Donald Trump amerikai elnök régóta hangoztatja, hogy szerinte a Twitter – amelynek éppen ő az egyik legfontosabb felhasználója – elnyomja a konzervatív véleményeket. Két nappal azután, hogy a cég története során először félrevezetőnek titulálta egy bejegyzését, Trump aláírt egy elnöki rendeletet, amellyel visszavágná a közösségi oldalak legfontosabb jogi védelmét, potenciális perek sokaságának kitéve őket, ezzel ellehetetlenítve a veszélyesnek vagy félrevezetőnek ítélt tartalmak moderálását. A rendelet azonban kritikák áradatát váltotta ki, és általános vélekedés szerint nem hogy a célját nem fogja elérni, de még csak nem is feltétlenül jogszerű. Trump és a közösségi média háborújának legújabb összecsapása.
Donald Trump csütörtökön aláírt egy elnöki rendeletet, amely korlátozná a közösségi oldalak szabad működésének egyik legfontosabb törvényi garanciáját; azt a jogszabályt, amely felmenti őket a felületeiken közzétett felhasználói tartalmak iránti felelősség alól. A "rendelet az online cenzúra megakadályozásáról" két nappal azután lépett hatályba, hogy a Twitter problémásnak ítélte Trump két bejegyzését, jól felbosszantva ezzel az elnököt.
A Twittert korábban sok kritika érte általában az álhírek elleni fellépésének erőtlensége miatt, és konkrétan azért is, amiért reakció nélkül hagyják, ha Trump tényszerűen valótlan bejegyzéseket tesz közzé a felületükön. Ebben hozott fordulatot az a keddi lépés, amelyben a cég fennállása során először tényellenőrzésnek vetette alá az elnök bejegyzéseit.
Trump két posztot tett közzé arról, hogy kizárt, hogy a Kaliforniában a koronavírus-járvány miatt fontolóra vett levélszavazás ne vezessen csaláshoz, ami egy manipulált választást eredményezne. A Twitter mindkét bejegyzést potenciálisan félrevezetőnek találta, ezért elhelyezett alattuk egy "Nézze meg a tényeket a levélszavazásról" feliratú linket, ahol külső szakértői és médiaforrásokra hivatkozva összegyűjtötte, hogy az elnök állításai megalapozatlanok, mert nincs bizonyíték arra, hogy a levélszavazás csaláshoz vezet, és a konkrét kaliforniai tervekről is valótlanságot állított.
A lépésre válaszul Trump – természetesen szintén Twitteren – és a kampánymenedzsere is azonnal azzal vádolta meg a Twittert, hogy elfogult ellenzéki médiaforrásokra hivatkozva elfojtja a szólásszabadságot, ezzel pedig beavatkozik az őszi választásokba, ami tűrhetetlen, és az elnök nem is fogja hagyni, hogy ez megtörténhessen.
És alig két nappal később meg is született az elnöki rendelet.
A rendelet több intézkedést is tartalmaz, például
A rendelet legfontosabb és legnagyobb visszhangot kiváltott pontja azonban az, amelyikben az elnök felkéri a Szövetségi Kommunikációs Bizottságot (FCC), hogy javasoljanak olyan szabályozást, amely "tisztázza" a Communications Decency Act nevű törvény 230. cikkelyének értelmezését.
A 230. cikkely arról szól, hogy az internet- és tartalomszolgáltatók jogilag nem felelnek a tartalmakért, amelyek a platformjukon megjelennek, viszont szabad kezet kapnak a moderálásukban. Azaz a Twitter vagy a Facebook dönthet úgy, hogy bizonyos bejegyzéseket a saját maga által megalkotott irányelveknek megfelelően moderál vagy töröl, de ettől még nem vonható jogi felelősségre azért, mert valaki az felületén mégis jogellenesnek bizonyuló tartalmat tesz közzé.
Az 1996-ban elfogadott 230. cikkely egy égető korabeli probléma megoldására született. Az internet hőskorában a webes fórumok nem voltak felelősek a felhasználóik által közzétett tartalmakért – egészen addig, amíg nem kezdték el moderálni azokat, mert onnantól kezdve már nem egyszerű terjesztői voltak a tartalmaknak, hanem kiadói is. Ebben a minőségükben pedig már komoly jogi felelősség hárult rájuk mindenért, ami a felületükön megjelent. Ez értelemszerűen arra ösztönözte a fórumok üzemeltetőit, hogy akár csak minimális beavatkozás nélkül helyet adjanak bárminek, amit az emberek közzé akartak tenni náluk, legyen az akármilyen sértő, obszcén, gyalázó, félrevezető, hazug vagy bármilyen más módon káros.
Ezt a kényszerű vadnyugatot számolta fel a 230. cikkely
azzal, hogy lehetővé tette a weboldalaknak, hogy a jogi immunitás megtartása mellett, a saját belátásuk szerint – a saját felhasználási feltételeik betartatásával – moderálhassák a náluk közzétett tartalmakat, anélkül, hogy emiatt jogi felelősségre vonástól kelljen tartaniuk.
Bár a cikkelyt sokan kritizálták már, amiért jogi kiskaput ad a techcégeknek, hogy kibújjanak a szigorúbb tartalommoderálás felelőssége alól, ez az immunitás egyúttal az online szólásszabadság fontos garanciája, mert ha a közösségi oldalak minden tartalomért perelhetők lennének, az öncenzúrához, és ezáltal az internetes véleménynyilvánítás elfojtásához vezetne. Ezért a támogatói szerint a cikkely nem a szabad cenzúrát teszi lehetővé a platformoknak, hanem éppen hogy a szabad véleménynyilvánítást a felhasználóiknak.
Ennek a cikkelynek a rendeleti "tisztázása" ezért nehezen félreérthető hadüzenet, de legalábbis fenyegetés Trumptól a közösségi oldalaknak, amelyek szerinte elfogultak a konzervatív véleményekkel szemben: ha nem hagynak fel ezzel az állítólagos elfogultsággal, költséges perekre számíthatnak.
A közösségi média óriásai, mint a Twitter, jelenleg példátlan, felelősségre vonás elleni védelmet élveznek, amely azon az elméleten alapul, hogy semleges platformok, pedig nem azok. Elegünk van ebből. Ez nem fair, és nagyon nem fair
– mondta Trump a rendelet aláírása előtt.
A rendeletet nemcsak demokrata, de republikánus politikusok, illetve iparági és jogvédő szervezetek is bírálták. (Az említésre méltó kivétel egyébként Mark Zuckerberg Facebook-vezér volt.) A főbb jogi kifogások között szerepel, hogy
A 230. cikkely egyik szerzője, Ron Wyden oregoni demokrata szenátor is reagált a történtekre, szerinte a rendelet nemes egyszerűséggel törvénytelen, és ha mégis sikerülne keresztülvinni a céljait, attól az online tartalmak csak nagyobb valószínűséggel lennének félrevezetőek és veszélyesek.
A Wired által idézett szakértők szerint az elnöki rendeletben a 230. cikkellyel kapcsolatos résznek jogi szempontból amúgy sem nagyon van értelme, mert bár az FCC alkothat szabályokat, a cikkely elég világosan fogalmaz, így nem hagy mozgásteret a különféle értelmezéseknek.
Bár a Twitter mostani bekeményítése miatt úgy tűnhet, a rendelet Trump hirtelen felindulásból elkövetett jogalkotása lehet, valójában az első tervezete már tavaly nyáron feltűnt. Előzménynek tekinthető az is, hogy az igazságügyi minisztérium februárban már rendezett egy workshopot arról, hogy a 230. cikkely "táplálja az innovációt vagy elősegíti a felelősségre vonhatatlanságot".
Az időzítés azonban valóban az elnök friss frusztrációjából fakadhat.
A Protocolnak egy névtelenséget kérő fehér házi forrás azt mondta, a Twitter lépése után Trump parancsba adta a csapatának, hogy szüljenek meg valamilyen válaszlépést, amire ők levették a polcról a tavaly óta ott porosodó tervezetet.
A Trump és a Twitter közti feszültség péntek reggel még tovább fokozódott, amikor a rendelet aláírásának másnapján a cég az elnök újabb bejegyzését jelölte meg problémásként. Trump a rendőri erőszak áldozatává esett fekete férfi, George Floyd esete után Minneapolisban kirobbant erőszakos tüntetésekről azt írta, a katonaság a kormányzó rendelkezésére áll, és ha fosztogatás elkezdődik, a lövöldözést is el fogják kezdeni.
A Twitter – az egy évvel ezelőtt hozott irányelvének megfelelően – a bejegyzés fölé az alábbi üzenetet biggyesztette: "Ez a tweet megsértette az erőszak dicsőítésének tiltására vonatkozó Twitter-szabályokat, azonban a Twitter úgy véli, hogy a tweet a közösség érdekében továbbra is elérhető maradhat." Az eredeti bejegyzést tehát fent hagyták, de azért elrejtették, a felfedéséhez még külön kattintani kell egyet. Később a Fehér Ház hivatalos Twitter-fiókja is megosztotta az elnök üzenetét, és az ő posztjuk is ugyanerre a sorsra jutott.
A Twitter az elmúlt hetekben általában is igyekszik erősíteni a félrevezető tartalmak elleni fellépését. A cég május 11-én vezetett be új irányelveket a koronavarus-járvánnyal kapcsolatos bejegyzések valóságtartalmának ellenőrzésére. A Trump-bejegyzések megjelölésével debütált a gyakorlatban ezeknek az irányelveknek a kiterjesztése a választásról szóló bejegyzések ellenőrzésére is.
A cég egyébként a kifejezetten veszélyesen félrevezetőnek tartott bejegyzéseket nemcsak felcímkézi, hanem rögtön törli is, ahogy tette ezt például márciusban a brazil és a venezuelai elnök posztjaival is, amelyekben bizonyítatlan hatású gyógyszerekről állították, hogy jók a koronavírus ellen.
Bár ez a cikk most elsősorban nem erről szól, érdemes egy mondat erejéig kitérni arra, hogy a Twitter vagy éppen a Facebook tényellenőrző mechanizmusai közel sem hibátlanok, a döntéseik alátámasztásához használt forrásokba szintén bele lehet kötni, és általánosságban sem egyszerű műfaj ez a tényellenőrzősdi, mert a politikusok állításait gyakran nem lehet egyértelműen elhelyezni egy igaz/hamis tengely egyik végpontján.
Trump cenzúravádja mindenesetre azért különös, mert a Twitter egyetlen bejegyzését sem távolította el, se jogtalanul, se jogosan. Ettől még persze valóban árthatna politikailag az elnöknek, ha önkényesen helyezné hamis kontextusba a mondatait, illetve indokolatlanul bélyegezné félrevezetőnek azokat.
A rendelet az eddigi legkézzelfoghatóbb lépés Trump közösségi média elleni hadjáratában. Az elnök, több más republikánus politikushoz hasonlóan, gyakran hangoztatta, hogy véleménye szerint a Twitter és a Facebook a baloldali nézetek terjedésének kedvez, míg a konzervatív nézeteket elnyomja. Erre az állítólagos részrehajlásra egyébként a mai napig semmiféle bizonyíték nincs. Az Axios tavaly nyári elemzése szerint például a 2020-as választásról szóló cikkek között gyakran jobboldali médiumok írásai generálták a legnagyobb aktivitást a két cég felületein.
Ettől függetlenül a vádakon felbuzdulva egyre többen indítanak pert a közösségimédia-cégek ellen, mert szerintük azok politikai alapon blokkolják őket – a bíróságok azonban rendre megállapítják, hogy a magánvállalatoknak jogukban áll azt blokkolni, akit csak akarnak. Érdekesség, hogy ugyanezek a bíróságok viszont alkotmányellenesnek találták, amikor Trump amerikai elnök létére blokkolt egyes vele kritikus felhasználókat a profiljáról.
Mindezzel együtt a 230. cikkely megítélése valójában közel sem egységes, mindkét politikai oldalon és a szakértők között is akadnak kritikusai, akik szerint a cégek kiskapuként használják ezt a jogi védelmet, hogy kibújjanak befolyásos pozíciójukkal járó társadalmi felelősség alól. Ezek a kritikák tehát jellemzően nem arról szólnak, hogy a techcégek politikai vagy bármilyen más alapon cenzúráznának, hanem éppen arról, hogy a cikkely mögé bújva nem lépnek fel elég hatékonyan az ártalmas tartalmak terjedése ellen.
Közben láthatóan maguk a cégek sem tudják, mit is kellene kezdeniük ezzel a rájuk szakadt felelősséggel. A Facebook példáján jól látszik, hogyan próbálnak jogi kötéltáncot járni, hogy se a cenzúra vádjába ne essenek bele az egyik oldalon, se a felelőtlen álhírgyáréba a másikon, miközben annak is igyekeznek szigorúbb önszabályozással elébe menni, hogy a törvényhozók kényszerítsenek rájuk még szigorúbb szabályokat.
A rendeletnek kevésbé jogi, mint inkább politikai célja lehet. Egyrészt ha törvényi erővel nem is valószínű, hogy Trump nyomást tud gyakorolni a közösségi oldalakra, arra már a Facebook kapcsán többször láthattunk konkrét példát, hogy már a cenzúra és a konzervatívokat sújtó elfogultság puszta vádja is hatásos befolyásoló tényező lehet abban, hogyan alakítják a gyakorlatukat a cégek. Az FTC beizzításának is lehet ilyen hatása, hiszen ez a testület a bírságaival és trösztellenes vizsgálataival már egyébként is okozott kellemetlen napokat a techcégeknek az utóbbi időben.
Emellett annak a szimbolikus gesztusnak is lehet politikai haszna, hogy Trump rendeletbe foglalta, így a jog erejével legitimálta, amit eddig csak Twitteren és beszédekben hangoztatott, hogy a liberális techcégek ellenszelében kell újra nagyszerűvé tennie Amerikát.
A rendelet kritikái között egyébként az is felmerült, hogy az leginkább gumicsont, amelyet azért dobott be a kormány, hogy elterelje a figyelmet a koronavírus-járvány sikersztorinak éppen nem nevezhető amerikai kezeléséről.
Az elnöki rendelet azonban még tisztán politikai síkon is visszaüthet Trumpnak, mert miközben azt kommunikálja, hogy "nem fogja engedni" a Twitternek, hogy megfojtsa a szólásszabadságot, a rendeletből is kiderül, hogy ez valójában nem rajta múlik. A 230. cikkely által nyújtott immunitást csak a kongresszus vonhatná meg, amire még a republikánus többségű szenátus sem mutat különösebb érdeklődést. Ha lesz is a megnevezett kormányzati ügynökségek szintjén bármilyen konkrét következménye a rendeletnek, az jó eséllyel bőven a választások utánig fog nyúlni, és az elnök végső soron inkább tehetetlennek tűnhet fel a cenzúrával vádolt techcégekkel szemben, mintsem a problémát megoldó honatyaként.
Mindebből végső soron még maguk az épp megtámadott techcégek jöhetnek ki a legjobban, mert ahelyett, hogy a velük szemben felmerülő – mindkét politikai oldal által osztott –jogos aggodalmak és az ezekre választ kereső – szabályozási kísérletek lennének terítéken, ezek helyét a közbeszédben egy parttalannak ígérkező jogi hadakozás veszi át, amely a közvéleményt is a techóriások oldalára állíthatja egy nem kifejezetten népszerű elnökkel szemben.
(Borítókép: Donald Trump elnök és William Barr főállamügyész a Fehér Házban a közösségi oldalak korlátozásáról szóló elnöki rendelet aláírásakor 2020. május 28-án. Fotó: Pool / Getty Images Hungary)