Az emlék és a technikai tapasztalat miatt is értékes a Vanguard–1, azaz a világ legöregebb műholdja, de az apró, pörgő tárgyat nem lesz egyszerű elcsípni.
Mérnökök és történészek visszahoznák a felszínre az Egyesült Államok második műholdját, a Vanguard–1-et. Az eszköz technikatörténeti műtárgy, és egyben a legrégebbi ismert műhold, amely 67 éve kering a bolygó körül.
A történelem első műholdja az 1957 októberében felbocsátott Szputnyik–1 volt. A szovjetek eredménye akkor valósággal sokkolta a nyugati világot. Az amerikai válasz a mintegy három hónappal később fellőtt Explorer–1 volt. Ezt 1958 márciusában követte a második műhold, a Vanguard–1.
Az Explorer–1 még a hetvenes években, a légkörbe csapódva elégett, a Vanguard–1 azonban máig kering 660 és 3822 kilométer közötti magasságban. A veterán műhold természetesen már nagyon rég nem működik, de helyzetét ismerik. Ami azt illeti, ahhoz képest, hogy az elsők között volt, elképesztően sokáig működött: 1964-ben némult el végleg. Erre azért volt képes, mert az első napelemekkel felszerelt műhold volt – a napelemek hatásfoka hat év működés után romlott le annyira, hogy már nem tudta a fedélzeti rendszereket működtetni.
Visszahozatala után nem csak történelmi emlékként szolgálna.
A felmérésünk szerint tudományos érdeklődésre tart számot a napelemek, az akkumulátorok és a fémek állapota. Érdekes lehet az is, hogy mennyi mikrometeorit-becsapódás érte ekkora időtávon
– magyarázta Matt Bille, a Booz Allen kutatója.
A Vanguard–1 a mai fogalmaink szerint mikroműhold, egy másfél kilós, 15 centiméter átmérőjű alumíniumgömb, 91 centiméteres antennafesztávval. Visszahozása ennek ellenére nem egyszerű, az egyik lehetőség, hogy valahogy olyan pályára manőverezik, hogy a Nemzetközi Űrállomás közelében elkaphassák és elcsomagolhassák az űrhajósok. Ezt némiképp nehezíti, hogy korai műhold lévén a Vanugard–1-et is a saját tengelye körüli forgás stabilizálta, így külön technikai kihívás úgy elfogni, hogy ne törjön közben ripityára. A másik lehetőség, hogy egy SpaceX Dragon űrhajón odaküldött űrhajósok hozzák vissza.
A küldetés költsége tízmillió dolláros nagyságrendű, így a kezdeményezés támogatói elsősorban milliárdosok támogatásában bíznak. Fő célpontjaik Jeff Bezos, aki egykor felszínre hozatta az Apolló-program Saturn–V rakétáinak hajtóműveit, továbbá a Hubble űrteleszkóp megmentését tervezgető Jared Isaacman, akit vélhetően a NASA következő igazgatójának választanak.
A visszahozás nem csak örök dicsőséggel jár, de piacosítható tudást is magában foglal, mégpedig földkörüli tárgyak elfogásának és szállításának technikai képességét. Ehhez hasonlót a Discovery űrsikló legénysége hajtott végre, amikor két rosszul pályára állt távközlési műholdat hoztak vissza 1984-ben.
Az ötletet természetesen támogatja az amerikai haditengerészet kutatólaboratóriuma, a Naval Research Laboratory, a Vanguard–1-et egykor építő és máig tulajdonló ügynökség. A szervezet vezetője kiemelte, hogy egykor a legrégebbi műhold több évtizedes pályájának elemzéséből következtettek először arra, hogy a föld nem teljesen gömb alakú. Raynor hozzátette, hogy ez az eddig ismert legjobb lehetőség a világűr anyagokra gyakorolt hosszú távú hatásának vizsgálatára.