Már többször is beszámoltunk annak a süteménynek az életútjáról, amit a világűrben sütöttek meg. Miután felküldték a nyers tésztát és a speciális, űrben is működő sütőt, karácsonyra elkészítették a süteményt.
Még mindig nem tartunk ott, hogy valaki megette volna őket.
A sikeresnek nyilvánított sütés után a csokis kekszet lefagyasztották, és visszaküldték a Földre, most meg is érkezett, és elkezdődött az elemzés.
Egyelőre annyit tud a tudomány, hogy az űrben két órával tovább tart megsütni egy süteményt, mint a Földön, és senki sem tudja, hogy miért.
A Nemzetközi Űrállomáson az első adag kekszet addig sütötték, ameddig a Földön is, vagyis 25 percig, 150 fokon. Ennyi idő alatt a sütemény a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy bármi is történt volna vele. A második adagot kétszer annyi ideig sütötték, de az eredmény még mindig nem volt tökéletes.
Mintha látnék egy kis barnulást
- mondta Luca Parmitano olasz űrhajós a decemberi kísérlet 130. percében. A jelentésükben az űrhajósok arról számoltak be, hogy az első alkalom kivételével minden süteménynél érezték a jellegzetes illatot is.
Most hogy visszakerültek a Földre a kekszek, az a nagy kérdés, hogy vajon alkalmasak-e emberi fogyasztásra, és persze hogy mi miatt telik ennyivel több időbe az elkészítés.
Mike Massimino, korábbi űrhajós azt mondta a kísérlet kapcsán, hogy a világűrben, ahol legtöbbször csak fizikai szükséglet az evés, nagy élmény lehet egy olyan ismerős illat, mint az otthoni süteményeké. A Nemzetközi Űrállomáson lévő konyhai eszközök legfeljebb ételmelegítőnek felelnek meg, de még ott a sütő, így az asztronauták állnak elébe, hogy további ételkísérleteket végezzenek, főleg ha esetleg meg is ehetik egyszer azt, amit kifőztek maguknak.