A terv nem az volt, amire most használják, de most beigazolódott, hogy az eredeti elképzelés sem volt téves. Ilyen lehet két legyet ütni egy csapásra.
Az orvostudományban, mint oly sokszor korábban, az erektilis diszfunkció, közismertebb nevén potenciazavar kezelésében is a véletlen hozta meg az áttörést. A véletlen segített az első széles körben elterjedt antibiotikum, a penicillin felfedezésében és sok más orvosi áttörésben is. A potenciazavarok kezelésére voltak ugyan korábban is valamennyire sikeres próbálkozások, de az igazi megoldás mégiscsak a szildenafil, vagyis a Viagra felfedezésével érkezett meg. A gyógyszert azonban eredetileg teljesen más célra szánták fejlesztői.
A gyógyszer működésének alapja egy igen erős értágító hatású vegyület, az NO, és annak valódi funkciójának felfedezése. Kicsit leegyszerűsítve, az NO-t az érfal legbelső rétege, az endothel termeli, és az érfalban található simaizomsejtek elernyedéséhez, az pedig az erek kitágulásához vezet. Az ezen a téren végzett úttörő munkájukért Robert F. Furchgott, Louis J. Ignarro és Ferid Murad Nobel-díjat kaptak 1998-ban.
Az NO lebomlásáért egy PDE5 nevű enzim felelős, így annak gátlásával tartós értágulás érhető el. A szildenafil, vagyis a Viagra hatóanyaga pontosan ezt az enzimet gátolja, emiatt értágító hatású, amit az eredeti elképzelés szerint a szív koszorúereinek viszonylatában terveztek bevetni a gyógyszerfejlesztők.
A többi, ahogy mondani szokás, történelem. A szer nem csak, sőt talán nem is elsősorban a koszorúerek tágításában vált be, hanem máshol. A szóban forgó kék pirula a világ egyik legjobban ismert és egyik legnagyobb bevételt hozó gyógyszere lett.
Igaz, hogy eddig is használták már az eredeti elképzelésektől igencsak távol lévő dolgokra, de most végre az is bebizonyosodni látszik, hogy az alaphipotézis sem volt téves. Svéd tudósok ugyanis frissen publikált tanulmányukban kimutatták, hogy potenciazavar miatt kezelt férfiak körében kevesebb szívinfarktus, szívkatéterezés és szívelégtelenség fordul elő, ha potenciaproblémájukat PDE5-gátló gyógyszerekkel, vagyis olyan vegyületekkel kezelik, amelyek csoportjába a kék pirula is tartozik, mint azon társaik, akik más kezelést, konkrétan alprostadilt kapnak e célból.
A PDE5-gátlók ezenfelül a szív- és érrendszeri, valamint az összmortalitást is csökkentették, méghozzá statisztikailag szignifikáns mértékben, tehát a hatás nem a véletlen műve volt. Azt már egy ideje tudjuk, hogy a szildenafil a kisvérköri magas vérnyomás kezelésében is hatékony gyógyszer, tehát az eredetileg tervezett, vagyis koszorúér-tágító hatása mellett legalább még két orvosi alkalmazásban is bevált.
A szerző belgyógyász szakorvos
(Borítókép: FBSIP / Universal Images Group / Getty Images)