Az angol lovasság, a harci szellem, a porosz csapatok megérkezése: elég sok elmélet született az elmúlt két évszázadban, hogy miért szenvedett vereséget Napóleon Waterloonál, olyan is volt, mely szerint egy rossz térkép okozta a vesztét. A legújabb teória a modern történelem egyik legnagyobb természeti katasztrófájával hozza összefüggésbe a francia csapatok vereségét: eszerint közvetve a 13 ezer kilométerre lévő indonéziai Tambora vulkán kitörése fele Waterlooért.

Az előtte hosszú időn keresztül szunnyadó, már szunnyadónak gondolt Tambora 1815. április 5-ei kitörése az írott történelem legnagyobb ismert vulkáni katasztrófája. Az addig 4300 méter fölötti hegycsúcs közel 1500 méterrel lett alacsonyabb a vulkáni robbanás után. 150 köbkilométer vulkáni hamu került a levegőbe – a környéken minden élet elpusztult; a régészek 3 méter hamu alatt találtak elpusztult falvakat.

A Tambora kitörésének globális hatásai is jól ismertek. A hatalmas mennyiségű hamu és a sztratoszférába kerülő közel 200 millió tonna kéndioxid olyan aeroszol felhőket képzett, amelyek éveken keresztül verték vissza a napsugarak jelentős részét – ezért beszélnek 1816-ról úgy, mint a nyár nélküli évről: a globális átlaghőmérséklet egyetlen esztendő alatt három fokot zuhant ekkor, aminek a legkülönbözőbb tovagyűrűző hatásai voltak a vadnyugat meghódításától az európai éhínségig.

A legújabb, pontosabban idáig nem ismert következmény pedig Napóleon Waterloo-i veresége. Az 1815 júniusi, tehát a vulkánkitörésnél alig két hónappal későbbi összecsapás kimenetelét idáig nem hozták összefüggésbe a távoli katasztrófával. Bár az jól ismert teória, hogy Napóleon csapatainak kudarcában meghatározó szerepet játszott a csapadákos időjárás és a mocsok nagy sár, ami miatt a francia csapatok nem tudtak idejében támadni, de idáig azt gondolták, hogy a Tombora súlyos klimatikus következményei csak a rá következő évben érhették el Európát.

Ez az, amit most cáfolni igyekszik egy új kutatás. Matthew Genge, az Imperial College London geológusa szerint a kitörés nagyon gyorsan „rövidre zárta” az atmoszférát, megváltoztatva a földi időjárást. Elmélete és modellezése szerint a rendkívül nagy erejű kitöréseknél olyan elektromos energia keletkezik, mely a kitörésből származó részecskéket a szokásosnál sokkal magasabbra, egészen az ionoszféráig repíti fel. Az elektromos töltés aztán a felhőképződést is meghatározta, különlegesen csapadékos nyarat hozva Európára is, még jóval azelőtt, hogy a vulkáni hamutól elsötétedett volna a Föld felett az ég.