A japán társadalomban a csend (csinmoku, Hepburn: chinmoku) nagyon nagy szerepet játszik a harmónia megteremtésében. Talán ennek is tudható be, hogy a Sony az elmúlt öt évben a aktív zajszűrést kínáló fogyasztói termékeivel a kategória csúcsára ugrott. Legújabb terméküket tesztelve pedig kijelenthetjük, hogy nem is akarják elhagyni a csúcsot.
A Sony WF-1000XM4 közel két teljes évvel elődje után érkezett meg, a japán cég pedig audio részlegének ismét legjobb tudását csomagolta a fülhallgatóba. Az elődhöz képest sokkal kompaktabb kivitellel, bizonyos hiányosságokat pótolva, olyan aktív zajszűrést kínálva egy ujjbegynyi eszközben, melyre korábban csak az egész fület lefedő fejhallgatók voltak képesek.
Árát tekintve a WF-1000XM4 a prémium kategóriában versenyez, 99.990 forintért az Apple AirPods Pro, a Sennheiser Momentum True Wireless második generációja a Bose QuietComfort Earbuds a közvetlen vetélytársai. Ha dizájnban nem is, a zajzár minőségét tekintve a Sony az abszolút győztes.
Az ANC-t maximumra állítva szinte teljes a csend, amit a fülhallgató képes elérni, a külvilág zajainak 90 százalékát megfogja.
Így zenéinket sem kell 50 százalékosnál magasabb hangerőre emelni, hogy az irodai munkatársak kalapálása a billentyűzeten, a HÉV zakatolása vagy akár az M3-as metró hangja elvesszen az eszközben külvilág és a hallójáratunk között.
Hogy ezt elérje, a Sony egy új fejlesztésű chipet (V1) használ a fülesekben, melyet az aktív zajzáras fejhallgatóik nyújtotta tapasztalatokkal fejlesztettek. A V1 az elődhöz és a konkurenciához (összehasonlítási alapként AirPods Pro használva) képest több frekvencián szóló hangot olt ki. Működését pedig segítik a Sony által most már a fülhallgató mellé kizárólagosként csomagolt harangok is. Míg a 2019-es modell mellé járt három gumi és három habszivacs harang, mely a hallójáratba kerül, az új füleshez csak utóbbi hármat mellékeli a gyártó. Hogy ez a környezetbarát, kis méretű csomagolás, a jobb hangminőség vagy a költségcsökkentés miatt volt-e, nem tudni, de tény, hogy kényelem és izoláció szempontjából jobb a habszivacs, mint a gumi. Csak ne adjuk kölcsön másnak fülesünket! Ergonómia szempontjából érdemes még megemlíteni, hogy az új füles másfél grammal könnyebb elődjénél, ám két-három fülben eltöltött óra után így is kissé húzhatja azt. Jó hír viszont, hogy IPX4 vízállóságot kapott az új generáció, tehát lehet benne nyugodtan edzeni is.
A csomagolás mellett a fülhallgató mérete is sokat csökkent. Míg az elődnél probléma volt, hogy durván elállt a fültől, kampós kialakítása miatt pedig lazán beleakadt bármilyen pulcsiba vagy téli sapkába, a WF-1000XM4 nem áll ki jobban az ember füléből, mint egy AirPods vagy egy Galaxy Buds. A töltőként használható hordozó is kisebb lett – szám szerint 40 százalékkal –, így már kényelmesen elfér egy nadrágzsebben is. A mérettel párhuzamban viszont nem csökkent az üzemidő, ráadásul maradt a gyors töltés és mellé jött vezeték nélküli QI töltés is a bölcsőbe. Egyhetes teszt alapján a Sony új fülesei simán elmennek 7-8 órán át, míg a tok 24 órányi lejátszásra való extra töltést tart magában. Ha az aktív zajszűrést kikapcsoljuk, a gyártó szerint az érték a másfélszeresére nő, de miért kapcsolnánk ki a zajszűrést?
A kérdésre a válasz lehet, hogy például azért, mert az utcán sétálunk és nem akarjuk elüttetni magunkat egy száguldó rolleressel vagy egy pár mondatos beszélgetést kell lefolytatnunk a boltossal. A Sony szoftveres megoldást kínál mindkét esetre. A fülhallgatóhoz készült, meglehetősen bonyolult felépítésű appban (Android és iOS) ugyanis beállíthatjuk, hogy
Ezek egy része a fülhallgató előző generációjában is megtalálhatók voltak, más opciók a nagytestvértől, a WH-szériás aktív zajzáras fejhallgatóktól érkeztek. Működésük jó, mondhatni túl jó is néha, a hangfelismeréssel történő transzparens módot például kisebb dúdolások vagy hümmögések is elindítják. Ez köszönhető talán annak, hogy a Sony fülhallgatója a hallószervünk környéki csontok rezgését is figyeli a gyártó állítása szerint a jobb hangminőség kedvéért a három-három külső mikrofon mellett. A mikrofonok pedig bár a zajszűrés terén mondhatni csodát tesznek, a fizikát nem tudják átverni, a hívás közbeni hangminőség az AirPods Próhoz hasonlítva csupán közepesre értékelhetjük. Sugárformáló mikrofonjaival a WF-1000XM4 felveszi a beszélő hangját és elnyomja a környezeti zajokat mögüle, ám a vonal túloldalán a tapasztalataink alapján a végeredmény halk a fülessel (még szobából is), így egész napos telefonáláshoz nem jó választás.
Zenehallgatáshoz viszont jó. A V1 chip a zajszűrés mellett a hangok megszólaltatásán is dolgozik és a 6 milliméteres drivert úgy segíti, hogy a végeredmény élénken dübögő mélyek, részletes középtartomány és tiszta magas hangok megnyerő dinamikája. Az alapértelmezett hangzásvilágon az applikációban állítani lehet, itt azonban megjegyezném, hogy a felület felhasználóbarátságán lehetne mit javítani. Minimum nyolcat kell kattintani és lefelé görgetni ahhoz, hogy eljussunk a hangszínszabályzóhoz, ahol választhatunk előre beállított hangprofilok közül, vagy kreálhatunk sajátot az alsó sarokban eldugott kis csavar ikonra kattintva.
Az egész Sony Headphones app olyan, mintha a fejlesztők szándékosan elrejtették volna a füles legfontosabb beállításait az almenük almenüjébe azért, hogy tanuljon a termékről a felhasználó, míg megtalálja, amit akart.
A támogató applikáció pozitívuma, hogy a párosítási procedúrát felgyorsítja. Elég letölteni az appot, megnyitni, majd a telefon közelében kinyitni a fülhallgató tokját és kivenni a füleseket ahhoz, hogy szinkronba kerüljenek. Határozott előrelépés az előző generáció gombnyomogatós, érintőfelületen ujjat tartós megoldásához képest.
Ha a kereteken belüli minél jobb minőségű zene hallgatása a célunk, az appon belül találunk opciót arra, hogy átállítsuk az audiokodeket, melyet a fülhallgató használ. Ez az első olyan füles, mely támogatja a nagy felbontású LDAC-ot (24 bit, akár 96 kHz, 990 kbps), ezt azonban külön kell aktiválnunk. Alapértelmezettként a jobb Bluetooth kapcsolati stabilitást kínáló AAC van beállítva, de amennyiben LDAC kompatibilis Android telefonunk van (iPhone-osok kizárva), bekapcsolhatjuk a jobb kodeket a hangminőséget előtérbe helyező beállítási ponttal. Igaz, zsúfolt helyeken, például tömegközlekedésen a digitális zaj miatt a gyártó inkább az AAC-t ajánlja használatra. A teszt során AAC-t és LDAC-ot felváltva használva nálam mindössze egyszer dobta el a Bluetooth-kapcsolatot az egyik füles a metrón, pont AAC-t használva.
Az előző generációhoz képest a Bluetooth is frissült, 5.0 helyett már az 5.2-es verziót használja, de érthetetlen módon a Sony idén is kihagyta a multipont támogatást a fülhallgatóból. A multiponttal ha a füles hozzá van rendelve két eszközhöz, azokkal szimultán képes kommunikálni. Például a számítógépen hallgatva valamit, simán felvehetjük a telefonunkra érkező hívást a fülessel. Ugyanígy kihagyott ziccernek mondanám azt is, hogy a Sony termékpalettájával sem száz százalékban kompatibilis a füles, például nincs rá esélyünk, hogy a PlayStation konzolhoz vagy Sony okostévéhez hozzárendeljük.
Ez a légy a levesben sokak számára döntő lehet, egy százezer forintos kütyütől pedig elvárható lenne. Ennek ellenére a WF-1000XM4 az előző generációhoz képest hatalmasat fejlődött két év alatt, aki szemezett a WF-1000XM3-mal vagy használta azt és cserélne, annak a húszezer forintos áremelkedését lenyelve is jó választás lehet az új generáció. A konkurenciához viszonyítva már mérlegelnünk kell, hogy mi fontos számunkra egy fülhallgatóban, a Sony legnyomósabb indoka idén nem más, mint a csend.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)