Látványos szimuláció készült a létezésünket megalapozó katasztrófáról.
4,5 milliárd évvel ezelőtt a Földnek még nem volt holdja, aztán váratlanul lett neki. A Hold kulcsfontosságú szerepet játszott az élet létrejötte szempontjából. Keletkezésének pontos történetét nem ismerjük, és nem is fogjuk, viszont egyre erősebb szimulációkon modellezhetjük.
A Hold sok szempontból különleges égitest, amelyhez hasonlót más csillagrendszerekben alig lehet találni. A bolygójához képest túl nagy, ahhoz nagyon hasonló összetételű, egyben a Naprendszer legsűrűbb, legnagyobb arányban kőzetből álló holdja.
Az egyik legszélesebb körben elfogadott forgatókönyv szerint mintegy százötven millió évvel a Naprendszer születése után, nem sokkal azután, hogy bolygónk létrejött, egy hatalmas kozmikus ütközés következett be. A Föld a párhuzamos pályán mozgó, talán valamelyik gravitációs egyensúlyi ponton időző protoplanétával, a Marshoz hasonló méretű Theiával ütközött. A 80-as években keletkezett elmélet szerint a Hold az ütközés során kilökődött anyagból jött létre a több száz év alatt összeálló törmelékből.
Ezt az elképzelést alátámasztották az Apollo-küldetések által visszahozott kőzetminták, amelyek izotópos összetételüket tekintve nagyon hasonlónak bizonyultak a legrégebbi földi ásványokhoz.
A NASA és a Durham Egyetem aprólékosan kalibrált új szuperszámítógépes szimulációi szerint azonban a Hold létrejöttének érdemi része alig pár óráig tartott. Az Astrophysicsal Journal Lettersben publikált munka az eddig készült legnagyobb felbontású szimuláció. Ez azért fontos, mert a megfelelő felbontás nélkül annyi a modell realizmusa, mintha egy falhoz vágott legóautóval vizsgálnák egy valódi autó töréstesztjét.
A szimuláció látványa leginkább a szuperlassított felvételen szétlőtt déligyümölcshöz hasonlít. A Föld egy folyós plazmagombócként viselkedik, az ütközés során belőle kispriccelő anyag szinte azonnal két darabba ugrik össze, amelyek közül a nagyobb visszazuhan a bolygóba. A kisebb darab távolabb repülve a gravitáció fogságából kiszabadulva kering tovább, ő lesz a Hold.
A Hold kezdetben sokkal közelebb keringett, így az általa keltett árapály is többszöröse volt a jelenleginek, de ez az élet számára kellően élénken kevergette az oldott anyagokban gazdag óceánokat. A közben eltelt évmilliárdok alatt távolodott jelenlegi helyzetébe, eközben fékezte a Föld forgását, ahol így 24 órásra nyúltak a korábban 6 órás nappalok.
Az új szimuláción mindenesetre jól látszik, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben nem jött létre bolygótörmelékből álló aszteroidamező, amely gyűrűkké, majd a Holddá állt össze, a folyamat sokkal intenzívebb és gyorsabb volt.