Nagy Eszter a Cebina nevű osztrák biotechnológiai startup-inkubátor és akcelerátor (új ötleteket, kezdő vállalkozásokat felkaroló, mentoráló cég) ügyvezetője, korábban oltóanyag-kutatóként és -fejlesztőként dolgozott biotechnológiai cégeknél Bécsben, valamint akadémiai kutatóként az Egyesült Államokban és a Pécsi Tudományegyetemen is. Munkatársaival több oldalról is foglalkozik a Covid-19-cel: fejlesztenek vakcinát, illetve számítógépes modellekkel már engedélyezett és a koronavírus ellen esetleg hatékony gyógyszerek után kutatnak.
Véleménye lehűti azok kedélyeit, akik szeretnének hinni abban, hogy már idén ősszel, de legkésőbb januárban milliók fognak hozzájutni a SARS-CoV-2 elleni, biztonságos és hatékony vakcinához.
Ez egyszerűen kizárt.
A legvalószínűbb, hogy semmiféle vakcina nem lesz még elérhető, de előfordulhat (és lehet, hogy ez a rosszabbik lehetőség), hogy lesz vakcina, de annak hatása és biztonságossága nem lesz bizonyított. A vakcina egészséges emberek tömegeinek készült, így a biztonság sokkal fontosabb szempont, mint a kritikusan betegek esetében.
Az én megérzésem szerint a közeljövőben biztosan nem lesz elérhető vakcina, annak ellenére sem, hogy úgy tűnik, a WHO engedélyezi az egészséges, korábban beoltott fiatalok koronavírussal való fertőzését, ami gyorsíthatja az oltóanyag engedélyezését. Így ugyanis nem kell várni arra, hogy az oltottak természetes úton megfertőződjenek. Csakhogy nagy kérdés, hogy a most fejlesztési fázisban lévő vakcinák tényleg működni fognak-e, hiszen számos kérdésre nem tudjuk még a választ a vírussal kapcsolatban
– osztotta meg kétségeit az Indexszel Nagy Eszter. A kutató egy másik cégén, az Eveliqure Biotechologiesen keresztül maga is részt vesz olyan vakcinatesztelésben, amelynek során beoltottakat fertőznek direkt kórokozókkal (ezt human challenge kísérleteknek nevezik) – bár nem a Covid-19 ellen. Baktériumok okozta hasmenéses betegségek elleni oltóanyagot fejlesztenek, és e baktériumokkal próbálják megfertőzni az oltottakat.
Jelentős különbség, hogy az új koronavírussal ellentétben azok a baktériumok évtizedek óta ismertek, az amerikai gyógyszerügyi hatóság (FDA) engedélyezte a baktériumtörzseket, amelyekkel biztonságos emberben is kísérletezni. Súlyos betegség esetén pedig antibiotikummal könnyen kikezelhetők. A SARS-CoV-2-vel szemben azonban jelenleg nem létezik biztosan hatásos terápia.
Az Eveliqure Biotechnologies alapítói között számos magyar kutató orvos van, a projektjei magyarországi kutatásokon alapulnak, és jelenleg is számos magyar munkatársa van. Itt szervezik az első humán tesztelést is, még ebben az évben.
Normális esetben egy új vakcina engedélyeztetése akár tíz évet is igénybe vehet. Bár nagyon sok, több mint száz oltóanyagot fejlesztenek a világban, ezeknek a töredéke jutott csak el idáig a klinikai tesztek fázisáig (amikor embereken kezdik kipróbálni). De a még nagyobb probléma, hogy
a legtöbb ugyanabból az irányból támadja a vírust.
Ez a pont a tüskefehérje (spike, azaz S-protein), ami a vírus nevét is adó jellegzetes, koronára emlékeztető csúcsait kölcsönzi. A fehérje valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy a vírus kötődni tudjon a gazdasejt receptoraihoz, de ha ez a támadási pont mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a legtöbb reménybeli vakcinát egyszerre lehet kihajítani.
A tüskefehérjével kapásból van egy probléma, amelyet már a SARS-CoV-1-nél (a 2003-as SARS járványt okozó koronavírusnál) is észrevettek: bizonyos esetekben rossz antitestek képződését váltja ki a fertőzöttekben, amelyek ahelyett, hogy semlegesítenék a vírust, éppenséggel felerősítik: segítik a bejutását a immunsejtbe, amik amúgy nem fogékonyak erre a vírusra. Elméletileg előfordulhat, hogy egy tüskefehérjét célzó vakcina is ugyanilyen reakciót vált ki a beoltottban – tartja Nagy Eszter.
Ezt a lehetőséget csak alapos, és hosszú ideig tartó, több 100 önkéntessel lefolytatott teszteléssel lehet kizárni. „Személyesen nekem ez a fő aggodalmam, mert ezt a jelenséget laborkörülmények között és állatmodellekben is kimutatták. Ha ez csak a beoltottak 2-3 százalékában előfordul, a vakcinát azonnal vissza kell vonni, mert maga a betegség kisebb arányban okoz halálozást.”
A lehetséges mellékhatások minden kísérleti gyógyszer fejlesztése közben felmerülnek, nincs ebben semmi különleges. Azért tart a gyógyszerkutatás sok évig, mert a klinikai tesztek során minden vállalhatatlanul súlyos mellékhatást ki kell zárni, és bizonyítani kell, hogy az adott hatóanyag kiváltja a klinikai hatást. Ezért bukik el a klinikai tesztek fázisába lépett szerek 90 százaléka a tesztelés során. Ez nagy hátrány, amikor a sci-fiken felnőtt politikusok másnapra akarják a vakcinát, és egyes, nekik imponálni akaró szakemberek még adják is alájuk a lovat.
Néhány napja tették közzé, hogy az egyik vakcinával beoltott néhány tucat alany szervezetében megjelentek a koronavírus-specifikus antitestek, ami elméletileg azt jelenti, hogy a hatóanyag működik, és bizonyos fokú védettséget biztosít. Ez egy mRNS-alapú oltóanyag, amely a vírus egyik fehérjéjének legyártásához szükséges nukleinsavat tartalmazza (az oltottak szervezete fogja a fehérjét szintetizálni, amit az immunrendszer felismer, és még a tényleges fertőzés előtt ellenanyagokat termel ellene). Ugyanakkor azt még nem tudja senki (talán csak a cég, a Moderna), hogy ezek az antitestek semlegesítők vagy erősítők -
az első kell nekünk, a második pedig nagyon nem.
Ezt laborkísérletekkel meg lehet határozni, és teljesen biztos, hogy ezt teszik a Modernánál is ezekben a napokban. Mivel a betegségerősítő hatás esetlegesen csak a beoltottak néhány százalékában jelentkezik, 45 ember beoltásánál (ennyien kapták meg az első fázisú vizsgálatokban az oltóanyagot) ez a mellékhatás nem feltétlenül derül ki.
Ezzel egy időben az Oxfordi Egyetem kutatói által fejlesztett vakcinát makákókon tesztelték, és az részlegesen hatásosnak bizonyult. Azért csak részlegesen, mert ugyan minden majom megfertőződött, a tüneteik enyhék voltak, és nem alakult ki náluk tüdőgyulladás.
Ezt sikernek adják el, hiszen ha az emberek is ugyanígy fognak reagálni rá, az nagyban csökkenti a halálozást. Ugyanakkor az, hogy minden majom megfertőződött az oltás ellenére is, arra utal, hogy a vakcina nem fogja beváltani a nyájimmunitás eléréséhez fűződő reményeket. Hiszen valószínűleg az oltott fertőzöttek is fertőzni fognak, és ők is terjeszteni fogják a betegséget.
Nagy Eszter a jelenlegi helyzetben ugyan elfogadhatónak tartaná, hogy egy vakcina „csak” a halálozást csökkenti, de a járvány megállításában nem hatékony. De ez tényleges megoldásnak nem tekinthető. A gazdaságot szorongató járványellenes intézkedések kiváltására például semmiképpen sem alkalmas.
A tesztelés alatt álló oltóanyagok, bár a legtöbb a tüskefehérjét támadja, nagyon különböző megközelítéssel készültek. Van közöttük mRNS-alapú vakcina, amely a tüskefehérje legyártásához szükséges nukleinsavat tartalmazza. Más kísérleti vakcinák ennél klasszikusabb irányból indulnak, és elölt, legyengített kórokozókat, illetve azok egyes összetevőit tartalmazzák.
Az mRNS-alapú vakcinák előnye abban áll, hogy a gyártásuk gyors, hiszen nem igényel fehérjeszintetizálást. Csakhogy még sosem gyártottak vele olyan oltóanyagot, amit be is vetettek volna élesben.
Elegáns technológiának tartom az mRNS-alapú vakcinafejlesztést, két éve személyesen is kapcsolatba kerültem a Modernával, de még semmilyen tapasztalat nincs az emberi használhatóságáról. Kérdés, hogy ha tömegesen oltják vele az embereket, hány százalékuk fogja ténylegesen megtermelni a kívánt fehérjét. Másrészt pedig ők is a tüskefehérjét célozzák, semmi mást.
Egy újabb probléma a koronavírus elleni vakcinafejlesztésben az, hogy még azt sem tudjuk, hogy maga a fertőzésen való átesés milyen mértékű immunitást biztosít. Senki sem tudja, hogy a gyógyultakban megjelenő antitestek kivédik-e a következő fertőzést. Ha igen, vajon meddig tart ez a védelem? Esetleg megfertőződnek, csak enyhébbek lesznek a tüneteik?
Azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen és mennyi antitestre van szükség ahhoz, hogy a teljes védettség kialakuljon. Emiatt a kísérleti vakcinákkal beoltott személyeben termelődő antitestek vizsgálata sem adhat biztos és teljes képet az ő immunitásukról.
Erre csak az egészségesek szándékos fertőzése, illetve az úgynevezett terepi hatékonysági kísérletek adhatnak választ. Ilyenkor egy csomó olyan embert oltanak be, akik a normális életük során veszélynek vannak kitéve (pl. egészségügyi dolgozók) , és figyelik, hogy a kontrollcsoporthoz képest ők ritkábban fertőződnek-e meg. Ha sikerült visszaszorítani a járványt, és kevés fertőződés történik aktuálisan a népességben,
az efféle tesztek nagyon vontatottak lehetnek, és nem is feltétlenül adnak biztos eredményt.
Ennek ellenére, nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb találnak egy hatékony oltóanyagot. Azt azonban le is kell gyártani. Gyártókapacitásbeli, illetve logisztikai kérdéseket is felvet, hogy ezt hogyan lehet úgy megoldani, hogy az oltóanyagból belátható időn belül mindenkinek jusson. Nagy Eszter szerint először is nem egy vakcina lesz, hanem több, amelyek párhuzamosan lesznek elérhetők a piacon.
Azok az országok, amelyeknek sikerül saját maguknak oltóanyagot kifejleszteniük, nyilván a sajátjukat fogják favorizálni. De nagyobb baj az, hogy a jelenlegi vakcinagyárak nem a koronavírus elleni oltóanyag gyártására vannak ráállva, és teljes kapacitással működnek. Nem lehet félredobni minden más gyártást a Covid-19 kedvéért, mert az sok más betegség fellángolását eredményezné. Az országok nyilvánvalóan nem fognak vakcinát adni a többieknek - mindaddig, míg a saját igényeiket maradéktalanul ki nem elégítették.
Bill Gates és mások rengeteg pénzt adományoznak vakcinagyárak építésére, csakhogy ma még nem lehet tudni, hogy ezekben az üzemekben milyen típusú vakcinát kell majd gyártani. Márpedig egy mRNS-alapú vakcinát teljesen máshogy kell előállítani, mint az elölt kórokozót tartalmazó oltóanyagot. Az mRNS-vakcina teljesen szintetikus, enzimek rakják össze a nukleinsavat, nem sejtek termelik a készítményt. Ez sok szempontból megkönnyíti a gyártási folyamatot, például nagyjából ki lehet zárni, hogy az oltóanyag a termeléshez használt baktériumoktól származó szennyezéseket tartalmazzon.
Ugyanakkor más berendezések kellenek hozzá, jellemzően bonyolultabbak. Emiatt az ára is magasabb lehet, bár azt Nagy Eszter sem tudta megbecsülni, hogy mennyibe fog kerülni. A hagyományos elven működő vakcinák tömeggyártásban nagyjából fél dollárba kerülnek adagonként, sokszor
a fecskendő drágább, mint maga az oltóanyag.
A kutató nem tart különösebben az oltásellenesek aknamunkájától, amikor már valóban elérhető lesz a tömegek számára az oltóanyag. Arra számít, hogy nagyjából annyian fogják pozitívan fogadni az oltóanyagot, ahányan manapság minden ellenérzés nélkül beoltatják a gyerekeiket a kötelező oltásokkal. A legtöbb országban megmutatkozott az emberek fegyelmezettsége, amikor be kellett tartani az utazási és kijárási korlátozásokat: úgy tűnik, hogy az emberek nagy többsége megértette, hogy komoly a baj.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenki az első pillanatban rohanni fog az oltásért (és a szakember kizárja, hogy erre a vakcinára kötelezni lehetne bárkit is, talán az egészségügyi dolgozók kivételével). Az óvatosabbak várnak majd pár hónapot, és árgus szemekkel figyelik azokat, akik megkapták az oltást – ők lesznek a többiek kísérleti egerei. És persze lesz egy olyan réteg, amit semmi sem fog meggyőzni semmiről, és sohasem fogja magát beoltatni. Remélhetően ők nem fogják megakadályozni a nyájimmunitás kialakulását.
Nagy Eszter előadása az Intenzív Tudományok Online múlt heti webinarjában (35:30-tól)
Az immunológia, bár rendszerint a most fejlesztett vakcinák kapcsán kerül szóba, a koronavírus-betegség sok egyéb aspektusában is szerepet játszik. Ott van például a tbc ellen adott BCG-oltás, amelynek általános immunerősítő hatása egyesek szerint a koronavírus ellen is védelmet nyújt. Nagy Eszter erről sincs meggyőződve.
Én ebben nem hiszek. Nem tudom elképzelni, hogy az a BCG-oltás, amit ötnapos korban kap az ember egy baktérium ellen, az majd felnőttkorban megvédi egy teljesen új vírus ellen. Nem tudom, hogy ez biológiailag hogyan működhetne.
Így folytatja: „Az igaz, hogy az oltás maga erős immunválaszt vált ki, ezt mutatja az oltás helyén kialakuló hegesedés is, másoknál megduzzadnak a nyirokcsomók, belázasodnak. De ez csak a jelen lévő antigének (vagyis a kórokozó) elleni immunválaszt erősíti fel. Ha most felnőtteket kezdenek BCG-vel oltani ott, ahol ez nem kötelező, talán két-három hétig általánosan megnövekedhet az immunválasz intenzitása. De utána ez lecseng, és nem hiszem, hogy a hatás maradandó lenne.”
A kutatót ehelyett a gyerekek védettsége izgatja a leginkább. Az új koronavírus a legtöbb kórokozótól eltérő módon kevésbé képes megbetegíteni a gyerekeket, mint a felnőtteket. Hogy miért, az rejtély. Talán ez a legfontosabb rejtély az egész történetben. Ha ennek nyitjára rájönnék, azzal sokkal közelebb jutnánk az egész probléma megoldásához, hiszen a gyerek védettségének mechanizmusa esetleg minden emberre kiterjeszthetővé válhatna. Csakhogy ebben a kérdésben még csak a sötétben tapogatózunk.
A legtöbbször hallott spekulációk szerint a gyerekek az iskolában-óvodában gyakran kapnak - sokszor más koronavírusok által terjesztett - meghűléses fertőzést, és az ezek ellen kialakított antitestek valamilyen reakció révén hatékonyak a SARS-CoV-2 ellen is. Csakhogy rengeteg felnőtt is van, aki minden télen megfázik, például koronavírus-fertőzés következtében. Nem jelenthető ki, hogy a gyerekek annyival gyakrabban lennének kitéve a koronavírusoknak, mint a felnőttek, hogy az ilyen különbséget eredményezne a Covid-19-cel szemben.
Ráadásul a sima megfázásos fertőzések elleni antitestek 8-10 hónap alatt kiürülnek a szervezetből - ezért jöhet a következő betegség a következő szezonban. Nagy Eszter szerint valószínűtlen, hogy ennek a jelenségnek immunológiai okai lennének. Inkább az öregedéssel összefüggő szöveti változások állhatnak a hátterében, bár persze
erre ugyanúgy nincsenek bizonyítékok, ahogy az immunológiai magyarázatra sincs.
Elképzelhető, hogy a vírus másképp reagál a gyerekek és a felnőttek sejtközötti állományának eltérő cukor-összetételére. Az öregedéssel azok a cukrok kerülnek túlsúlyba a szövetekben, amelyek gyulladáskeltő ágensként is működhetnek. Talán a vírusnak a felnőttkori cukrokra van szüksége a fertőzéshez.
A Cebina cég munkatársai is kutatnak a Covid-19 ellen. Egyrészt egy olyan vakcinán dolgoznak, amely egyszerre több koronavírus-fehérjét is támad. Így elméletileg nagyobb az esély a hatásosságra, viszont sokkal hosszabb időt vesz igénybe a fejlesztés. Hogy pontosan a vírus mely alkotóelemeire lőnek, azt nyilván nem mondta el nekünk. Egy másik projektjükben már piacon lévő gyógyszereket próbálnak a koronavírus ellen bevetni.
Épp néhány órája kapta meg az első eredményeket, amelyeknek nagyon örül, mert úgy tűnik, a számítógépes algoritmus, ami kiválasztotta a kipróbálandó hatóanyagot, nagyon beletalált (persze nem árulja el, hogy mely gyógyszerről van szó). A kutatások során együttműködnek a Pécsi Tudományegyetem Jakab Ferenc vezette virológiai kutatócsoportjával.
A vakcinafejlesztésben nemcsak a Covid-19-re fókuszálunk, hiszen azt várjuk, hogy mostantól 5-7 évente újabb és újabb világjárványok fognak majd végigsöpörni a földön. A várakozások szerint ezek jelentős része koronavírus-eredetű lesz, így olyan oltóanyagon dolgozunk, amely többféle koronavírus ellen is hatékony lehet
– ígéri Nagy Eszter.
(Borítókép: Vérmintákkal ellátott fiolák egy centrifugában az INVITRO magán egészségügyi társaság központjában, ahol koronavírus ellenanyag tesztelés indult. Fotó: Sergei Fadeichev /TASS/ Getty Images)