Hangos felháborodást és társadalmi vitát kiváltó témákból nincs hiány manapság a techszektorban; az álhírek terjedésétől a politikai cenzúra vádján át a hirdetések célzására felhasznált adatainkig rengeteg kritika éri a cégeket a szélrózsa és a politikai spektrum minden irányából.
Napjaink legvitatottabb technológiája azonban mégis az arcfelismerés, amely az élet egyre több területét könnyíti meg, mégis egyre több szakértő és törvényhozó kardoskodik a korlátozása vagy egyenesen a betiltása mellett, ami több helyen már meg is történt. A kritikákat a George Floyd-gyilkosság után kirobbant, rendőri túlkapások, faji előítéletek és társadalmi egyenlőtlenségek elleni amerikai tüntetések is felerősítették, ami után több nagy cég is bejelentette, hogy felhagy az arcfelismerő technológiák fejlesztésével, illetve hogy nem értékesíti azokat rendőrségeknek.
Korábbi cikkünkben már bemutattuk egy kis amerikai arcfelismerő startup, a Clearview AI körüli felzúdulást: a cég megkérdőjelezhető módszerekkel, közösségi médiás fotók önkényes begyűjtésével egy minden eddiginél kiterjedtebb adatbázisra épülő arcfelismerő programot fejlesztett, amelyet Amerika-szerte több tucat rendőrség használ. Ráadásul meg is hekkelték, ami igazolni látszott a céggel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat.
Ezúttal általánosabban az arcfelismerés körüli vita lényegét és mai állását mutatjuk be:
Az arcfelismerő technológiák lényege, hogy mesterséges intelligencia segítségével megvizsgálják a képeken és videókon látható emberi arcokat, és megpróbálják összepárosítani őket egy előre összeállított adatbázis arcképeivel. Az algoritmus az arcvonások elemzésével az adatbázisban szereplő minden arcot matematikailag értelmezhető adatokká alakít, és a hasonló értékek alapján csoportokba rendezi őket. Amikor a rendszer egy azonosítandó arcot lát, azt is átalakítja, és összeveti a már tárolt értékekkel, majd kidobja a leginkább hasonló találatokat.
Már ma is az élet sok területén használunk napi szinten arcfelismerést, például a mobiltelefonok, laptopok vagy bizonyos appok feloldásához, de biztonsági beléptetőrendszerekben is gyakori elem, és az egészségügyi diagnosztikában is ígéretes kísérletek folynak vele, például ritka betegségek felismerésében. És persze a segítségével ismeri fel a Facebook vagy a Google az ismerőseinket a fényképeinken, illetve minket az ismerőseink képein (már ha nem kapcsoljuk ki ezt a funkciót a beállítások között).
Az egyik oldalról az arcfelismerés kényelmi szolgáltatás, automatizálhat bizonyos feladatokat, illetve a jobb közbiztonsághoz is hozzájárulhat. A másik oldalról viszont adatvédelmi, személyiségi jogi és esélyegyenlőségi aggályokat is felvet, és hatékony eszköz lehet a tömeges megfigyelésre törekvő államok kezében. Bár a repterektől az iskolákig egyre több területen jelenik meg az arcfelismerés, a legnagyobb vitát a rendőrségi használata váltja ki. Ebben utazik az előző cikkünkben szereplő Clearview is, amely ellen azóta is Amerika-szerte zajlanak a bírósági perek.
Közben a Clearview a koronavírus-járvány elleni harcra is bejelentkezett, a cég vezetője jelezte, hogy segítenének a fertőzöttek kontaktkutatásában. Azt mondja, biztonsági kamerák felvételein azonosítani tudnák azokat az éttermekben, boltokban és más nyilvános helyen felbukkant embereket, akik később fertőzöttnek bizonyultak, illetve azokat is, akik rajtuk kívül a videókon szerepelnek. Így mindenki értesíthető lenne, akit az igazolt fertőzöttek potenciálisan megfertőztek – ez adatvédelmi szempontból szintén aggályos lehet, mert a kontaktkuktató appok általában önkéntes alapon működnek, de azt értelemszerűen macerás lenne előre megkérdezni az emberektől, hogy beleegyeznek-e abba, hogy azonosítsák őket egy biztonsági kamera felvételén.
Más arcfelismerést fejlesztő cégek is igyekeztek reagálni a járványra, Magyarországon például az Asura fejlesztett arcfelismerésre épülő karantén-ellenőrző appot a kormánynak, de ennek a használata is önkéntes.
Kínát nemcsak azért érintette érzékenyen a járvány, mert náluk jelent meg először az új koronavírus, hanem azért is, mert a kínai állami digitális megfigyelő gépezet nagyban támaszkodik az arcfelismerésre. Az azonosítást maszkhasználattal kikerülő hongkongi tüntetőknek tavaly még megtiltották volna az arc eltakarását, de a járvány veszélyei miatt ez a lehetőség kiesett, és a hirtelen megugrott maszkhasználat komoly fejtörést okozott a mindennapokban is széles körben arcfelismerést használó országban.
De már a megoldás is készül, mindkét irányból. A problémát egyrészt arcfelismerést támogató maszkok fejlesztésével, másrészt a maszkos arcok felismerésére is képes algoritmusok kidolgozásával kerülnék meg (nem csak Kínában.) Ehhez egyébként a tudta nélkül akár az ön maszkos szelfijét is felhasználhatják az Instagramról.
A hatósági arcfelismerést azonban mégsem a koronavírus kezdte ki igazán, hanem a rendőri intézkedés közben megölt George Floyd esete után kitört tüntetések, amelyek gyorsan a konkrét ügyön túlmutató, a feketéket sújtó társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek elleni általános tiltakozássá duzzadtak.
A tüntetések hatására minden korábbinál nagyobb teret kapott a rendvédelmi szervek megreformálásának igénye. A képviselőház demokrata képviselői be is mutatták a maguk reformtervezetét, amelynek a rendőri brutalitás visszafogása, a túlkapások utáni hathatósabb felelősségre vonás, a rendőrség demilitarizálása, illetve a kötelező testkamera-használat mellett része az etnikai profilozás (a bűnelkövetési valószínűség etnikai alapú általánosítása) felszámolása is.
Ez utóbbi részeként újraszabályoznák a kritikusai szerint a faji előítéleteket továbbörökítő arcfelismerő technológiák rendőrségi használatát is. Bár a javaslatcsomag [pdf] jó eséllyel el fog akadni a republikánus többségű szenátusban, mégis jelentős, mert jelzésértékű fellépési kísérlet az intézményesített faji egyenlőtlenségek ellen. És azért is, mert ez az eddigi leghatározottabb szövetségi szintű kísérlet az arcfelismerő technológiák szabályozására az Egyesült Államokban – még akkor is, ha nem kifejezetten radikális.
A javaslat az elszámoltathatóság jegyében kötelezővé tenné a testkamera használatát a rendőröknél, de korlátozná a felhasználás körét, és főszabályként megtiltaná az arcfelismerő technológia kamerákba építését. Hagy viszont bizonyos kiskapukat, amikor mégis használható az arcfelismerés a kamerákban, a technológia egyéb, nem a kamerákba integrált felhasználását pedig egyáltalán nem érinti.
Közel sem ez az első kísérlet az arcfelismerés szövetségi szabályozására, de a mostani jogalkotói próbálkozásoknak váratlan lendületet ad, hogy a tüntetések farvizén több nagy cég is bejelentette, hogy beszünteti vagy felfüggeszti az arcfelismerő rendszere értékesítését.
Az IBM kezdte a sort: a cég kiszáll az arcfelismerő technológiák fejlesztéséből, és rendőrségi reformot sürget, mert ellenzi az arcfelismerés használatát tömeges megfigyelésre vagy etnikai alapú profilalkotásra. Az IBM új vezérigazgatója, Arvind Krishna szerint “most van itt a nemzeti párbeszéd ideje arról, hogy az arcfelismerő technológiát kell-e, és ha igen, hogyan kell alkalmazni a hazai rendfenntartásban”.
Az IBM-nek egyébként nem jelentett nagy áldozatot a lépés, hiszen az arcfelismerő technológiák a cég bevételének elhanyagolható részét adták. A Reutersnek egy cégen belüli forrás azt mondta, a kivonulásról szóló döntés már hónapokkal ezelőtt megszületett, ami arra utal, hogy a bejelentés időzítésével inkább csak kihasználták a kínálkozó lehetőséget.
Két nappal később a rendőrségi arcfelismerő technológiák egyik legnagyobb beszállítója, egyben a Rekognition nevű megoldásáért a legtöbb kritikát kapó Amazon is bejelentette, hogy egy évre felfüggeszti a technológia árusítását. A moratórium alól kivételt képeznek azok a szervezetek, amelyek az emberkereskedelem ellen és eltűnt gyerekek megtalálásáért dolgoznak.
Eddig is szorgalmaztuk, hogy a kormány erősebb szabályozást vezessen be az arcfelismerő technológia etikus használatára, és az elmúlt napokban úgy tűnik, a kongresszus készen áll, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak. Reméljük, hogy ez az egyéves moratórium elég időt ad a kongresszusnak, hogy implementálják a megfelelő szabályokat, és készen állunk, hogy kérés esetén segítsünk ebben
– olvasható a cég közleményében.
Ennek valamelyest ellentmond az, hogy eddig milyen reakciókat adtak a Rekognitiont ért támadásokra. A rendszer olyan sok kritikát kapott, hogy tavaly tavasszal 26 neves mesterségesintelligencia-kutató közösen szólította fel az Amazont, hogy ne értékesítsék tovább rendőrségeknek a rendszert, amíg nem születik szabályozás a biztonságos használatára. A nyílt levelet egyetemi kutatók, a Google, a Microsoft és a Facebook egyes dolgozói, illetve az Amazon egy korábbi vezető kutatója is aláírták. Az Amazon akkor még határozottan ellenállt ennek a nyomásnak.
A cég mostani döntése némileg emlékeztet arra, ahogy a nagy techcégek, mivel egyre inkább elkerülhetetlennek látják a tevékenységüket húsba vágóan érintő adatvédelmi szabályozást, önszabályozással mennének elébe a dolognak, hogy legalább legyen beleszólásuk a narratíva alakulásába. Magyarul, hogy elmondhassák, hogy ők maguk is támogatják a nagyobb szigort, illetve lobbizással számukra kedvező, enyhe szabályozás megszületését segítsék elő. Az Amazon például tavaly ősszel konkrétan saját tervezetben írta le, mit tartana az általa is kínált arcfelismerés helyes szabályozásának. Mindezzel együtt ez az eddigi leghatározottabb lépés az arcfelismerés szabályozása felé, mert a legjelentősebb szereplő visszakozása azt jelzi, hogy
elmozdulni látszik a technológia társadalmi megítélése.
Alig pár órával az Amazon után a Microsoft is hasonló bejelentést tett: ők addig nem fogják ellátni a rendőrségeket arcfelismerő technológiával, amíg nem születik szövetségi szabályozás annak használatáról. Bár a Microsoft rendőrségeknek eddig még nem is adta el a maga megoldását, szintén fontos szereplőnek számítanak az arcfelismerő technológiák piacán. A cég főtanácsosa egyébként már decemberben is az arcfelismerő technológiák sürgős szabályozására szólított fel.
A most hátrébb lépő cégeket egyébként jócskán megelőzte az egyik legnagyobb amerikai testkameragyártó cég: a legtöbb nagy rendőrségnek is beszállító Axon már tavaly júniusban bejelentette, hogy önként letiltja az arcfelismerő technológiák használatát az eszközein, mert “az arcfelismerés jelenleg nem elég megbízható ahhoz, hogy etikailag igazolható legyen a használata”.
De mindez csak a felszín.
Miközben mindenki a Clearview-val, illetve a nagy techcégekkel foglalkozik, az arcfelismerő technológiák piacán egy sor további fontos szereplő tevékenykedik viszonylagos szélárnyékban. A japán gyökerű NEC elektronikai óriás például az egyik legnagyobb játékos ezen a területen. A cég világszerte több mint ezer biometrikus azonosításra – arcfelismerésre, ujjlenyomat-olvasásra, íriszszkennelésre, hangfelismerésre – épülő közbiztonsági projektben van benne, rendőrségektől reptereken, éttermeken és üzleteken át bankautomatákig és városi kamerarendszerekig mindenhol ott vannak. A londoni térfigyelő kamerákhoz is ők szállítják az arcfelismerő technológiát, és a tokiói olimpiára is ők szállították volna, ha nem halasztották volna el a koronavírus-járvány miatt. A NEC milliókat költ az arcfelismeréssel kapcsolatos lobbitevékenységre is, hogy hatással lehessen a technológiára vonatkozó amerikai szabályozás kialakítására.
A technológiával szembeni egyik fő kritika, hogy nem elég pontos, és különösen a nők és a kisebbségek esetében magas a hibaszázaléka, így könnyen diszkriminációhoz vezet. Erre jutott a technológiai sztenderdekre ajánlásokat megfogalmazó amerikai kormányzati ügynökség, a NIST nagy decemberi felmérése is, amely szerint a jelenleg használt arcfelismerő technológiák a feketéket és az ázsiaiakat is lényegesen pontatlanabbul ismerték fel, ezen belül a nőket még nagyobb hibaszázalékkal. (Miközben a NIST tesztjét szokta az a vád érni, hogy túl steril, így még fölé is mér annak, amit való világbeli körülmények között tudnak ezek az algoritmusok.)
A pontatlanság problémáját jól illusztrálta az ACLU nevű amerikai jogvédő szervezet 2018-as tesztje, amelyben kongresszusi képviselők fotóira engedték rá a Rekognitiont, az összehasonlításhoz 25 ezer nyilvános rendőrségi fotót használva. Az Amazon rendszere 28 politikusnál talált hamis egyezést. Statisztikailag nem releváns, de érzékletes példa az is, amikor néhány éve a Google Fotók algoritmusa gorillának nézett néhány fekete felhasználót. Az ilyen mellélövéseknek lehet olyan okuk, hogy az algoritmusok betanítására használt adatokból a beléjük kódolt torzítások is átöröklődnek, mint a prediktív bűnmegelőzés vagy épp a Google Fordító esetében; de egyszerű technológiai korlátozások is közrejátszhatnak, például hogy a sötétebb tónusú arcok vonásait nehezebb gépileg azonosítani.
A másik fő kifogás a magánszféra megsértése, és ebben a kritikusok általában a Kínában már javában épülő digitális megfigyelő állam intő példájára mutogatnak. De a jogvédők szerint nyugaton is ugyanolyan aggályos az ilyen kiterjedt megfigyelés: az arcfelismerős kamerákkal a kormányok feltűnésmentesen, az illetők tudta nélkül azonosíthatnak például békés tüntetőket vagy ellenzéki megmozdulások résztvevőit. Egyéni szinten, zaklatók eszközeként is újfajta visszaéléseknek adhat teret a technológia.
A harmadik problémát az adatvédelmi aggályok jelentik, és erre is jó példa Kína, amely tavaly februárban több millió ujgur kisebbséghez tartozó megfigyelt személy adatait felejtette őrizetlenül a neten. Ehhez hasonló botrány tavaly júniusban az Egyesült Államokban is történt, amikor 100 ezer emberről az amerikai reptereken és határátkelőkön készült hatósági felvételek kerültek hekkerekhez.
Gyakran felmerülő kritika az is, hogy más hasonló technológiákkal, például az ujjlenyomattal vagy a DNS-sel szemben az arcunk biometrikus adatait sokkal könnyebb begyűjteni, mert nincs szükség hozzá fizikai kontaktusra, és nehezebb elrejteni – legalábbis járvány- és maszkmentes békeidőben –, így nagyobb eséllyel kivitelezhető tudtunk és beleegyezésünk nélkül. Az amerikai hadsereg például épp most dolgozik egy olyan arcfelismerő rendszeren, amely egy kilométerről is képes azonosítani az embereket.
A technológia mellett annak felhasználása is lehet problémás. Az amerikai rendőröket például semmi nem köti, hogy milyen képeket használnak fel az arcfelismeréshez. Egy 2017-es esetben New York-i rendőrök egy tolvajt akartak azonosítani, de csak rossz minőségű biztonsági kamerás felvételük volt róla, ami alapján az arcfelismerő rendszerük nem talált egyezést. Egyikük szerint azonban az illető hasonlított Woody Harrelsonra, ezért rákerestek a színészre, és egy netről letöltött fotóján futtatták le a szoftvert, majd az erre kidobott lehetséges egyezések közül választották ki azt, amelyik szerintük leginkább hasonlított a tolvajra. Gyakori a fantomrajzok használata is, ami szintén nem tűnik betonbiztos megoldásnak.
További probléma, hogy bár az arcfelismerő rendszerek találatai elvileg nem számítanak elégséges bizonyítéknak arra, hogy valóban az adott személyről van szó, a gyakorlatban nincs világos követelményrendszer arra, hogy milyen további bizonyítékok szükségesek az azonosítás megerősítéséhez. Így gyakran mégis kizárólag erre alapozva vesznek őrizetbe gyanúsítottakat a rendőrök. Az FBI biometrikus azonosítási főnöke egy 2018-as konferencián azt mondta, két-három éven belül teljesen el lehet hagyni ezt a megkötést, és az arcfelismeréssel kapott találatok elegendő alapot fognak jelenteni az azonosításhoz.
Az Egyesült Államokban jelenleg semmilyen szövetségi törvény nem szabályozza az arcfelismerést, de a mostani tüntetések hatására benyújtott tervezet előtt is voltak már erre irányuló próbálkozások. Például egy tavaly márciusban benyújtott kétpárti javaslat, amely előírná az arcfelismerést használó cégeknek, hogy csak kifejezett felhasználói engedéllyel gyűjthetnének adatokat arcokról, és korlátozná azt is, ezeket az adatokat hogyan oszthatják meg más cégekkel. Egy novemberi, szintén kétpárti javaslat pedig a szövetségi hatóságok arcfelismerési gyakorlatát kötné engedélyhez. Mindebből azonban máig semmi sem lett.
A szövetségi fellépés hiányát helyi szinten próbálják pótolni.
Az elmúlt egy évben több amerikai nagyváros is saját jogon tiltotta be vagy függesztette fel az arcfelismerő technológiák használatát közterületeken. Ez történt Kaliforniában San Franciscóban, Oaklandben, Berkeleyben és Alamedában, illetve a massachusettsi Somerville-ben, Brookline-ban, Northamptonban és Cambridge-ben is. ( Ezen a térképen az Egyesült Államokban széles körben használt arcfelismerő rendszerek mellett a tiltások is követhetők.) A legszigorúbb fellépést Portland városa tervezi, az ottani javaslat nemcsak a kormányzati felhasználást tiltaná, de a privát szféráét is.
Októberben Kalifornia állami szinten három évre megtiltotta az arcfelismerés használatát a rendőrségi testkamerákban, néhány napja pedig leszavazott egy tervezetet, amely az arcfelismerés szabályozását ígérte, de – jogvédők szerint legalábbis – az érdekeltek szája íze szerint alakította volna a szabályokat. (A tervezetet a Microsoft is támogatta.) Michigan és Massachusetts államban is felmerült hasonló moratórium bevezetése. 2020-ban már tíz amerikai államban került terítékre az arcfelismerést valamilyen módon korlátozó tervezet.
A Georgetown Egyetem jogi karának rendőrségi arcfelismeréssel foglalkozó projektje 2016-ban országos felmérést készített az amerikai viszonyokról, és a technológia pozitív hatásainak elismerése mellett 30 konkrét javaslatot fogalmazott meg arra, hogyan lehetne törvényi, hatósági és céges szinten is megfelelő szabályozási kereteket kialakítani az arcfelismerés biztonságos használatához. Amikor azonban három évvel később, azaz tavaly egy újabb projektben vizsgálták az amerikai arcfelismerés alapú megfigyelés helyzetét, már jóval borúlátóbb konklúziót fogalmaztak meg:
“Azóta drámai mértékben derült fény visszaélésekre és torzításokra. [...] Ennek eredményeként most úgy hisszük, hogy az állami, a helyi és a szövetségi kormányzatnak moratóriumot kellene bevezetnie az arcfelismerés rendőrségi használatára. Úgy gondoljuk továbbá, hogy azok a joghatóságok, amelyek a technológia teljes tiltása mellett döntöttek, ezt teljes mértékben indokoltan tették. Miután a tiltások és a moratóriumok életbe léptek, a közösségek megállhatnak, hogy végiggondolják, megengedhető legyen-e az arcmegfigyelés az utcáikon és városrészeikben.”
A jelentésben bemutatott detroiti és chicagói példákban a rendőrség az egész városra kiterjedő arcfelismerős kamerarendszert épített ki, amellyel valós időben követhető az állampolgárok mozgása és tevékenysége a városban. Hasonló rendszereket több másik amerikai nagyvárosban is tesztelnek, de London is januárban jelentett be egy ilyen projektet.
Eddig az iparág önszabályozására hagyatkoztunk, de olyan sok pénzről van szó, hogy ezek a gátak most áttörnek. Nem tudok elképzelni olyan jövőt, amelyben úgy használnánk ki az arcfelismerő technológia előnyeit, hogy elkerüljük a vele járó visszaéléseket. Az egyetlen mód a megállítására, ha betiltjuk
– mondta Woodrow Hartzog, a bostoni Northeastern Egyetem jogi és számítógép-tudományi professzora a New York Timesnak.
A tiltás vagy a túl szigorú szabályozás ellenzői viszont egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy milyen hasznos eszköznek bizonyult az arcfelismerés a bűnüldözésben és a közbiztonság fenntartásában; másrészt azzal érvelnek, hogy ha a jog gúzsba köti az innovációt, akkor nem is lesz lehetőség a technológia tökéletesítéséhez, így éppen az arcfelismerés ellen felhozott fő technológiai korlátokat, a pontatlanságot és a torzítást lesz nehezebb kiküszöbölni.
Daniel Castro, a technológiai-innovációs terület egyik legnevesebb amerikai think-tankje, az Information Technology and Innovation Foundation alelnöke szerint az arcfelismerés felelős kormányzati felhasználását tiltás nélkül is biztosítani lehetne. Elő lehetne írni például, hogy csak olyan megoldást lehessen használni, amely megugrik egy előre meghatározott hatékonysági küszöböt; az arcfelismerés felhasználásának szorosabb felügyeletével is növelhető lenne az elszámoltathatóság; és célzott kormányzati támogatást is lehetne nyújtani, hogy jobb minőségű adatok álljanak rendelkezésre, illetve pontosabb rendszereket lehessen fejleszteni és jobb gyakorlatokat kialakítani.
Január közepén az Európai Unió is fontolóra vette az arcfelismerő technológiák átmeneti, 3-5 évre szóló betiltását az olyan nyilvános tereken, mint a vasútállomások, sportlétesítmények és bevásárlóközpontok. A javaslat a GDPR szellemiségében fagyasztotta volna be az arcfelismerő rendszerek telepítését, hogy legyen idő azonosítani a mesterséges intelligencián alapuló automatikus személyazonosítás kockázatait, és kidolgozni a szükséges finomhangolásokat. A moratóriumról a techcégek véleménye is megoszlott, Sundar Pichai Google-vezér jó ötletnek tartotta, Brad Smith Microsoft-elnök szerint viszont olyan, mintha szike helyett húsvágó bárddal akarnák megoldani a problémát.
Január végén aztán kiderült, hogy az EU gyorsan el is vetette a tiltás ötletét. Frederike Kaltheuner, a Firefox böngészőt is fejlesztő cég mögötti Mozilla Alapítvány techpolitikai szakértője szerint azonban ha az olyan meghatározó cégek, mint az IBM, ilyen nyíltan deklarálják, hogy problémásnak tartják az arcfelismerést, az
akár az uniós moratórium tervét is visszarepítheti a napirendre.
Az Unió mindenesetre aktívan foglalkozik a kérdéssel. Wojciech Wiewiórowski, a decemberben kinevezett uniós adatvédelmi biztos októberben, még helyettes biztosként meglehetősen szkeptikusan írt az arcfelismerő technológiák szükségességéről, és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tavaly novemberi jelentése [pdf] is a technológia és az alapvető jogok ütközésére hívta fel a figyelmet. (A GDPR szerint a biometrikus adatok, így az arckép is, ha egyedi azonosításra használják, különleges személyes adatnak minősül, ezért fokozott védelmet érdemel.)
Bruce Schneier neves biztonsági szakértő, a Harvard Kennedy School kutatója ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az arcfelismerés betiltása nem jó irány a modern tömeges megfigyelés elleni fellépésben, mert nem a lényegre koncentrál, hanem kipécéz egyetlen azonosítási módszert. Manapság a hirdetések minél pontosabb személyre szabására törekvő cégektől az állampolgáraikat kontroll alatt tartani igyekvő totalitárius államokig minden megfigyelést végző szereplőnek egész sor módszer áll rendelkezésére az azonosításunkra, a telefonunk egyedi azonosítójától a bankkártyánk számán, a helyadatainkon és a böngészési előzményeinken át olyan további biometrikus adatokig, mint az ujjlenyomatunk, a retinánk, a szívverésünk vagy akár a testtartásunk. Ki lehet venni ebből az egyenletből az arcfelismerést, de ez a végeredményen érdemben nem változtat. Schneier szerint a tömeges azonosításunkra, a rólunk begyűjtött különféle adatok összekapcsolására, illetve az ezen alapuló megkülönböztetésünkre épülő megfigyelési gépezetet egyben kellene kezelni, és rendszerszintű szabályokat hozni, nem egy-egy elemen rugózni.
(Borítókép: Arcfelismerő szoftver egy 2018-as konferencián Pekingben. Fotó: Damir Sagolj / Reuters)