A Budapesti Történeti Múzeum középkori osztálya egy honfoglaláskori temető nyolc sírját tárta fel 2008. őszén, az M0-ás autópálya építésékor. Két nő és hat férfi északkelet-délnyugati tájolású csontvázát találták meg, gyermektemetkezés nem került elő. A régészeti híroldalon megjelent cikk szerint lehetséges, hogy az esetleg sekélyebbre ásott gyereksírokat a korábbi mezőgazdasági munkák semmisítették meg. Erre utalhat az is, hogy a feltárt sírok közül kettő részben bolygatott volt.

A férfi sírokban általában vaskést találtak, de előkerültek nyílhegyek és a tegez szájánál használt díszített csontlapocskák is. Az egyik női sírból két karperec került elő - az egyik az alkar közepén az egykori kaftán ujját szoríthatta le, a másikat pedig a csuklóján viselte az elhunyt. A másik női sírban egy látványosabb ékszert, egy ezüstből készült, aranyozott, kéttagú, alul szív alakú csüngővel ellátott veretet találtak. Az ékszerrel a női inget díszítették.

Magas ősök

A temetőben talált embermaradványok vizsgálatát Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának antropológusa végezte. Vizsgálatai szerint az itt eltemetett eleink magasak voltak. Az egyik középkorú férfi 165 cm-es méretét leszámítva, a többi férfi mind 170 cm-nél magasabb volt. A két nő közül az egyik 166, a másik pedig 168 cm magas lehetett. Koponyáik europid vonásúak és - egy kivételével - rövidek és szélesek.

A csontmaradványokon több, nem halálos patológiai elváltozást, aktív-harcias életmódra utaló sérülést lehetett megfigyelni. Ezek közül érdemes az egyik férfisírnál fellelhető koponyalékelés (trepanálás) nyomát külön megemlíteni, amely leginkább egy olyan nagyterületű sebre emlékeztetett, amelyet gyógyulásakor nem fedett bőr.