A korai univerzum törpegalaxisaiban nagyságrendekkel sűrűbben helyezkedhettek el a csillagok, mint a Tejútrendszerben; ennek következményei magyarázhatják a hiányzó tömegük problémáját is.
A Tejútrendszerben a csillagok közötti átlagos távolság fényévekben mérhető, a hozzánk legközelebbi, a Proxima Centauri is több, mint 4 fényévre van tőlünk. Egy kutatócsoport a bonni egyetemen úgy gondolja, hogy a korai Univerzumban ez nem így volt. Különösen nem az ultrakompakt törpegalaxisok (UCD, Ultra Compact Dwarf galaxies) esetében, melyekben a csoport egyik tagjának számításai szerint a csillagok akár százszor is közelebb lehettek egymáshoz, mint az ma a Naprendszer környezetében tapasztalható - írja a hírek.csillagászat.hu portál.
Az ultrakompakt törpegalaxisokat 1999-ben fedezték fel. Bár 60 fényév körüli átmérőjük emberi léptékkel mérve óriási, csillagászati értelemben nem számítanak nagynak, a Tejútrendszernél 1-2 ezerszer kisebbek. Az elképzelések szerint a korai univerzum nagy galaxisai közötti kölcsönhatásoknak, azok ütközéseinek a törmelékei. Furcsamód azonban tömegük egyértelműen nagyobbnak tűnik, mint a csillagaik detektálható sugárzása alapján becsült érték. Az egyik magyarázat erre a sötét anyag lehetne, erről azonban úgy gondolják, hogy a törpegalaxisokban nem halmozódhatott fel a szükséges mennyiségben.
A kutatók úgy gondolják, hogy valaha minden UCD-ben nagyon nagy volt a csillagsűrűség, köbfényévenként akár egymillió csillagot is tartalmazhattak, szemben a Nap környezetének 1 csillag/köbfényév átlagával. A német kutatók szerint egy ilyen törpegalaxis egy bolygójának hipotetikus megfigyelője számára az éjszakai égbolt ugyanolyan fényes lett volna, mint a Földön a nappali ég. A nagy sűrűség miatt a csillagok elég közel voltak ahhoz, hogy gyakran ütközzenek, összeolvadjanak. Ezáltal sok nagytömegű csillag keletkezett, melyek viszont gyorsan felélték nukleáris üzemanyagukat, és rövid pályafutásukat szupernóvaként fejezték be. Helyükön nagyon sűrű objektumok, neutroncsillagok vagy fekete lyukak maradtak vissza. A sötét anyag helyett tehát az új elmélet az, hogy az ultrakompakt törpegalaxisok tömegének jó része az ilyen, földi teleszkópok számára nagyrészt láthatatlan maradványok formájában van jelen.