A mitikus figura valós változata nagyon összetett munka eredménye.
Tudósok először vizsgálhatták meg közelebbről azt a mumifikálódott sellőt, amit eddig egy Okajama prefektúrában található szentélyben őriztek. A Kurasiki Egyetem kutatói vizsgálati eszközök teljes arzenálját bevetették – röntgent, CT-t, szénizotópos kormeghatározást, elektronmikroszkópot és DNS-elemzést –, és a végeredmény furcsább lett, mint képzelték.
A különös lény a japán folklór ningjó nevű figurája, tengerben élő halember, a nyugaton ismert hableányok megfelelője, bár nem annyira énekes, mint inkább jókai (de nem a bableves vagy A kőszívű ember fiai értelmében, hanem mint japán „rém”), és így
a görög szirénekkel rokonítható,
akiket az ókorban madáremberként ábrázoltak, de a X. századtól már a tengeri hajósokra veszélyes, sziklákon pózoló halfarkú lányok képe rendelődik hozzájuk.
A ningjók a néphiedelem szerint olyan varázserővel rendelkeznek, ami gyógyítani képes, és különösen hosszú életet élhet az, aki a húsukból eszik. A múmiát vitrinben állították ki a japán szentélyben a varázsereje iránt érdeklődőknek. 40 évvel ezelőtt azonban eltették, és a 30 centis figurát tartalmazó fadoboz csak 2022-ben került elő újból. A dobozhoz mellékelt irat tanúsága szerint a sellőt valamikor 1736 és 1741 között fogták ki.
A tudósok arra számítottak, hogy az egykori alkotó egy hal farkából és egy majom felsőtestéből konstruálta a különös lényt. A szentély engedélyével végzett vizsgálatok szerint a sellő ennél jóval pepecselősebb alkotás eredménye: a felsőteste nem majomé, hanem gyapotból, textilből és papundekliből készült, amit fémtűk tartanak össze, és homokot és hamut tartalmazó anyaggal festettek le.
A teljes DNS-t beazonosítani nem sikerült, de valamilyen emlősállatból származik a haja; az arcát, nyakát, vállait és karjait gömbhal bőrével borították. A sellő fogai és állkapcsa ragadozó halból származik. Kezeinek karmai keratinból vannak, ezeket egy valódi, be nem azonosított állatból származó részből faragták. Alsóteste egy árnyékhalféle farokúszójából készült. A kormeghatározás alapján a mellékelt iratot a legenda kedvéért kicsit visszadatálhatták, mert a figura a XIX. század elejéről származhat.
A sellőt valószínűleg azért alkották, mert a gyógyító erejükkel kapcsolatos hiedelmek miatt jó üzletet jelentett, és a vártnál sokkal nagyobb energiát fektettek abba, hogy ezt hihetővé tegyék.
Japánban további 14 ilyen múmiát őriznek. A kutatók szeretnének további példányokat is megvizsgálni, hogy összevethessék őket.