Adatgyűjtéssel segíthetik a civilek a növényvédelmi szakemberek tudományos munkáját.
Civil tudományos segítséget bevonva, a lakosság segítségével méri fel az inváziós szipókás rovarfajok elterjedését és kártételét az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete (ATK NÖVI) kutatói.
A klímaváltozás mellett a mérsékelt égövi ökoszisztémákat érintő egyik legnagyobb probléma az inváziós rovarfajok megtelepedése és elterjedése. E fajok előre nem megjósolható változásokat indítanak el az őshonos életközösségekben, többen közülük potenciális mezőgazdasági kártevők
– írják a kutatók, akik a lakosság bevonásával mérik fel a zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska kiskerti kártételét, valamint egy új idegenhonos inváziós rovarfaj, az élénkzöld lepkekabóca elterjedését.
A 2000-es évek eleje óta két inváziós címerespoloska-faj jelent meg Magyarországon: a zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys). A két faj azóta az ország minden részén elterjedt, és az utóbbi időkben tömeges őszi telelőre vonulásával szerzett kellemetlen pillanatokat a lakosságnak.
Mindkét faj sokféle növénnyel táplálkozik, egyenként mintegy 300 ismert tápnövényük között nagy arányban szerepelnek kertészeti kultúrában termesztett haszonnövények is, például paradicsom, paprika, alma, cseresznye. Bár a károkozásuk mértéke pontosan nem ismert, a két faj valószínűleg a kiskertekben okozza a legnagyobb problémát.
Az ATK NÖVI kutatói arra kérik a lakosságot, hogy aki zöld vándorpoloska vagy ázsiai márványospoloska egyedet lát, töltse ki az online kérdőívet. A fajok azonosítását a kérdőívben található ábrák segítik. Az eredményeket pedig specifikus védekezési módok kidolgozásához használják fel.
Az elmúlt években egy új, idegenhonos inváziós kabócafaj jelent meg hazánkban, melynek megtelepedése is valószínűsíthető. A nagy testű élénkzöld lepkekabóca (Acanalonia conica) könnyen felismerhető élénkzöld színéről és széles elülső szárnyairól.
Eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában a szintén idegenhonos inváziós fajként ismert amerikai lepkekabócával alkot közösségeket, aminek oka a fajok egymással átfedésben lévő elterjedési területe és hasonló életmenetük. A soktápnövényű élénkzöld lepkekabóca főleg a szőlőültetvényekben okozhat gazdasági problémát, mivel tojásait a fiatal hajtásokat tojócsövével felhasítva a növényi szövetekbe rakja le. Ez hegesedéssel, a hajtás elhalásával járhat, valamint a seben keresztül könnyebben juthatnak be bakteriális vagy gombás fertőzések.
Az élénkzöld lepkekabóca jelenléte Európában és azon belül hazánkban egyelőre nem okozott problémát, a potenciális kártétel miatt azonban fontos terjedésének nyomon követése. A kutatók kérik, hogy aki észleli a fajt, a megfigyelés adatait (város, cím, esetleg GPS-koordináták) lehetőség szerint a kártevőt dokumentáló fényképpel együtt küldje el a hemiptera@atk.hu e-mail-címre.