A többi élőlény mozgásától, a repüléstől, úszástól, járástól és futástól olyannyira eltérő kígyómozgást David Hu, a Georgiai Technológiai Intézet gépészmérnöke és a New York-i Egyetemen dolgozó kollégái tanulmányozták. „A létező legegyszerűbb magyarázattal akartunk előállni arról, hogyan mozognak a kígyók teljesen sima terepen” &ndhash; mondta el Hu a LiveScience portálnak. A kutatócsoport tíz fiatal, 35 centis Campbell-királysikló (Lampropeltis triangulum campbelli) mozgását vizsgálta.

Hu megmérte, mekkora erő szükséges ahhoz, hogy különböző irányokban elmozdítsák az állatokat a felületen. Az oldalirányú elmozdításhoz kétszer, a hátratoláshoz 50 százalékkal nagyobb erőt kellett kifejteni, mint az állatok előre siklatáshoz. A súrlódás mértéke a kígyópikkelyek irányától függ, amelyek úgy alakultak ki, hogy az előrehaladást segítsék, a más irányú elmozdulást ellenben akadályozzák. A tudós szerint ez az erőkülönbség a kulcsa annak, hogy a királysiklók csupasz kövön vagy homokon is át tudnak jutni. A hüllők izmaikkal indítják a testükön végigfutó hullámmozgást, eközben a pikkelyek rányomódnak a felületre, súrlódást hoznak létre, mintegy megkapaszkodva a semmiben.

A videófelvételek azt is bizonyították, hogy az állatok mozgás közben időnként enyhén megemelték testük egyes szakaszait. Ez egyrészt csökkenti a nem kívánatos dörzsölődést, ugyanakkor a test más részeit még jobban rászorítja a talajra, ami további lökést ad az előrejutásnak. Szakértők szerint ez az igazi újdonsága a Hu által vezetett kutatócsoport eredményének. A tudós és kollégái az amerikai tudományos akadémia folyóiratában publikálták felfedezésüket.

Hu a siklók megfigyelt mozgásának adataival számítógépes szimulációt is készített, amely meglepően pontosan utánozta a valódi kígyómozgást. A modell alapján olyan robotokat is kifejleszthetnek majd a mérnökök, amelyek veszélyes helyekre is be tudnak jutni az ember helyett.