A New York-i Vérellátó Központ Amerikában először kezdi meg a felgyógyult betegek vérplazmájának gyűjtését, hogy a benne lévő ellenanyagok segítségével súlyos állapotban lévő betegeken próbáljanak segíteni. Az eljárás - a passzív immunizálás - elméletben jól ismert, és több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A legtöbb immunológus egyetért abban, hogy az eljárást a jelenlegi helyzetben ki kell próbálni, de abban is, hogy a működőképességét sok minden befolyásolhatja.
Mielőtt kifejlesztették volna az antibiotikumokat, illetve a modern vakcinákat, gyakori beavatkozásnak számított, hogy a súlyos fertőzésekben szenvedőknek felgyógyult emberek vérplazmáját adták be. A plazma a vér nem alakos elemeinek összessége, tehát vérsejtek nincsenek benne. Emiatt az immunsejteket sem tartalmazza, csak az immunoglobulin típusú antitesteket. Ez egyben a terápia korlátait is kijelöli.
A megközelítést a modern korban is rendszeresen bevetik, próbálták így kezelni a H1N1 influenzát a SARS-ot, a MERS-et, de az eredmények nem egyértelműen biztatók. Bizonyos betegek jobban lettek, másoknál viszont nem használt. Az orvosok nem is igazán értik, hogy az eljárás miért hat egyes betegeknél, és miért mond csődöt másoknál.
A már gyógyult emberek vére (plazmája) tartalmazza az immunrendszer által termelt antitesteket, amelyek hozzájárultak a vírus semlegesítéséhez. Az ő vérükből egyszerű rutinműveletekkel előállítható ez az anyag, és beadható a betegeknek. Ezt az eljárást szokták passzív immunizálásnak nevezni, szemben a vakcinák által kiváltott aktív immunizálással. Nagyon régi módszer, de ma is alkalmazható, sőt fogják is egészen biztosan alkalmazni. Ehhez minden feltétel adott a fejlett országokban
- mondja Váradi András, az Enzimológiai Intézet emeritus professzora. Az Index kérdésére hozzátette, hogy eddig már legalább 70 féle gyógyszer merült föl, mint a koronavírus ellen esetleg bevethető terápia, de a passzív immunizálás eddig elkerülte a közfigyelmet. Pedig az eljárás nagy előnye, hogy minden lépése pontosan ismert.
Természetesen a vérplazma esetleges terápiás felhasználása számos gyakorlati problémát felvet. Mindenekelőtt kellenek hozzá donorok. Váradi András szerint ők nem a súlyos tüdőgyulladásból lábadozók lesznek, hanem azok, akik megfertőződtek, de tünetektől mentesen vagy enyhe tünetekkel estek át a fertőzött perióduson.
E csoport létszáma a regisztrált fertőzöttek között is nőni fog, másrészt nagyon valószínű, hogy a fel nem derített fertőzöttek száma ennél sokkal nagyobb.
Ezért is lenne fontos a fertőzöttséget kimutató tömeges szűrés.
Erre a célra az antitestek kimutatása lenne a legalkalmasabb, hiszen azzal a már vírusmentes, korábbi fertőzöttek is felismerhetők.
A plazmavételt követően a vérellátó szolgálatnak vizsgálnia kell a begyűjtött, gyógyult betegektől (fertőzöttektől) származó plazmát. Meg kell bizonyosodni arról, hogy nem tartalmaz semmilyen fertőző ágenst, illetve tudni kell, hogy milyen a vírussemlegesítő kapacitása, vagyis mennyi benne az antitest. Ez ugyanis minden emberben más.
Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság (FDA) nem akar hónapokig várni. Néhány napja kiadott állásfoglalásukban azonnali engedélyt adnak a gyógyult betegektől származó plazma beadására a nagyon súlyos betegek kezelésére. A New York-i vérellátó központ főorvosa szerint most arra koncentrálnak leginkább, hogy gyorsan beadható plazmakészítményekkel lássák el a New York-i kórházakat, amilyen gyorsan csak lehetséges.
Szerinte a kínai tapasztalatok is azt mutatják - és ez józan ésszel is belátható -, hogy azok plazmájában lesz magasabb az antitestszám, akik gyorsan és gond nélkül átestek a fertőzésen. Úgy számol, hogy a fertőzés után egy hónappal lehet az alanytól a legjobban használható plazmát venni.
Az FDA hangsúlyozza, hogy különösen gyorsan, és kivételes rugalmasságot tanúsítva adta ki az engedélyt az eljárásra, miközben arra biztatják az orvosokat, hogy klinikai vizsgálatok is induljanak a kérdésről, hogy pontosan kiderüljenek azok a részletek, amelyek az extrém sürgősség miatt most nem ismertek
- értékelte az engedélyt az Index kérdésére Tordai Attila, a Semmelweis Egyetem Transzfuziológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Az FDA pontosan leírja, hogy milyen esetekben és milyen donortól származó készítményt lehet használni. Alapvetően azok a donorok vehetnek részt az amerikai programban, akik már átestek a fertőzésen, de már vírusmentesek, és egyébként megfelelnek véradónak (vagyis elég erős a szervezetük, és általában véve egészségesek).
Ezektől a volt fertőzöttektől fognak vérplazmát venni. Illetve már ebben a pillanatban is vesznek, hiszen az FDA engedélye után azonnal elkezdték keresni a lehetséges donorokat. A manhattani Mount Sinai kórház igazgatója szerint a donorokat kereső emailjük
“virálisan terjedni kezdett”,
és pillanatok alatt kétezren válaszoltak rá (nyilván nem mind potenciális donor). Tehát Amerikában a napokban várhatóan egyre több gyógyult betegtől fognak vérplazmát venni, hogy ezzel próbálják kezelni a legsúlyosabb állapotban lévő betegeket. Jogosan merül fel a kérdés: miért csak a plazmát adják be nekik, az immunsejteket miért nem?
“Az immunsejtek beadása sok szempontból is rendkívül kockázatos, emellett nem is értjük ma még igazán, hogy az immunsejtek hogyan reagálnak a vírusra. Azt tudjuk a legnagyobb bizonyossággal, hogy az antitestek feltehetően pusztítják a vírust. A plazma melletti legfőbb érv, hogy sokkal kevesebb összeférhetetlenségi probléma merül fel az alkalmazásakor” - mondja Tordai Attila. Az FDA a sürgősség miatt arra adott engedélyt, hogy a levett plazmát (ha elegendően sok ellenanyag van benne) azonnal beadják a betegnek, tehát nem kell belőle módosított vagy dúsított készítményt előállítani.
Jelenleg Amerikában is csak a legsúlyosabb betegeknek adhatják be a vérplazmát, de elméletileg a betegség korai szakaszában többet segíthet bármilyen beavatkozás. Tordai Attila szerint a biztonság miatt követett általános eljárás, hogy új beavatkozásokat és gyógyszereket először mindig a legsúlyosabb betegeknél engedélyezik. Az ő számukra a beavatkozás kockázatai és a tőle remélhető előnyök egyensúlya az előnyök felé billen. Ha náluk bebizonyosodik, hogy az eljárás hat (vagy legalábbis nem veszélyes), akkor kipróbálhatják enyhébb tüneteket produkáló érintetteken is.
A passzív immunizálás nem tartozik a kifejezetten veszélyes beavatkozások közé.
Szerintem ennek a beavatkozásnak minimális a kockázata, és józan paraszti ésszel az ember sok esetben pozitív hatást várna tőle - tartja Tordai Attila. - Vagyis kellene, hogy ez hasson, és hozzájáruljon a szervezet saját immunrendszere vírusellenes küzdelmének, időt adjon neki. Valószínűleg nagy egyéni különbségek lesznek a terápia hatékonyságában, hiszen a betegek is nagyon különböznek egymástól, például a háttérbetegségeikben.
Abban is egyetértenek a szakemberek, hogy a plazmaalapú készítmények nem helyettesíthetik a vakcinát, illetve a hatékony gyógyszeres terápiát. Legfeljebb átmeneti megoldásnak lehet bevetni bizonyos esetekben, ameddig az előzők nem állnak rendelkezésre. Minden megszólalónk külön hangsúlyozta, hogy
ennek a módszernek is alapfeltétele, hogy tömegeket teszteljenek, hiszen csak így azonosíthatók a potenciális donorok (és természetesen így törhető meg a fertőzési lánc is).
(Borítókép: Egy New Jersey-i katona vért ad Teaneckben, 2020. március 19-én végzett orvosi szűrés során. Fotó: Matt Hecht / AFP)