Sokban hasonlít, de alapvető dolgokban különbözik is egymástól a szifilisz és a majomhimlő. Mindkét betegség régóta velünk van, de utóbbi csak most kezdett el igazán terjedni. Az egyikről szinte mindent tudunk, mégsem sikerül megállítani, míg a másik sokkal ritkább, mégis vészhelyzetet hirdettek miatta.
Az egykoron rettegett és rendkívül gyakori szifiliszről sokaknak először olyan múlt századi hírességek vagy történelmi személyiségek juthatnak az eszükbe, akik a pletykák szerint – vagy akár a valóságban is – ebben a betegségben szenvedtek. Idetartozik például a rettegett maffiavezér, Al Capone, akiről biztosra vehető, hogy szifiliszes volt, de megvádolták ezzel Lenint, sőt az anyák megmentőjét, Semmelweis Ignácot is.
A majomhimlő azonban annak ellenére, hogy már a XX. században is ismert betegség volt, csak a legutóbbi időkben kezdett el Afrikán kívül terjedni. A betegségről egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk. Több járványügyi szakember, például a francia infektológus, Benjamin Davido szerint azonban ez a betegség lehet a XXI. század szifilisze. Hogy valóban így lesz-e, természetesen még nem tudjuk, de ennek esélyeit megbecsülhetjük a két betegség közötti hasonlóságok és különbségek elemzésével.
Az egyik alapvető különbség, hogy míg a majomhimlőt egy vírus, addig a szifiliszt egy baktérium okozza, amelynek a neve Treponema pallidum, és már 1905-ben azonosították. Itt egy pillanatra érdemes megállni, mert sokan tévesen a majomhimlőt a bárányhimlőhöz hasonlítják, a két betegség kórokozója azonban különbözik. Az előbbit ugyanis az úgynevezett varicella vírus, az utóbbit pedig egy olyan vírus okozza, amely a fekete himlő kórokozójához, vagyis a variola vírushoz áll közel.
Ennek a jelentősége elviekben az, hogy a fekete himlő köztudottan egy igen magas halálozással járó betegség, szemben az általában enyhe lefolyású bárányhimlővel. Itt találjuk mindjárt a következő lényeges különbséget is a szifilisz és a majomhimlő között: előbbi ellen nincsen védőoltás, a majomhimlő ellen viszont mindjárt kettő is rendelkezésre áll. Mindkettő véd a majomhimlő ellen és a fekete himlő ellen is.
A bárányhimlő elleni védőoltás tehát nem véd a majomhimlő ellen, szemben a fekete himlő elleni oltással, amely legalább részleges védelmet nyújt, miután a két betegség kórokozója hasonló.
Ez olyannyira így van, hogy a szakértők összefüggést vélnek felfedezni a majomhimlő visszatérése és a fekete himlő elleni védőoltások felfüggesztése között. Az afrikai majomhimlő-fertőzések nagy része fekete himlő ellen be nem oltott pácienseknél alakult ki, az oltottaknál ennek a veszélye mintegy ötször alacsonyabb.
A következő lényeges különbség a szifilisz és a majomhimlő között, hogy míg a kezeletlen szifilisz rendkívül súlyos késői szövődményekkel járhat, akár a fertőzés után több évvel vagy évtizeddel később is, a majomhimlő jelen tudásunk szerint általában késői szövődmények nélkül gyógyul. A pozitívum ez esetben viszont az, hogy a szifiliszt rendkívül hatékonyan tudjuk antibiotikumokkal kezelni. A majomhimlő esetében ez nem így van, ennek a betegségnek jelenleg nincs hatásos specifikus antivirális kezelése. Ellentétben viszont a szifilisszel, a majomhimlő jelenleg világszerte terjedő formája az esetek döntő többségében tüneti kezelések mellett is maradéktalanul meggyógyul nagyjából két hét alatt, a súlyos szövődmények ritkák.
A két betegség között közös vonás, hogy mindkettő elsősorban szexuális úton terjed, sőt jelenleg ennek leggyakoribb módja is hasonló: a leginkább érintett az angol szakirodalomban MSM-nek nevezett csoport, vagyis férfiak, akik más férfiakkal –rendszerint több partnerrel – létesítenek szexuális kapcsolatot. Míg a majomhimlő mostanában rengeteg figyelmet kap, paradox módon a már régóta ismert szifilisz, amelynek kórokozójáról, terjedési módjáról, sőt lefolyásáról és járványügyi vonatkozásairól is szinte mindent tudunk, és minden eszközünk meglenne a megelőzésre, a mai napig sokkal gyakoribb betegség a majomhimlőnél.
2016-ban hatmilliónál is több új szifiliszfertőzés vált ismertté, míg a majomhimlő esetében összesen 35 ezer betegről tudunk világszerte. A szifilisz a nyugat-ázsiai területeken a leggyakoribb, de elterjedtnek számít Afrikában, sőt Észak- és Dél-Amerikában is.
Paradox módon a betegséggel kapcsolatos járványügyi ismereteink ellenére a szifilisz terjedése ráadásul emelkedő tendenciát mutat az Egyesült Államokban. A kétezres évek elején tapasztalt átmeneti csökkenés után, amikor a szakemberek még azt is lehetségesnek tartották, hogy a szifilisz el fog tűnni a fejlett országokból, jelenleg újra egyre gyakoribbá válik.
A majomhimlő ehhez képest még mindig rendkívül ritka, még annak ellenére is, hogy a WHO vezetője vészhelyzetet hirdetett ki a betegség miatt. Két betegség terjedése és a megfertőződés rizikója azonban rendkívül hasonló, így elviekben a terjedésüket meggátolni hivatott óvintézkedések is ugyanazt az utat követhetik.
A cikk szerzője belgyógyász szakorvos, c. egyetemi tanár.
(Borítókép: Védőfelszerelést viselő egészségügyi személyzet a Közép-afrikai Köztársaságban 2018. október 18-án. Fotó: CHARLES BOUESSEL / AFP)