John Bowlby brit pszichiáter nevéhez fűződik az efféle csecsemői viselkedések első tipológiája, melyet aztán a kanadai-amerikai pszichológus, Mary Ainsworth tökéletesített és terjesztett ki felnőttekre is. A kutatási eredményeket 1991-ben, tehát pontosan három évtizede összesítették.

A lényeg nagyon egyszerű: az emberi kapcsolatokat mindenki annak függvényében keresi és éli meg, hogy mennyi benne az önbizalom és az aggodalom. Igaz ez bármiféle társas viselkedésre, de ami a legizgalmasabb talán: e speciális elegy határozza meg viszonyunkat úgy általában a románcokhoz és a konkrét partnereinkhez is.

Nesze neked, romantika!

Csupán négy alaptípus létezik, magánéleti drámáink szabálykönyve tehát kiábrándítóan logikus.

• Az önfeledt. Van önbizalma és nem aggodalmaskodik. Könnyedén ismerkedik és barátkozik, egy párkapcsolatban pedig kényelmesen érzi magát, mert az intimitás és a kölcsönös függés állapota hazai pálya neki. Nem stresszel a megcsaláson, sem azon, hogy elhagyhatják. Feloldódik a jelenben.
• Az autonóm. Van önbizalma, de másokkal bizalmatlan. Teljesen jól érzi magát a bőrében stabil emberi kapcsolatok nélkül is, független, spontán és kedélyes. Ha éppen szingli is, sosem igazán magányos. Környezete gyakran bevehetetlen várként írja le. Képes párkapcsolatra, csak nem feltétlenül igényli.
• A remete. Nincs önbizalma és sokat aggodalmaskodik. Annyira fél a csalódásoktól, hogy inkább kerüli az embereket és az intim pillanatokat. Ha valaki közeledne is felé, rögtön csapdát sejt, és megfutamodik. A depis magányos archetípusa. Elképesztően apró lépésekkel képes csak nyitni a világ felé.
• A kapcsolatfüggő. Semmi önbizalma, de nem is stresszelős típus. Folyamatosan keresi a társaságot, mert mások visszajelzéseiből akarja kiolvasni, hogy ő is ér valamit. Gyakori mantrája, hogy senki sem képes viszonozni az érzéseit. Lúzernek érzi magát, ha épp nem kell senkinek. Amikor pedig talál valakit, abba tíz körömmel kapaszkodik.

Vannak átmenetek?

Ez nagy vita még ma is. Megfigyelhető ugyanis, hogy az önfeledt, az autonóm, a remete és a kapcsolatfüggő is képes olykor átváltani egy másik kötődési stílusra. Főként egy adott életszakasz vagy egy bizonyos személy közelsége lehet képes ezt a hatást kiváltani.

Ám a szakirodalmi konszenzus leginkább mégis úgy tartja, hogy mindez

az alapvető romantikus huzalozottságunk volt és marad, hiszen csecsemőkori élményeinken és reflexeinken alapul.

(Borítókép: Ludovic Marin / AFP)