Törökországot egymást követő erős földrengések sújtották, a természeti csapásban több ezren vesztették életüket az összeomló épületek alatt. A tragédia miatt a figyelem középpontjába került a Pekingi Egyetem geofizikusainak Nature magazinban január végén megjelent cikke, amelyben a Föld magjának változását írták le – ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy a bolygó magja megállt, vagy az ellenkező irányba kezdett forogni. A helyzet ennél csak egy picivel bonyolultabb, és szerencsére nem apokaliptikus.

A Pekingi Egyetem, ahogy korábban a Kaliforniai Egyetem kutatói is azt fedezték fel, hogy a bolygó belső magjának forgása nem állandó, hanem oszcillál, vagyis rendszeresen gyorsul és lassul. Valójában 

de mivel hol gyorsabban, hol lassabban mozog, mint a kéreg, amelyen most is tartózkodunk, abból a vonatablakból, ahonnan mi látjuk, egyszer az egyik irányba tart, azután a másikba, a kettő között pedig megáll.

A Föld magjába nem tudunk csak úgy belenézni, ezért a forgásának kérdése cseppet sem triviális, látszólag abban sincs szakmai egyetértés, hogy milyen periódusban változik a mozgás. Az amerikai kutatók atomórákkal, a Föld forgási sebességének változásaiból következtettek tavaly nyáron, míg a kínai tudósok pár hete közölt kutatásukban a földrengések magon áthaladó hullámainak sebességében fedeztek fel ismétlődő eltéréseket. Az amerikaiak szerint a forgás sebességének változása hat-hatéves időszakokat mutat, míg a kínaiak szerint évtizedenként változik a forgás relatív iránya.

A Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet szakemberei szerint mindez nincs közvetlen összefüggésben egy mágneses pólusváltással. A Földet élhető bolygóvá tevő, kozmikus sugárzás elleni pajzsként működő mágneses mezőt a fémes mag generálja. A forgás változásának következményei így megmutatkoznak a mágneses mezőben is, ahogy szélviharokhoz vezető gravitációs anomáliákban, és mivel a jelenség a belső mag, külső mag, köpeny és kéreg kölcsönhatásából alakult ki földrengések formájában is.

(ELKH)