Ma is vannak olyan élőlények, amelyek a bőrükön keresztül szívták fel a tápanyagokat. Például a baktériumok is a membránjukon át juttatják magukba táplálékot, emellett a szivacsok és a korallok is használják ezt a módszert.

Ennek a táplálékszerzésnek azonban fizikai korlátai vannak, és a nagyobb állatokban pont azért alakul ki a keringési rendszer, hogy az emésztőrendszerükkel feldolgozott tápanyagot testük bármely pontjára el tudja juttatni. Az őslénykutatókat azért hozzák zavarba az ediacarák, mert egy méter hosszúra is megnőttek, tehát jóval nagyobbak, mint a hasonló módon táplálkozó, ma élő rokonaik.

Az ediacarák valamelyest hasonlítanak a mai szivacsokra és korallokra, de lágy testűek voltak és nem volt semmilyen szervük a táplálkozáshoz. A Scientific American azt írja, a tudósok nem egészen biztosak abban, hogy mely mai élőlényeknek a rokonai.

Egyes fajai ágszerű struktúrákat növesztettek, mások hengeresek voltak, és az utóbbiak testében homoktároló zsebek voltak. Marc Laflamme, a Yale egyetem kutatója számítógépes modellel vizsgálta meg, hogy az élőlények miként ettek.

Kiderült, hogy az elágazó struktúrájú fajoknál a testfelület és a térfogat aránya nagyjából megegyezik a baktériumokéval. A hengeres fajok viszont csak azzal tudtak megfelelő felület/térfogat-arányt elérni, ha a testüket holt terekkel töltötték meg. Ezért tároltak zsebekben homokot. Egyébként az élőlény veszélytelen, a tengervízben lévő szerves anyagokat szívta magába.