A svéd szakemberek azt igyekeznek felderíteni, hogy a jeges kontinens olvadása mennyivel emelheti meg a tengerszintet. Különleges, önjáró tengeralattjárójuk az úttörő felfedezők késői utódjaként jutott el fel nem derített helyekre.
27 napig dolgozott és több mint ezer kilométert utazott a tengerbe 17 kilométer mélyen benyúló Doston-selfjég alatt a Göteborgi Egyetem különleges autonóm tengeralattjárója, a Ran. A kutatók július végén tették közzé beszámolójukat a többéves kutatásról, amelynek során meglepő dolgokra is bukkantak.
A selfjég a szárazföldi gleccserek jégfolyamának tengerbe nyúló része. A képződményről az árapály hatására nagyobb darabok, jéghegyek hasadnak le, amit jégborjadzásnak neveznek, de a légkör felmelegedése miatt akár az egész selfjég is leszakadhat.
Az Antarktisz jégtakarója 14 millió négyzetkilométeres, és átlagos vastagsága 2 kilométer. A Föld édesvízkészletének 61 százaléka itt található. A Dodson-jégself egy ötven kilométer széles, 350 méter vastag jégnyelv. Az Antarktisz partjainak háromnegyedén háromszáz ehhez hasonló kisebb vagy nagyobb képződmény sorakozik. Ha csak a kontinens kisebb részét jelentő nyugat-antarktiszi jégpadok összeomlanak, az önmagában 3,4 méterrel emelheti a tengerszintet.
A kutatók legfőképp emiatt szerettek volna a jég alá betekintve pontosabb ismereteket szerezni a selfjég eróziójáról, így tudják pontosan megjósolni, milyen gyorsan fog olvadni a jég.
Korábban műholdas adatok és a jég fúrásából szerzett minták alapján tudtuk megfigyelni a gleccserek változását. A tengeralattjáró eszközt az üregbe küldve nagy felbontású térképet készíthettünk a jég alatti területről. Ez kicsit olyan, mintha a Hold túlsó oldalán jártunk volna
– mondta Anna Wåhlin, a Göteborgi Egyetem oceanográfiaprofesszora, aki rámutatott, hogy kevés fel nem fedezett zug maradt a bolygónkon, de különleges felderítőjük egy ilyen helyet járhatott be.
A tudósok annyit már korábban is tudtak, hogy a jég ott olvad gyorsabban, ahol a tengeri áramlatok a selfjég alapjait érik, itt a felszín felé tartó repedésekben folytatódik az erózió.
A jég alját simának képzelték, de ehelyett meglepő, kagyló alakú bemaródásokat találtak benne. A mélyedések akár 400 méter hosszúak lehettek és mintázatuk mindenütt egy irányba tartott. A kutatók megfejtése szerint a különös egyenlőtlen olvadás oka a tengeri áramlatokra ható Coriolis-erő, vagyis az, hogy a Föld forgása spirál alakban meghajlítja az áramlást.
A jég megolvasztása nagyon sok energiát igényel, az Antarktisz jege így óriási hőmérséklet-stabilizátorként működik, ami a Föld klímarendszerének fontos része. Ha az Antarktisz jégtakarója nagyrészt az óceánokba kerül, az hatással lehet a tengerszint emelkedésére, ha ennek lehetséges alsó és felső mértékét megállapítjuk, azt is megtudjuk, mennyit emelkedhet a tengerszint a jövőben
– mutatott rá Wåhlin professzor.
A csapat 2022-ben készítette az első térképeket és 2024 januárjában tértek vissza, hogy újabbakat készítsenek, hogy a korábbiakkal összevetve megfigyelhessék a változást.
A legmodernebb érzékelőkkel ellátott, hétméteres, narancssárga szivarra hasonlító Ran egy dél-koreai jégtörő kutatóhajóról, az Araonról indult útnak. Mivel az eszköz teljesen önállóan dolgozott, amíg vissza nem tért útjáról, nem is hallottak róla. Egy-egy 24 órás küldetés több, fokozatosan nehezedő feladatból állt össze, ennek csúcsán jutott el a robot a selfjég alsó határához, ahol a jég és föld szétválik.
Idén februárban azonban a Ran csak egy utat tett a Dotsonhoz visszatérve, ezután már nem jelent meg az előre beállított találkozási ponton és időben. A professzor szerint
váratlan esemény történhetett,
ami megakadályozta, hogy a robot visszatérjen – amikor akkumulátorai bizonyosan lemerültek, le kellett mondaniuk róla.
A Rant öt éve használták, több mint 40 küldetést teljesített, és benne volt a pakliban, hogy a tengerben végzi. A kutatók elmondták, hogy nagy veszteség az eszköz eltűnése, de megnyugtatóbb, hogy tengerben nyugszik, mintha egy múzeumi raktárban porosodna. A svéd csapat most a 38 millió svéd koronába kerülő eszköz pótlására gyűjt.