A világ több országa is fejleszt műholdelhárító fegyvereket, és valóságos űrszemétválságot okozhatnak a Starlinkkel versengő kínai műholdrendszerek.
Miközben mindenki az Egyesült Államokat és Kínát érintő vámháborút figyeli, a két ország között a világűrben is fokozódnak a feszültségek. Az amerikai közvéleményben időről időre visszatér a félelem és pánik, hogy megszűnik a Kínával szembeni technikai fölényük. Az évek óta folyó verseny jelenlegi állása, hogy a „képességbeli hézag az Egyesült Államok és versenytársai között jelentősen csökkent”.
Innen, a felszínről a műholdak leginkább kicsit sem izgalmas, űrbe kilőtt, magányosan keringő számítógépeknek tűnnek. Ezzel szemben fejlesztésük a katonai csúcstechnika élvonalát jelenti, hiszen egy konfliktus kimenetelét is eldöntheti, amit ezek az eszközök tudnak felderítés, kommunikáció és navigáció terén.
Kína jelen állás szerint képes a felszíni radarok számára láthatatlan, lopakodó harci repülőgépeket és bombázókat műholdjelek alapján detektálni, de már korábban is voltak huncut ötleteik a műholdakat pozicionáló, fúvókákban elbújó robbanótöltetekről, konkrétan a katasztrofális következményekkel járó műholdelhárító rakétákig.
Elon Musk SpaceX nevű űrvállalatának saját globális műholdas internetrendszerét, a Starlinket már 2022-ben is komoly fenyegetésnek vette Kína és Oroszország. Hiperszonikus rakétákat detektáló, cirkálórakétákat célra vezető rendszernek tekintették, ez azóta nagyon is kézzel foghatóan megjelent a harctéren, méghozzá Ukrajnában.
Az oroszok a fronton a Tobol nevű zavarórendszerrel igyekeztek elhárítani az ukránok információs fölényét. A Tobol továbbfejlesztett változata a Kalinka, amely a Starlink katonai változatára, a Starshieldre csatlakozó terminálokat is felismeri. A Starshield 118 továbbfejlesztett Starlink-műholdból álló rendszer, amelynek célkövető, optikai és rádiós felderítő, továbbá korai rakétaindítás-jelző képességei vannak. Mindez a Secure World Foundation nonprofit szervezet 316 oldalas jelentéséből derült ki, ami 12 ország űrbeli elhárító képességeit elemzi.
A jelentés alapján a Starlink-rendszer 2025 februárjáig kifejezetten jól teljesített a zavarással szemben. Kína ugyanakkor az orosz tapasztalatok alapján tengeralattjárókra telepített nagy teljesítményű lézerekkel venné fel a harcot a Starlink-műholdakkal. A problémájuk egyelőre az, hogy a tengeralattjárón nem marad hely az egyes műholdakat észlelő és célzó berendezéseknek – a céladatokat tehát külső forrásból kell megkapniuk, ami sebezhetőséggel jár.
A mozgásokkal kapcsolatban a jelentés kitér arra az esetre is, amikor Oroszország zavarta a GPS-jeleket Svédországban, Hollandiában, Franciaországban és Luxemburgban. Továbbá Kalinyingrádból származó jelekkel elnyomtak egy gyerekeknek szánt televízióadást, és az ukrajnai háború képeit sugározták helyette.
A Starlinkkel más gond is van, például közvetlen kínai versenytársai, a Guovang és Csingfen rendszerek kiépítése újabb lendületet vett az év elején. Az egyik járulékos probléma, hogy Kína jóval lazábban veszi az űrszemét kérdését, mint más országok. Ez annyit jelent, hogy a műholdak feljuttatásával egy időben a Hosszú Menetelés hordozórakéták felső fokozatai megmaradnak 720 kilométer felett, ez pedig túl nagy magasság ahhoz, hogy ezek az irányíthatatlan darabok gyorsan és maguktól a légkörbe zuhanjanak, ehelyett évszázadokig veszélyforrásként keringenek tovább.
Az ázsiai ország már rendelkezik többször használatos hordozórakétával, de a közepes rakományokat továbbra is a tömegesen gyártott, régebbi Hosszú Menetelés rakétákra bízzák. A jelenlegi tervek alapján várhatóan
több mint ezer ilyet lőnek még fel.
Bár a szakemberek szerint a kínai gyakorlat objektíven rosszabb, mint a nemzetközi átlag, az űrszemétproblémában nincsenek egyedül, abban jelentős része van még a Starlink mintegy 6700 műholdjának.
A Secure World Foundation jelentésébe már nem kerülhetett bele, de az amerikai űrhaderő vezetése március közepén jelezte, hogy harci manőverezést gyakorló kínai műholdakat láttak alacsony földkörüli pályán.
A kereskedelmi műholdjaink segítségével öt különböző objektumot figyeltünk meg, amelyek irányítottan és szinkronban manővereztek egymás körül. Ezt nevezzük űrbéli dogfightnak
– mondta Michael Guetlein tábornok egy védelmi programokkal kapcsolatos konferencián. A műveletet három Sijang–24C és két Sicsang–6-05 kísérleti műhold végezte.
A dogfight alatt magyarul harci repülőgépek közötti légi közelharcot értünk. Az űrben fúvókákkal manőverezve mindez kicsit máshogy néz ki, de alapjában is más a küzdelem természete, valamiféle átmenet a légi harc és a körfűrészes robotbirkózás között. Guetlein kifejtette, hogy civil műholdakban elrejtett elhárító fegyverekkel, vagy egyes műholdakat kezelő és robotkarral megragadó eszközökkel kell számolni.
A tábornok külön kiemelte a nukleáris fegyverek űrbe telepítésével kapcsolatos orosz terveket, és az űrhaderő többi vezetőjéhez hasonlóan arra szólította az amerikai vezetést, hogy erősítsék meg űrbéli támadóképességeiket, mielőtt komolyabb hátrányba kerülnek.