Egy svéd mérnök megcsinálta. Elő a sniccerrel, smirglivel!
Miközben hunyorogva nézzük, ahogy az emberiség kulturálisan és pszichológiailag egy apokaliptikus tájon keresztül galoppozik a mérgező közösségi média és a mesterséges intelligencia termelte műalkotások nyomában, szerencsére vannak, akik visszatérnek ahhoz a létállapothoz, ami az ember igazi terepe: a szakértő érdeklődéssel mindent végleg szétszerelő kisgyerekhez.
Ezt tette Linus Akesson is, aki két Commodore 64-et és egy marék 5,25 colos flopit elpusztítva eljutott ahhoz a hangszerhez, amelyen bármikor 8 bites csasztuskákat játszhat egy szétbombázott városból maradt vakolatkupacon.
Az 1982-ben bemutatott Commodore 64 a számítástechnika történetének egyik ikonja. 17 millió példánnyal minden idők legnagyobb számban eladott számítógépe, amelyen itthon is kisiskolások széles tömegei tanultak BASIC-ben programozni.
Harmonikát építeni régi számítógépekből természetesen nem triviális feladat. Akesson három és fél évet dolgozott a részletek megoldásán. Egyebek között Stradella-basszusnak megfelelő billentyűkiosztást és zongorabillentyűzet-programokat fejlesztett Sixtyforgan és Qwertuoso néven. Megoldotta, hogy a hangszer közepén található flopilemezekből ragasztott légszekrény légmozgást érzékelő megoldással tényleg úgy működjön, mint egy harmonikán. Ehhez kezdetben személyautók befecskendező rendszeréből próbált szenzort átvenni, végül egy mikrofonra fújó levegő zajának hangerő-szabályzóvá konvertálásával oldotta meg a problémát.
Amikor sikerült a 8 bites hangzást biztosító legendás SID csipek hangját egy hanggá keverni, és összeálltak a dolgok – ahogy a svéd ezermester írja blogján –, már csak meg kellett tanulni harmonikázni. Ez utóbbi is sikerült, bár Akesson elismeri, hogy az ergonómia terén nem jól jött ki a technikai montázs, és komoly megerőltetés a vállnak és csuklónak, ha minden gombot el akar érni. Akinek tetszik, utánacsinálhatja, vagy építhet mellé nagybőgőző robotporszívót.
(Borítókép: Shutterstock)