi feltételeket az egyetemi tanári kinevezések, illetve a doktori iskola alapítása érdekében.
Viszont sokan jó kapcsolatokat ápolnak a kormányzattal. A MAB pedig – a kritikusok magyarázata szerint – meghallotta az idők szavát, és biztosítja annak lehetőségét, hogy az a kör is bejuthasson a tudományos elit magasabb rétegeibe, amelynek korábban erre nem volt esélye.
Mindezekről a változásokról, illetve az indokaikról megkérdeztük a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot is, feltettük nekik mindazokat a kérdéseket, amelyeket az új rendszert kritizáló forrásaink is megjelöltek, mint a leginkább problematikus pontokat. A MAB válasza a kérdéseket azzal ütötte el, hogy minden válasz megtalálható a MAB honlapján közölt dokumentumokban, illetve a változások megjelentek az Oktatási és Kulturális Közlönyben is.
Csakhogy a nekünk nyilatkozó tudósok éppen azt kifogásolták, hogy az új szabályozás csupán olyan általánosan megfogalmazású mondatokat tartalmaz, amely alapján ő maguknak sem volt világos először, hogy a korábbi, objektív feltételek érvényesek-e vagy már hatályon kívül helyezték őket (ez a helyzet a legtöbb esetben). Az új szabályozás hozzáférhető dokumentumaiból
egyszerűen hiányoznak az egyértelműen értelmezhető feltételek.
A MAB honlapján közölt indoklás szerint a doktori iskolák akkreditációja kapcsán megváltozott az európai minőségértékelés szemlélete, így az most már az adott intézmény felelőssége. A MAB pedig a minőségbiztosítási tevékenységet értékeli. Ennek értékelési kritériumait a MAB az európai felsőoktatási értékelési elvek figyelembevételével, és az érintettekkel egyeztetve dolgozta ki. Az egyetemi tanári pályázatok értékelési szempontjainak átalakítása eszerint a követelmények egyértelműbbé tételét célozta. Az eljárásrendet a MAB Testülete a hatálybalépéstől számított egy éves kísérleti időszakot követően fogja felülvizsgálni a visszajelzések figyelembevételével.
Az Országos Doktori Tanács honlapján megjelent információ szerint a testület most pénteken fog összeülni, és feltételezhetően megvitatja az új szabályokat. Kérdéses, hogy ennek lesz-e bármiféle hatása, hiszen az ODT-nek nincsenek hatósági jogkörei, nem tudja befolyásolni adminisztratív eszközökkel a szabályok átalakítását, legfeljebb nem kötelező érvényű ajánlásokat fogalmazhat meg.
(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)