Az egyik legtöbbet fotózott híd Budapesten egy rövid, iparvágánynak épült bekötőhíd. Egy több évtizede megszűnt rendezőpályaudvart és egy szintén megszűnt hajógyárat kötött össze.
Budapestnek sok jelképe, ikonikus helye van: a Parlament, a Mátyás-templom, a Nagykörút vagy a Lánchíd. A budapesti Duna-hidak közül több nyújt impozáns látványt, szerepel képeslapokon vagy kap helyet turisták fotóalbumában. Az egyik legtöbbet fotózott híd Budapesten mégis egy rövid, iparvágánynak épült bekötőhíd egy több évtizede megszűnt rendezőpályaudvar és egy szintén megszűnt hajógyár között. Nem véletlenül. A híd a Sziget fesztiválnak is otthont adó Óbudai-szigetre vezet.
A ma ismert sziget korábban több kisebb szigetből állt. Többek között Széchenyi István közbenjárására az itt alapított hajógyár létrehozása után kötötték össze a különálló részeket. A gyár a sziget déli részén épült fel, a középső és északi rész javarészt kihasználatlanul állt, ugyanis a szigetre vezető egyetlen híd, a Remmel-híd a hajógyár bejáratához vezetett.
A második világháború során a visszavonuló német csapatok a hajógyárat hídjának felrobbantásával és közmű vezetékeinek megsemmisítésével rendkívül nehéz helyzetbe hozták. A gyár hamarosan szovjet zsákmány lett, kapacitását lekötötte a Szovjetunió számára, jóvátételként gyártott hajók építése. A megnövekedett igények miatt, a helyreállított híd mellett hatalmas szükség lett egy új megépítésére.
Budapest hídépítési lázban égett, az elpusztított hidak újjáépítése mellett Óbuda és Angyalföld között újrakezdték az Árpád híd építését is. Az új dunai átkelőt végül – a kor sajátosságai miatt nem meglepően – Sztálinról nevezték el.
Noha a tervezés során felmerült, végül elálltak egy, az Árpád hídról a hajógyárhoz vezető lejáró megépítéséről.
A sziget északi végénél a 20. század elejétől üzemelt az Óbudai Gázgyár, amely saját rendező-pályaudvarral rendelkezett. A vágányok a pályaudvar déli végén a Szentendrei HÉV vonalához, északi végén pedig egy delta-vágánnyal a Budapest-Esztergom vasútvonalhoz csatlakoztak. Kézenfekvő volt a hajógyárat itt bekötni a vasúti hálózatba.
Hajógyári szigetre vezető K-híd nevét a híd szerkezetének oldalnézetéről kapta. A típust 1929-ben fejlesztette ki dr. Feimer László hadmérnök a Haditechnikai Intézetben hadsereg részére gyorsan összeállítható ideiglenes hídnak.
A fenti igényeknek a Feimer László által kifejlesztett K szerkezet tökéletesen megfelelt. A szerkezet sajátossága az, hogy eltérő hídnyílásokhoz is használható, mert egy-két és háromemeletes kivitelben alkalmas volt 50, 80 és 105 méteres nyílások áthidalására is. Az egy emeletes kivitelben a tartók oldalnézete még nem adja ki a jellegzetes K formát, az csak a két emeletes kialakításánál jelentkezik. Az emelet nem azt jelenti, hogy a híd két szintes, hanem ekkor több azonos szerkezetű tartót csavaroznak egymás fölé. A hídszerkezetet ráadásul és szabadszereléssel, azaz állványzat nélkül, ellensúly használatával is fel lehetett építeni.
A II. világháború alatt mind a két budapesti vasúti híd elpusztult. A nagyobb érvágást a déli híd jelentette, hiszen ez kötötte össze az ország két felének vasútvonalait. A pótlást ideiglenesen K híddal oldották meg, mivel a különböző vasúti raktárakban a szükséges előregyártott anyag 1/3-a rendelkezésre állt. A 400 méteres híd vasszerkezetét 1946 júniusa és októbere között szerelték össze. Az ideiglenes egyvágányú hidat, miután mellette elkészült az új híd, 1953-ban elbontották, és az anyagokból felépítették az újpesti vasúti hidat 1955-ben.
Ezzel egy időben épült fel Hajógyári szigetre vezető K híd is, amelyen az Óbudai Hajógyár iparvágányát vezették át, a vágányhálózat kialakítása miatt a híd a Duna medrét nem merőlegesen, hanem átlósan szeli át. A híd nyílása 98 méter, így háromemeletes kivitelben készült el. A szerkezet terveit a FŐMTERV készítette, a szükséges acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta. Bár szerkezete elvileg azonos az 1955 és 2009 között fennálló újpesti vasúti híddal, a kettő mégsem egyforma, mert az újpesti az 1941-ben rendszeresített szerkezetből épült, míg a Hajógyári szigetre vezető híd az 1929-es szabványt használta, amely kis mértékben eltért egymástól.
A vasszerkezet szerelése 1955 áprilisában kezdődött és ez év augusztus 20-ra már kész is volt. Erről a korabeli sajtó így számolt be:
Elkészült az óbudai hajógyári híd vasszerkezete (Tudósítónktól.)
Az Óbudai Hajógyár anyagszállítmányai számára a Hídépítő Vállalat dolgozói egy 100 méter hosszú vashidat építettek. Az új híd az óbudai kis dunaágat íveli át. Áprilisban fogtak hozzá a hídépítők a munkához és augusztus 20-ra érték el a túlsó partot. A vasszerkezet szerelése már befejeződött és most a Duna medrébe levert vascölöpöket távolítják el.
A hidat forgódaruk segítségével szerelték. Ez a módszer nagyon meggyorsította a munkát. A mérnökök és a fizikai dolgozók által javasolt és bevezetett újításokkal több mint 200 000 forintos megtakarítást értek el a hidászok.
Az új óbudai hajógyári hídon már csak a vasúti pályaszerkezet szerelése van hátra. Előreláthatólag ez év végén adják át a forgalomnak a legújabb közúti-vasúti hidat.
Arról nem szól a tudósítás, hogy ideiglenes szerkezet épült, és a nagy siker, a gyors munka a szerkezet sajátja, hiszen egy ideiglenes hadihídnál a gyors építés életbevágó. Az 1955 végén átadott hídon sokáig, egészen 1973-ig az útpályát együtt használták a gyalogosok a közúti és a vasúti forgalommal, a már 18 éves szerkezetre ekkor szerelték fel a külső járdakonzolokat.
A Hajógyári szigetre vezető K híd tehát egy ideiglenes híd, amelyet a kifejlesztője 5-8 éves használatra szánt.
A szerkezet kiválóságát mutatja, mind itt, mind az újpesti vasúti hídnál azok egy állandó híd tervezett élettartamának a felét már elérték, hiszen az újpesti hidat 53 év szolgálat után bontották el, míg a Hajógyári sziget K-hídja 63 éve áll.
Balogh-Ebner Márton - Domonkos Csaba
Borítókép: Fesztiválozók érkeznek a K-hídon a Hajógyári-szigetre. Fotó: Mónus Márton/MTI
A cikk az Index és a Napi Történelmi Forrás (www.ntf.hu) együttműködésből jött létre, olvassa az ő cikkeiket is!