Az orosz vezetés a covid-19 világjárványt is aktívan használja, hogy bizonytalanságot gerjesszen nyugaton, Putyinnak a pandémia az orosz kritikus hangok elnémításában is kapóra jött. A cél érdekében a legképtelenebb összeesküvés-elméletek mögé is szívesen beáll a politika, csakhogy ez a hozzáállás a tényleges tudományos haladást kezdi ellehetetleníteni az országban.
Ha kijelentek valamit, nem kötelességem azt bizonyítékokkal alátámasztani. Ha mások ennek ellenkezőjét állítják, hogy megcáfoljanak, akkor nekik kell ezt bizonyítaniuk. Nem így szokás?
- jelentette ki a külföldön is ismert Oscar-díjas orosz rendező Nyikita Mihalkov, miután többen felemelték a szavukat a Démonűző című műsora ellen, amit a Kreml propagandatévéjeként működő Russia24 csatorna ad. Mihalkov nemzetközi reputációja sokat romlott, miután évekkel ezelőtt beállt Putyin mögé, és egyre inkább nacionalista és nyugatellenes húrokat penget.
A kifogásolt műsorban az unalomig ismert összeesküvés-elméleteket terjesztette arról, hogy az egész koronavírus-járvány nem több hisztériánál, de ha tényleg van veszély, azt Bill Gates okozta, aki így akarja digitális rabszolgaságba taszítani az emberiséget.
Mihalkov műsora még a hivatalos Oroszországnak is kényelmetlenné vált. A csatorna levette a kifogásolt adást az archívumból, és felfüggesztették Mihalkov műsorát. Az orosz főügyészség kijelentette, hogy a Gates érintettsége álhír, és utasította az internet felett cenzúrát gyakorló hatóságot, hogy blokkolja az adás terjesztését a közösségi médiában. Mihalkov megsértődött, és ironikus fordulatként a Démonűző következő adását az amerikai Youtube-ra tette fel.
Különösen pikáns, hogy Mihalkov kijelentéseit éppen az internetes álhírek terjesztése ellen hozott törvény segítségével cenzúrázták, hiszen ezek az üzenetek tökéletesen egybecsengenek a hatalom egyéb szócsöveinek irányvonalával. Az álhírterjesztési törvényt sokkal gyakrabban vetik be azok ellen, akik a kormányzati álhírek ellen próbálják a tényleges történésekről tájékoztatni az orosz közvéleményt.
Így járt cserepoveci Grigorij Vinter is, akinek már korábban is meggyűlt a baja a helyi hatóságokkal. Ítélték már közmunkára, amiért a helyi erdőben illegálisan kivágott fákról tudósított, áprilisban pedig egy egész biztonsági különítmény jelent meg az ajtajában, most az akár ötéves börtönbüntetéssel is fenyegető büntetőperére vár. A bűne az volt, hogy megírta a közösségi médiában, hogy a helyi börtönből mindenféle óvintézkedés nélkül szállítanak koronavírus-gyanús rabokat máshová. A hatóság szerint nincs koronavírus-fertőzött a börtönben, és nem is volt. Miután - más országokhoz képest hetekkel később - lezárási intézkedéseket vezettek be Oroszországban, még szigorúbban igyekeznek letörni a független híradásokat, amelyek szinte egyöntetűen arról szólnak, hogy az orosz járvány sokkal súlyosabb, mint a hivatalos adatok mutatják.
Egyelőre a hatalom általában megelégszik azzal, ha az azonosított “álhírerjesztők” nyilvános megszégyenítés keretében vallják be bűneiket, esetleg pénzbüntetést szab ki rájuk. Ahhoz, hogy valakit Vinterhez hasonlóan börtönnel fenyegessenek, a helyi hatalmasok ellenérzése is kell. Okszána Garipovának, egy nyizsnyekamszki fodrásznak a 30 ezer rubeles (137 ezer forintos) pénzbüntetés mellett egy talkshow-ban kellett nyilvánosan bocsánatot kérnie azért a WhatsApp-üzenetért, amelyben a városban bevezetendő karanténről írt.
Az orosz belföldi álhírellenes harc azért visszás, mert a nyugati titkosszolgálatok szerint az Európában és Amerikában terjedő valódi álhírekért Kína mellett a Kreml a felelős.
Őszintén hiszem, hogy a geopolitikai értelemben erős Európai Unió csak akkor jöhet létre, ha határozottak vagyunk, és nevükön nevezzük a problémákat, amelyekkel szembesülünk. Ha pedig bizonyítékokkal rendelkezünk, nem szabad szégyellősnek lennünk, hogy megnevezzük, és felelősségre vonjuk [a bűnösöket]
- mondta el egy sajtótájékoztatón Vera Jurová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke. Ez az első alkalom, hogy az EU vezetése nyilvánosan is megnevezte Oroszországot és Kínát a nyugatot elárasztó dezinformáció megrendelői és forrásaiként. Az ügyet bonyolítja, hogy az összeesküvés-elméletek egy része (legalábbis kezdetben) a kínai kormány ellen irányult, de a hangsúly mára áttevődött a szokásos bűnösökre.
Azt Josep Borrell, az EU külügyi biztosa is elismerte, hogy nem feltétlenül tud az Unió ezekkel az álhírekkel mit kezdeni. Az orosz kormány természetesen mindig is tagadta, hogy bármi közük lenne azokhoz a netes aktivistacsoportokhoz, amelyek Facebook- és Twitter-fiókok ezrein keresztül igyekeznek destabilizálni nyugati államokat, így gyakorlatilag nincs ki ellen fellépni. Ettől függetlenül az gyakorlatilag ténynek tekinthető, hogy
a nyugatot sújtó tudományos álhírdömping jelentős részét Putyin elnök rendelte el.
Az oroszok által exportált áltudományos nézetek nagyrészt az egészséget érintik, és ez nem is meglepő, hiszen ezzel lehet a legnagyobb hatást elérni az életükért aggódó célszemélyek tudatában. A New York Times nyomozása szerint, noha az amerikai hatóságok főként a választásokba történő orosz beavatkozásra figyelnek, valójában már több mint egy évtizede folyik a nyugati tudományba vetett hit szisztematikus aláásása is.
Az orosz irányítású netes aktivisták régóta folyamatosan igyekeznek elplántálni a közvéleményben azt, hogy gyakorlatilag minden járványos betegséget - az influenzától az ebolán keresztül a covid-19-ig - az amerikai tudósok hozták létre, biológiai hadviselési céllal. Egyúttal támogatják a oltásellenes mozgalmat, és kétségeket ébresztenek a közegészségügy teljes rendszere ellen.
Eközben Putyin az orosz oltásokról és az orosz közegészségügyről dicshimnuszokat zeng otthon, a propaganda pedig az amerikai hatóságokat és döntéshozókat inkompetensnek állítja be, akik ezzel is súlyosbítják a járványt. Az orosz elnök a népét rendszeresen arra biztatja (egyébként helyesen), hogy oltassák be magukat, és állítása szerint ő sosem mulasztja el az influenza elleni oltást. A gyerekeiket be nem oltató szülőket azzal vádolja (megint csak helyesen),
hogy saját gyermekeik életét sodorják veszélybe.
Az amerikai külügyminisztérium több ezer közösségimédia-fiókot köt a Kremlhez, amelyek koronavírus-álhíreket közvetítenek. És ezt rendkívül sikeresen teszik. A nyugatnak szánt, és a Kreml szócsöveként használt RT hírtévé Youtube-csatornáján több mint egymilliószor néznek videókat egy átlagos napon. Az RT 2004-es alapítása óta több mint 4 milliárdszor látták az anyagaikat a Youtube-on. 2008-ban nevezték át Russia Tudayről RT-re, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, honnan jönnek a híreik. Már a H1N1-es influenzajárvány idején is azt terjesztették, hogy a sertésinfluenzát az amerikai hadsereg fejlesztette ki.
Mindebben semmi új nincs, csak az internet korában a dezinformációt sokkal gyorsabban lehet elterjeszteni sokkal nagyobb körben. A KGB már a hetvenes években is azon tevékenykedett, hogy a legkülönbözőbb járványokat az amerikaiak nyakába varja, és ezzel “bizonyítsa” a nyugat emberek szemében, hogy az Egyesült Államok nem tartja be a biológiai hadviselés tilalmáról 1972-ben aláírt egyezményt. Egyúttal így terelték el a figyelmet arról, hogy a Szovjetunió tényleg nem tartotta be a szerződést, és nagyban fejlesztette a fegyverként bevethető kórokozókat.
A KGB legnagyobb egészségügyi megtévesztési sikerét a nyolcvanas években érte el (Putyin 1975-1991 között volt hivatalosan KGB-s, azt persze nem lehet tudni, hogy konkrétan milyen projektekben vett részt). A nyolcvanas évek második felében internet nélkül is prímán el tudták terjeszteni azt hazugságot, hogy a HIV-et és az AIDS betegséget az amerikaiak hozták létre egyfajta
rasszista biológiai fegyverként a feketék ellen.
Ez volt az Infekció-hadművelet, amelyben a keletnémet Stasi is központi szerepet játszott. Legalább 80 országban, 30 nyelven sikerült megjelentetniük cikkeket, és ezzel sok országban, különösen az AIDS által egyre inkább sújtott Afrikában és harmadik világban sikerült felhergelniük az embereket Amerika ellen, komoly nehézségeket okozva az amerikai diplomáciának.
Az állításokat először főként a szovjet állami média közvetítette, majd átadták a nyugati és latin-amerikai elvtársaknak, akik a helyi sajtóban tolták tovább. Tudományos tanulmányokat kreáltak, amelyek az AIDS amerikai eredetét bizonyították látszólag, és igyekeztek olyan nyugati személyiségeket is meggyőzni, akiket nem lehetett közvetlenül a Szovjetunióhoz kötni.
A kampánynak maradandó következményei lettek. 1992-ben az amerikaiak 15 százaléka tartotta valószínűnek, hogy az AIDS-et mesterségesen hozták létre. Az etnikai szakadékokat is sikerült ezzel tovább tágítaniuk: egy 2005-ös felmérés szerint a fekete amerikaiak fele gondolta, hogy az AIDS ember alkotta betegség, 25 százalékuk szerint kormányzati laborban hozták létre, 12 százalék szerint a CIA terjeszti, és
15 százalék meg van róla győződve, hogy az AIDS célja a feketék elleni népirtó hadművelet beteljesítése.
Az AIDS-kampány olyan sikeresnek bizonyult, hogy később, a 2014-es nyugat-afrikai ebolajárvány idején a korábbi vádakat már bizonyítékként tudták felhasználni. Akkor egy libériai újságban helyeztek el egy nyilatkozatot arról, hogy az ebolát is az amerikaiak készítették, és akkor éppen az afrikaiakat használták emberi kísérleti egérként, hogy a betegség, illetve az oltás hatásait teszteljék rajtuk. Minderre pedig az szolgáltatta a bizonyítékot, hogy már a nyolcvanas években is eljátszották ugyanezt a HIV-vel. Az RT ekkor is tevékeny szerepet játszott az üzenet terjesztésében.
Kérdéses, hogy az orosz vezetés mennyire hisz ezekben az elméletekben, vagy csak felhasználja őket a zavarkeltésre. Az orosz tudományos életben nem feltétlenül a kiemelkedő képességű kutatóknak vezet felfelé a pályájuk, hanem azoknak, akik ügyesen törleszkednek a hatalomhoz. Ha egy kutató kedves a Kremlnek, könnyedén elintézheti, hogy gagyi életművét is elismerjék. Ennek tudható be az is, hogy az utóbbi évtizedekben az orosz tudományosság nemzetközi reputációja a mélybe csökkent, nem utolsó sorban a tömeges csalások következtében.
Az állami médiában rendszeresen tűnnek fel szakértő tudósként olyan figurák, akik nézetei megmosolyogtatók, a hatalom mégis a tenyerén hordozza őket. Irina Jermakova biológus például az ország egyik legismertebb GMO-szkeptikusa, cikkei meglehetősen egy kaptafára születnek: “Az oroszokat GMO-népirtás veszélyezteti”, “A génmódosított élőlények és a biológiai veszély”, A gm-élőlények az életet veszélyeztethetik”, és a kedvencünk: “A genetikailag módosított élőlények megváltoztatják az éghajlatot”.
Ezzel ki sem lógna a sok helyütt az állami irányvonalat is meghatározó nyugati GMO-ellenesek fősodrából, az azonban már picit neccesebb, hogy szerinte
a férfi nem a hermafrodita amazonoktól származik.
Ennek ellenére Jermakova egyáltalán nem perifériára szorult figura. Amellett, hogy folyton kérdezik a legkülönfélébb témákról az állam által ellenőrzött tévékben, az orosz parlament is szakértőként alkalmazza. Az ő tanácsára tiltották be Oroszországban a genetikailag módosított növények termesztését.
Még nála is fényesebb karrier futott be Mihail Kovalcsuk, aki 2005 óta a fizikai kutatásban egykor világhírű Kurcsatov Intézet igazgatója, és Putyin tudományos tanácsadója, számos tudományos vezetői tisztség birtokosa. Személyes kvalitásai mellett nem kizárható, hogy az a körülmény is segítette pályáját, hogy Jurij nevű testvérét a környelv “Putyin bankáraként” emlegeti. Kovalcsuk szerint például
az Egyesült Államok által vezetett világkormány olyan emberi alfajt tenyésztett ki, akiket szolgáknak szánnak, mert keveset esznek, isznak, és csak utasításra szaporodnak.
Kovalcsuk az Orosz Tudományos Akadémia levelező tagja. A tudományos életben ugyanakkor nem örvend akkora megbecsülésnek, mint a Kremlben, amit az is mutat, hogy az elnöki hátszél ellenére az Akadémia nem választotta a rendes tagjai közé. Ennek meg is lett a böjtje. Néhány évvel később a Kreml - a magyar kormány eljárásához kísértetiesen hasonló módon - leszámolt az Akadémiával: kutatóintézeteket vettek el tőlük, és sebtében kreált, komolytalan intézetekkel egy rangra alacsonyították le őket.
Az ehhez hasonló emberek képességei arra elegendők, hogy felfogják, minek örülne a hatalom, és ők ki is szolgálják a feléjük támasztott, nem kifejezetten magas igényeket. Ugyanakkor a vezető pozícióba helyezésük középtávon az orosz tudományosság egyre mélyebb gödörbe csúszását fogja okozni, és okozza azt már most is.
Az ellenálló, lelkiismeretes kutatók a partvonalra szorulnak, és csak az első lehetőségre várnak, hogy menekülhessenek az országból - vagy felhagynak teljesen a kutatással. A többség viszont igyekszik idomulni a nyilvánvaló elvárásokhoz, így észrevétlen kiírva magát a komoly kutatók sorából.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin egy koronavírusos betegeket kezelő moszkvai kórházban tett látogatásakor 2020 márciusában - fotó: Alexey Druzhinin / AFP)