Az utazási, lakhelyelhagyási korlátozások azért vannak érvényben világszerte, hogy megakadályozzák (megnehezítsék) a koronavírus terjedését a rá érzékeny rétegekben. De mi van azokkal, akik már átestek a fertőzésen, ellenanyagokat fejlesztett ellene a szervezetük, és védetté váltak? Ők miért ne mehetnének vissza dolgozni, miért ne élhetnék világukat kedvükre, akár miért ne mehetnének nyaralni Thaiföldre, mint korábban? Ez az elgondolás hívta életre az egyre több ország által felvetett úgynevezett immunitási útlevelek ötletét. Csakhogy sok sebből vérzik az ötlet. Már az alapfeltevés sem bizonyított, és azoknak a jogairól senki sem beszél, akik nem kaphatják meg az igazolást, mert még nem fertőződtek meg. Létrejöhet egy új, globális kasztrendszer, ahol az immunisak alkotják a szabad elitet, a nem immunisak pedig páriaként bezárva élhetnek tovább.
A chilei kormány nemrégiben bejelentette, hogy hamarosan immunitási igazolásokat fognak kiadni azoknak az embereknek, akik már felépültek a koronavírus-fertőzésből, és ők szabadon mozoghatnak majd. Az igazolás fizikai és digitális kártyaként fog megjelenni, és a birtokosa felmentést kap gyakorlatilag az összes koronavírusos korlátozás alól.
Az országban az egészségügyi minisztérium szerint a múlt hét elején 4600 felépült volt koronavírus-fertőzöttet tartottak nyilván (ez a szám ma már 7710), első körben nekik járna a menlevél. Mások jelentkezhetnének tesztre, és ha pozitívnak bizonyulnak a koronavírus-specifikus antitestekre, akkor ők is kaphatnak engedélyt.
A minisztérium indoklása szerint ezek az emberek “rendkívül alacsony kockázatot jelentenek” a fertőzés terjesztése szempontjából, ugyanakkor munkájukkal fontos társadalmi feladatot láthatnának el.
Csakhogy az intézkedéscsomag bejelentése előtt elfelejtettek egyeztetni még a chilei egészségügyi szervekkel is.
Ezért egyes orvosok azonnal az intézkedések újraértékelésére szólítottak fel, illetve arra, hogy a járványügyi szakembereket is vonják be az előkészítésbe.
Chilében végezték el egész Latin-Amerikában a legtöbb tesztet (166 ezret), eddig 14 300 fertőzöttet regisztráltak, 207-en haltak meg. Az országban katasztrófaállapot van érvényben, éjjelente országos kijárási tilalom van, számos régiót karantén alá helyezték. A főútvonalak mentén ellenőrző pontokat állítottak fel, hogy kérdőre vonják az autósokat úti céljukról. A déli féltekén most jön a tél, és vele együtt az influenza- és megfázásszezon. Így a járványügyi hatóságok arra számítanak, hogy az első hullám májusi lecsengése után júniusban máris érkezhet az újabb hullám.
A kormány ennek ellenére lazítani akar a megszorításokon, és vissza akar térni a normális állami működéshez. Az immunitási igazolásról szóló tervezet szerint az enyhe tüneteket mutató fertőzötteknek nem kellene második, negatív tesztet produkálniuk, hogy gyógyultnak és immunisnak minősítsék őket.
Egyszerűen a fertőzés regisztrációjától számított 14. naptól kezdve védettnek számítanának. Akiknek más okból legyengült az immunrendszere, 28 nap után válhat hivatalosan immunissá, aki pedig kórházba került, a hazaengedése pillanatában. Az ötlet a karanténból kiszabadulni vágyó emberek körében népszerű. Olyannyira, hogy már felmerült annak ötlete is, hogy
egyesek szándékosan fogják magukat megfertőzi, hogy minél korábban megkaphassák az immúnis bilétájukat,
és mehessenek dolgozni, szórakozni, normálisan élni. Más jelzések szerint a feketepiac máris készül a hamisított igazolások kiállítására.
Az immunitási igazolások bevezetéséhez ugyan Chile jutott eddig a legközelebb, de számos országban felmerült hasonló, így Németországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában is. Az egyesült államokbeli védekezés egyik vezetője, Anthony Fauci, az Országos Allergia- és Fertőzőbetegség-kutató Intézet igazgatója sem vetette el teljes mértékben az ötletet, bár nagy óvatosságra intett. Egyrészt az antitesttesztek kétes megbízhatósága miatt, másfelől pedig azért, mert továbbra sem tudunk semmi biztosat a gyógyult betegek immunitásáról.
Bár a feltételezések szerint legalább időlegesen védetté válnak a gyógyult fertőzöttek, Dél-Koreában már számos olyan volt fertőzöttet találtak, aki másodszor is megfertőződött. Nem világos, hogy hogy ez valóban teljesen új, független fertőződés volt az esetükben, vagy első alkalommal tévesen nyilvánították őket gyógyultnak és vírusmentesnek.
Az immunitás bizonyítatlanságára figyelmeztetett az Egészségügyi Világszervezet is. Bár a WHO a chilei tervezet körüli vitában hosszú ideig nem foglalt állást, végül a múlt hét végén mégis kiadott egy közleményt, amelyben szembehelyezkedik vele. Az állásfoglalás lényege ez:
jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy aki felépült a covid-19-ből és antitestekkel rendelkezik, az védett lenne második fertőzéssel szemben.
A WHO állásfoglalásában számos olyan vizsgálat eredményét idézi, amelyek szerint ugyan a betegségből felépült emberek szervezetében megjelennek a koronavírus-ellenes antitestek, ezek mennyisége esetenként egészen alacsony. Ez egyrészt arra utal, hogy a sejtes immunválasznak (például a T-immunsejtek működésének) is fontos szerepe lehet a vírus leküzdésében a humorális immunválasz (tehát az immunoglobulin antitestek) mellett.
Másrészt viszont kétségessé teszi, hogy a kevés antitest vajon megfelelő védelmet biztosít-e egy második fertőzéssel szemben. A WHO szerint eddig nem ismert olyan vizsgálat, amely a már felépültek védettségét vizsgálta volna.
Vagyis nem tudjuk, csak spekulációk vannak.
A világszervezet emellett kiemeli, hogy az antitesttesztek megbízhatóságát egyértelműen bizonyítani kell, mert téves eredményt is adhatnak. Például bizonyítani kell azt, hogy képesek-e elkülöníteni a SARS-CoV-2-ellenes antitesteket a többi koronavírus ellen gyártott ellenanyagoktól. Így zárják a véleményüket:
A járvány e pontján nincs elég bizonyíték az antitestek közvetítette immunitásra, és így semmi sem garantálja az immunitás-útlevél vagy a veszélymentesség igazolásának megbízhatóságát. Azok az emberek, akik azt hiszik, hogy védettek a második fertőzéstől, esetleg nem veszik figyelembe a közegészségügyi ajánlásokat. Ezért az efféle igazolások használata megnövelheti a járvány további terjedésének veszélyét.
A chilei kormány a kritikákra reagálva finomított némileg a menlevél indoklásának megfogalmazásán, de magát az intézkedést nem vonta vissza. Nem azt fogják feltüntetni az igazolványon, hogy a birtokosa immunis a koronavírussal szemben, csak azt, hogy fertőzött volt, és már letöltötte a számára rendelt kötelező karantént. De ez csak játék a szavakkal, hiszen az engedélyhez kötődő jogosítványok ugyanúgy életbe lépnek, mint amikor még immunitásigazolásnak hívták a kártyát.
Az nyilvánvalónak látszik, hogy ha fals adatokra támaszkodva állítják ki ezeket az igazolásokat, az akár katasztrófát is okozhat. Tegyük fel, hogy egy jelentkező antitesttesztje fals pozitív eredményt ad, tehát úgy tűnik, mintha már átesett volna a fertőzésen, pedig nem is, és továbbra is érzékeny rá.
Ezzel korántsem csak magát teszi ki veszélynek, hanem mindenkit, akivel találkozik. Őt az igazolás birtokában így mindenhová be fogják engedni, a legveszélyeztetettebb csoportok körében is szabadon mozoghat. Pedig elképzelhető, hogy a téves teszt után egy nappal fertőződött meg, és így akár szuperterjesztővé is válhat.
Az egészségügyi szervezetek természetesen csak a döntés orvosszakmai indoklását kritizálják. Ugyanakkor legalább ilyen súlyos etikai kérdések is felvethetők az emberek ilyen alapú kategorizálásával szemben. A védettek (vagy legalábbis védettnek tartott személyek) utazási engedélyének morális megítélése sokkal bonyolultabb, mint azt gondolnánk.
Mindkét etikai végpont mellett is fel lehet hozni ugyanis érveket. A Georgetown-i Egyetem etikaprofesszora, Sean Aas szerint például “jelentős etikai értéke van annak, hogy [az engedélyek segítségével a vírus iránt érzékeny] embereket biztonságban tartjuk, míg a gazdaság működőképességét is megőrizzük”.
Ha a közeljövőben elterjed az immutási igazolások rendszere, könnyen elképzelhető, hogy a védettek szinte az élet minden területén előnyt fognak élvezni a nem védettekkel szemben. A munkáltatók, kihasználva az igazolás adta lehetőségeket, a védetteket fogják preferálni a munkaerő-felvételkor, miközben a nem védetteket nagyobb valószínűséggel fogják kirúgni. Persze ezt a lépést az érzékeny alkalmazottak védelmével fogják indokolni, a valós motiváció persze az üzlet folyamatos működtetésének biztosítása lesz. Milyen jól fog festeni egy efféle cégér:
Nálunk csak immunis alkalmazottak dolgoznak, és hozzánk csak immunis vásárlók térhetnek be.
Akinek nincs igazolása, esetenként el sem tud majd járni dolgozni, illetve elképzelhető, hogy bizonyos hivatalok, üzletek, szórakozóhelyek sem lesznek elérhetők számára. Az immunitás hiánya hátránnyá, társadalmi stigmává válhat. Persze mindez a jövőkép ma még disztópikusnak tűnhet, de azt sem gondolták volna sokan fél éve, hogy a nyugati demokráciákban szükségessé válhatnak a világjárvány miatt olyan korlátozóintézkedések, amelyek az elmúlt hónapokban az életünk részeivé váltak.
Seema Mohapatra, az Indianai Egyetem egészségügyi jogász professzora így vélekedett a One Zero magazinnak az elképzelhető legrosszabb jövőről, amikor esetleg a munkavállaláshoz immunis jogosítványra lesz szükség:
Olyan sokat dolgoztunk azért, hogy a munkáltatók ne használhassák fel az alkalmazottak egészségügyi adatait az alkalmazási és elbocsátási döntések meghozatalakor, és mindenki munkához juthasson, függetlenül az egészségi állapotától. Ezért nem gondolom, hogy túlzás lenne azt feltételeznünk, hogy ez [az immúnis igazolás] az első lépés lehet lefelé a csúszós lejtőn.
(Borítókép: Rendőr ellenőrzi egy autós iratait a lezárások első napján Chilében 2020 márciusában. - fotó: Marcelo Hernandez / Getty Images)